A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-25 / 35. szám

Alpokban és a Kárpátokban élő fajtársaitól, hogy ezeket az egyedeket külön alfajnak kell tekintenünk. Mivel kárpát-medencei areájá­­ban a szádelöi egy rendhagyó, elkülönült perempopulációt alkot, azt gondolhatnánk, hogy itt csakis egy különleges életfeltételek­kel biró helyen maradhatott fenn, de ez nem Így van, hisz' a völgyben annyira otthonosan érzi magát, hogy a legkülönbözőbb fekvésű helyek és növénytársulások is megfelelnek igényeinek. Ugyanúgy megtaláljuk a kopár sziklákon, nyúlfarkfüves sziklagyepeken, mint a molyhostölgyes — somos karsztbo­­korerdők aljnövényzetében. Vertikális elter­jedésében szintén nagy különbségek van­nak: 300 m-töl 750 m-ig sokfelé találkozha­tunk vele. Ezek után joggal kérdezhetjük, hogy kerül­tek és maradtak meg ezek a magashegyi, alhavasi, sőt havasi növények a Gömör—Tor­­nai-karszt —* konkrétan a Szádelő — nö­vényvilágában? A választ az európai konti­nens éghajlatának szélsőséges változá­saiban, illetve a helybeli különleges környe­zeti viszonyokban kell keresni. Az eljegese­dés idején, amikor az összefüggő jégtakaró Európában egész a Kárpátok küiső övéig hatolt, Észak-Európából és a környező ma­gasabb hegységekből lehúzódó növényzet az alacsonyabban fekvő helyeken kereste — és néhol meg is találta a számára megfelelő életkörülményeket. Az európai klímaviszo­nyok megváltozásával — felmelegedésével a magashegyi és északi fajok vagy elpusztul­tak, vagy visszaszorultak északra {pl. Skandi­návia), illetve a magasabb hegységekbe (Pi­­reneusok, Alpok, Kárpátok, stb.) Akadtak azonban az alacsonyabban fekvő vidékeknek is olyan eldugott pontjai — ún. refúgiumok —, amelyek a felmelegedés után is biztosíta­ni tudták ezen növények fennmaradását. Nos, ez történt a Szádelöi-völgy mintegy 45—50 növényfajtájával is, amelyek máig fellelhetők — ha kis egyedszámban is — a völgy különböző helyein. Annak ellenére, hogy a völgyet a hideg­­kedvelő növényfajok uralják, 1 —2 pannon­­eredetű faj mégis lehúzódik — ha nem is a völgy aljára, de a napos dél felé néző sziklák­ra. Április végén nagyobb egyedszámban fénylenek az apró aranysárga virágú szirti ternye (Alyssum saxatile) tövei. A kopár szik­lafalakon elegendő napfényhez jutva évről évre gazdagon virágzik. A beárnyékolt, gye­pes, erdős helyeket mellőzi, mert nem tűri más növényfajok jelenlétét, konkurrenciáját. A Szádelöi-völgy egyike a legrégebben védelem alá vont tájegységeinknek — már 1954-töl szigorúan védett területté (rezervá­ció) nyilvánították. Az utóbbi évtizedben azonban nagyon sok ártalom éri érzékeny természetét. Egyes növényfajokat már évek óta kihaltnak kell tekintenünk, aminek okai nagyon összetettek: illegális gyűjtés, fokozó­dó légszennyeződés, turisták vandalizmusa és még sok más eddig ismeretlen tényező. Más növényfajok állománya annyira meg­csappant, hogy egyedeiket már a két kezün­kön is megszámolhatjuk .. . Jelenleg még nem akarok vészharangot kongatni a Száde­löi-völgy felett, viszont tudatosítanunk kell, hogy a völgyben olyan finom ökológiai lán­colatok. kötődések léteznek, amelyeknek a megszakadása végzetesen befolyásolná pá­ratlan élővilágát. Éppen azért, ha azt akarjuk, hogy növényvilága legalább a jelenlegi, meg­lévő gazdagságát továbbra is megőrizze, mindnyájunknak körültekintőbben kell bánni felbecsülhetetlen értékű természetével. Dr. GORDON LÁSZLÓ A szerző felvételei n v" > 1 HALLOTTUK n 1 OLVASTUK JLJ 1 LÁTTUK KÖNYV Max Gallo: A gyilkosok éjszakája 1934 júniusának utolsó napja nemcsak a náci uralom, hanem Németország újkori tör­ténetében is meghatározó volt. Erre a napra datálhatok azok a borzalmas események, amelyeket a „hosszú kések éjszakája" néven emlegetnek. Ezen az éjszakán és a kővetkező néhány napon számolt le Hitler az SA (Stur­mabteilung) vezetőivel, akik ellentétbe kerül­tek mind a német hadsereggel és nagyipar­ral, mind Hitlerrel és köreivel. Az SA, a fasiszta rohamosztag, a hitlerista párt belső rendfenntartó fegyveres különítménye, amely Hitler uralomrajutásának legfőbb tá­masza volt, 1934-re 3 milliós hadsereggé duzzadt. Ernst Rohm, az SA vezérkari főnö­ke, aki annak idején Hitlerrel közösen szer­vezte a náci pártot, most nyeregben érezte magát. Mint vezérkari főnök és tárcanélküli miniszter egyre többet engedett meg magá­nak. Az SA osztagai egyre sűrűbben randalí­roztak, gyilkoltak s botránykövei lettek a hitleri rendszernek. Ártatlan embereket hur­coltak el, kikezdték a hadsereggel, ócsárol­ták a nagyiparosokat. Bedőltek Hitler dema­gógiájának is, amely holmi szociális jogokkal kecsegtette őket. így aztán Rohm Hitler ura­­lomrajutása után meghirdette a második forradalmat s úgy gondolta, SA-állammá alakítja a Harmadik Birodalmat. Az SA het­­venkedése nyomasztólag hatott a hadsereg­re, a nagytőkésekre s magára a hiJeri veze­tésre is. Ők már nem akartak második forra­dalmat, hanem rendet és vakfegyelmet, hogy nyugodtan fölkészülhessenek a második vi­lágháborúra. Hitler sokáig töprengett, felál­dozza -e az öt hatalomra segítő SA-t, s barátját Röhmöt és vezérkarát. Mivel az SA egyre kihívóbban viselkedett és vezetői lép­­ten-nyomon szidalmazták Hitlert, s mert a Vezér meg akarta nyerni a hadsereg, a jun­kerek és a nagyiparosok bizalmát, akikre leginkább lehetett támaszkodni az elterve­zett világháború előkészítésében, úgy dön­tött : egyszer s mindenkorra le kell számolni az SA-val. Ez 1934 júniusának utolsó napján meg is történt. Hitler levágta saját hidrájának a fejét. Röhmöt és társait kivégezték, s egyúttal azokat a politikusokat is, akiket Hitler ellenségének vélt. így vált számára szabaddá az út a fegyverkezés és a náci hadsereg megszervezésére és néhány év múlva lángba borította a világot. Max Gallo a hatvan éve felé közeledő francia író, történész £s kritikus a nácizmus történetének ezt a kiemelkedő epizódját me­séli el korabeli dokumentumok fölhasználá­sával. A könyv nemcsak érdekes és lenyűgö­ző, hanem tartalmánál fogva példázatul is szolgálhat. {Dénes) Kassák Lajos emlékkönyv „Talán nem is részleges próféta volt, inkább öntörvényű proletár fejedelem, aki külső-bel­ső száműzetését is fejedelemként viselte, megingathatatlanul. A sokféle okú száműze­tés hozta magával, hogy alapvető kezdemé­­lye, a magyar avantgarde oly sokáig mintegy magába zárult, betokosodott. Ezt a betoko­sodást kéne továbboldani, ahogyan már tör­ténik is, ezt a magot kéne tovább bontani a magyar irodalom javára, mint a mélyhűtött csírákat, hadd szaporodjék, változzon az idő­ben, oltódjék össze mással, későbbiekkel, és maradjon önmaga, kemény mandulafatör­­zsén egyszerre hozva mandulát, őszibarac­kot" — idézi a kiadvány Nemes Nagy Ágnes sorait. Kik vállalkoztak e kötetben való szereplés­re? Bori Imre és Pomogáts Béla, Nagy Pál és Papp Tibor, Hegyi Lóránd és Szombathy Bálint, Zalán Tibor és Szkhárosi Endre. És még többen mások, tehetnénk hozzá, ám bizonyos hiányérzettel. Mert Budapest és Bécs, Párizs és Újvidék a még további né­hány város képviselteti magát e tisztelet­­adásban, ám a csehszlovákiai magyar írók, ugyanúgy, mint az erdélyiek, hiányoznak a listáról. Az általunk nem ismert Mlynárik István „Kassák és Érsekújvár" című írása sejteti csupán velünk, hogy térfelünk is sze­repel a címjegyzékben. Értelmezések —Átértékelések. Koncepci­ók — Variációk — e négy témacsoportba osztották a tanulmányokat a szerkesztők. Az egyes tanulmányok közül pedig megérdem­lik, hogy külön is kiemeljük: Pomogáts Béla: Az első műhely. Bori Imre: A tisztaság kris­tálytenyerén, Hegyi Lóránd: Kassák képar­chitektúra-elmélete és az antimüvészeti kon­cepciók viszonya, Nagy Pál: Az új művészet és Szkárosi Endre: Értelmezési gondok a magyar avantgarde körül. Külön szint képvisel a gyűjteményben a Bécsben élő Bujdosó Alpár: Tűzijáték c. kompozíciója. „Játék diavetítőre, hangsza­lagra és más eszközökre, Komoróczy Géza fordításával. S azt se feledjük, hogy a kiad­vány értékének minimum a felét a pompás képzőművészeti anyag képviseli, amint az egy Kassák Emlékkönyv esetében joggal el is várható. (cselényi) MŰVÉSZET Kulturális Nyár Rajtam kívül talán mások is emlékeznek még a Hosszadalmas várakozás című, nálunk is már jópár éve vetített francia filmre. E mozi­darabban van ugyanis egy találó képsor, ahol a rendezőnek kitünően sikerült érzékeltetnie a bágyadt uborkaszezon, az ásító nyári pan­gás hangulatát... Nos, vagy tíz esztendeje még a filmben látottaktól nem sokban eltérő kép uralta júniustól szeptemberig Szlovákia fővárosát is, hiszen a vakáció hetei alig kínáltak kulturális eseményeket. Nem úgy az utóbbi években, az immár rendszeressé vált Kulturális Nyár hagyományainak megalapo­zása óta. Az idei rendezvénysorozat június 21 -én kezdődött és augusztus legvégéig tart majd. Ha most sommás véleményt kell mon­danom a kereken tizhetes programtervezet eddigi műsorairól, akkor leszögezhetem, hogy az idei műsorajánlat több tekintetben is átgondoltabbnak tűnik a korábbi eszten­dők kínálatánál. Hasonlóképpen pozitívum, hogy területileg is több helyszínen zajlanak az események. Mindennek eredményekép­pen például a patinás múltú Academia Istro­­politana udvarán, a Klarisszáknál, az Egyete­mi Könyvtár barokk udvarán, a Mihály-kapu alatti Vörös Rákhoz címlett olvasókertben, a filmszínházakban, az új lakótelepek művelő­dési otthonaiban és a kisebb-nagyobb sza­badtéri színpadokon augusztus végéig kere­ken félezer rendezvényt tartanak. így hát a napsütéses nyári délutánokon, vagy a kelle­mes estéken nem könnyű eldönteni: hová is menjen az ember a tarka műsorkínálatot böngészve... E tekintetben különösen a zenei műsorok választéka gazdag. Júliusban — hazai és külföldi előadóművészek jóvoltá­ból — egy egész héten át kitűnő gitárzenét hallgathattunk: most, augusztusban viszont az orgonaművek hívei járhatnak különös elő­szeretettel a koncertekre. Különálló zenecik­lust alkottak a kamarazenei hangversenyek, de a könnyűzene rajongói sem maradtak az érdeklődésükhöz mért szórakozás nélkül. A vakációzó gyerekeknek elsősorban a szün­idei napok hasznos eltöltésére ösztönző já­tékos vetélkedők, tárlatlátogatások és a gyermekszinházi produkciók tűnhetnek von­zónak. Apropó, színház! Ki tudja miért, de ebben az esztendőben a hagyományos érte­lemben vett színházi produkciókból szűkö­sebb a programajánlat; aránylag sok viszont a szerkesztett irodalmi műsor. Ennek ellené­re azonban az idei nyár folyamán sem múlik el szinte egyetlen este sem anélkül, hogy valamelyik történelmi levegőjű udvarban, a köztereken, vagy éppenséggel a díszes ter­mek valamelyikében ne találna otthonra az előadóművészét, a zene, a képzőművészet, vagy éppenséggel a felszabadultabb hangu­latú vidámság. (miklósi) HANGLEMEZ Ismeretlen ismerős A fenti címmel nem is olyan rég egy gyer­mekfilmet forgattak Magyarországon, ennek talán utórezgése Halász Judit azonos címen megjelent korongja, mely a Fonográf együt­tes közreműködésével készült el. A televízió gyerekműsoraiból már jól ismert énekesnő ezen a hanglemezen is az elvárásoknak meg­felelően ad elő, túlzott szerénysége, mosoly­gós bája meg példamutató egyszerűsége elsősorban a gyerekek körében teszi öt von­zóvá. Halász Judit a mesemondó szerepét vállalja — ahogyan az egy rendes anyukához, illetve nagymamához illik — s ez a kedves­ség, ez a csipetnyi érzelem a mai gyerekek­nek is kell, bármennyire hódit a tévé meg a video. Mindinkább szükségeltetik a közvet­lenség, a meghittség, ami azzal is bizonyít­ható, mennyire tud ragaszkodni egy kisgye­rek ehhez a lemezhez. Ki ne szeretné a kicsik közül a képzeletbeli utazásokat, ki ne szeretné szabadon engedni a fantáziáját? Kit ne érdekelne a vidám „Majomország", amit Weöres Sándor irt, vagy a „Fülemile", esetleg a „Sündisznó"? Míg a lányok arra hegyezik fülüket, mit mesél a szomszéd néni, a fiúk arra kíváncsiak, milyen „AZ én autóm". Micimackó és bará­tai Babits Mihály versét is eléneklik Bródy János jóvoltából, s minden gyerek utazhat a „Felhő" szárnyán, vagy táncolhat az intellek­tuális hangvételtől kissé távol álló „Cigány­dalra". Tizennégy vidám, hangulatos dalocs­kát rejtenek az LP rovásai, melyek épp olyan színesek hangzásukban, mint a rajzolt le­­meztasak szivárványa. A hanglemez fősze­replőjeként emlegettem eddig Halász Jutkát, aki bizonyára a nagyobb közvetlenség és azonosulhatóság érdekében hívott vendég­­szereplőt, az alig tízéves Szabó Danit. A kisgyerek hangja, meg az a néhány mondat, amit elmond egy-két dalocska elején — végén, még közelebb hozza a gyerekközön­séget. S ekkor a zenei rendező, Szörényi Szabolcs igencsak örülhet, mert többek közt az ö munkáját is siker koronázza. Jó fantáziamozgató Halász Judit „Isme­retlen ismerős" című alig néhány hónapja megjelent nagylemeze, melynek minden gyerek igen tud örülni, lelkesedni. Anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák, ennyi örömtől vétek lenne megfosztani kicsinyein­ket! Koller Sándor 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom