A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-18 / 34. szám
lezárt szakasz fölött — tudom meg a tanácselnöktől —, ezért az illetékes hatóság életveszélyesnek nyilvánította az alatta elterülő területet, s tavaly az idény kellős közepén elrendelte a szigorü lezárását. Nos, a kissé sántító magyarázattal nem kívánok én vitába szállni, csupán csak azt nem értem, hogy ez a tény a múlt év derekáig miért nem szúrt szemet a szóban forgó hatóságoknak? A fürdő fölötti dombtetőn üzemek, vállalatok nyaralói sorakoznak. A hnb-elnök fürdőfejlesztési terveikről is beszélt. — A közeljövőben Vieska irányába szeretnénk terjeszkedni — veszi elő jegyzeteit —, hamarosan újabb medence építésébe kezdünk, a 25 méteres bazént pedig szeretnénk befedni. Szálloda, művelődési központ és utógondozó intézet tető alá hozását is szorgalmazzuk. Az autóparkolót is kibővítjük. Ez ideig a fürdő mentén vagy a faluban kempingező turisták számára kevés szórakozási lehetőség adódott. Nos, ezen a téren is nagyot javult a helyzet. A tájoló színházak, a különféle tánccsoportok, népi együttesek és rockegyüttesek közvetlenül a strand területén léphetnek fel műsoraikkal. A községi művelődési otthon átépítés miatt zárva tart. ám kereken tízmillió korona ráfordítással újjáépül, s remélhetőleg minél előbb ismét fogadhatja látogatóit. jJf£) Zsúfolásig telt a fürdő. Egy huszonéves apuka sóvárogva nézi a vízben úszkáló fiatalokat. Menne közéjük, ám nem teheti: a babakocsiban sírórívó csemetéjét kell elaltatnia. A nagy zajban ez aligha sikerül... Távolabb egy anyuka apró leánygyermekét igyekszik a hűs habokba csalogatni. A kicsi éktelen ordításba kezd ... Néhány méternyire, egy pádon szőke, dús hajkoronájú nő napozik, tízéves fia viszont a pihenőalkalmatosság alá, az árnyékba húzódik. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei W X/M Ú 4M Ezekben a napokban a szokottnál jóval többen keresik fel a felkelés városait, falvait. Egyesek (a dicső harcok résztvevői) személyes emlékeiket elevenítik fel. Mások (főleg a fiatalabb nemzedék tagjai) a történelemmel ismerkednek. A személyes emlékek megelevenítésére és a történelmi események megismerésére a szlovák nemzeti felkelés jubileuma kínálja a lehetőséget. Jómagam a felkelés városai, falvai közül a minap Rozsnyón (Roinava) és Besztercebányán (Banská Bystrica) jártam. A felkelés emlékeit kutattam és arra voltam kíváncsi, hogy az utókor mennyire hálás!? Rozsnyón és környékén főleg a szlovák nemzeti felkelés részét képező partizánmozgalommal kapcsolatosan őriznek sok emléket. A rozsnyói és a Rozsnyó környéki hegyekben tevékenykedett a mintegy 270 tagot számláló Petőfi Sándor-partizánosztag. Vezetői: Fábry József, Grubics Zoltán, Gyenes József, Pataki Pál és többen mások a partizánmozgalom ukrán törzsének a keretében Kijevben 1944. szeptember 12-én alakult magyar partizánosztag tagjaiként 1944. szeptember 18-án érkeztek repülőgéppel Szlovákia területére. A Zólyomtól (Zvolen) 7 km-re északra fekvő Három Tölgy (Tri duby) repülőtéren értek földet. Az osztag számbelileg egyre nőtt és külön csoportokban tevékenykedett. Az egyik csoport előbb Rimaszombat (Rimavská Sobota), Tisovec, Tornaija (Safárikovo), majd Rozsnyó környékén hajtott végre harci cselekményeket. A Fábry József vezette Petőfi Sándorpartizánosztag Rozsnyón és környékén a lakosság körében széleskörű agitációt végzett. A partizánok megnyerték a nép rokonszenvét s a lakosság élelmiszerrel és információkkal napról napra egyre többet segített a Petőfi nevével és Petőfi eszméjének a megvalósításáért küzdő partizánoknak. A legöntudatosabb munkások, bányászok, parasztok abbahagyták a munkát és a partizánok közé álltak. A rozsnyói és Rozsnyó környéki hegyekben is oroszok, szlovákok, magyarok, ruszinok, csehek és más nemzetiségűek találtak egymásra, hogy együtt harcoljanak az emberiség gyűlölt ellensége, a fasizmus ellen a szabadságért és az új társadalom megteremtéséért. A 954 méter magas Ivágyó hegyen, a várostól északra fekvő Gyuritanyán, a F>ozsáló hegyen és még sokfelé ütköztek meg a Petőfi Sándor-partizánosztag harcosai az ellenséggel. Egyik harcosukat, Tóth József bányászt 1944 szeptemberében a fasiszták elfogták, kegyetlenül megkínozták és Rozsnyó főterén felakasztották. A felkelés az emberek körében ma is gyakori beszédtéma, a harci cselekményekről szóló történetek elevenen élnek. A hősök emlékét Rozsnyó főterén egy szobor és a hősi halált halt Tóth József partizán mellszobra őrzi. Besztercebányán különösen sok a felkelést idéző emlék. Érthetően, hiszen a szlovák nemzeti felkelésnek ez a város volt a központja. Itt működtek a nemzeti szervek, valamint a katonai és a partizánalakulatok irányítói. A városban, a számos szobor és emléktábla mellett a közelmúltban átrendezett szlovák nemzeti felkelés múzeuma hirdeti, hogy mi történt Szlovákia szívében 1944. augusztus 28-án, a felkelés kirobbanásakor, valamint az ezt megelőző és az ezt követő időszakban. A múzeumban megelevenedik a múlt, elénk tárul a felkelés csatáinak szinte valamennyi fontosabb mozzanata. A múzeum tárgyai és tematikus összeállításai azt fejezik ki, hogy a harc a dolgozók széles tömegeire épül és e harcot elsősorban a kommunisták szervezték és irányították. Az ő tevékenységük határozta meg a felkelés nemzeti-demokratikus jellegét és tette lehetővé, hogy a felkelés városában és környékén mélyreható szociális és politikai változások történtek. A szabadság, katonái nemes eszméket írtak zászlajukra és nemes eszmék megvalósításáért küzdöttek. A belső és a külső erők ösztönözte felkelés amellett, hogy Gyalogtúra a szlovák nemzeti felkelés útvonalán a felkelés 45. évfordulója tiszteletére A CSTK felvétele elindította a nemzeti-demokratikus forradalmat, nagyon szép példája a szabadságvágynak és a proletár internacionalista összefogásnak. A szlovák nemzeti felkelés csataterein ugyanis a sok ezer szlovák katona és partizán oldalán 28 nemzet fiai küzdöttek, közöttük szép számmal magyarok. A szlovák nemzeti felkelésnek a legnagyobb segítséget a Szovjetunió nyújtotta. Háromezer fegyverese közvetlenül részt vett a harcokban, ezenkívül a felkelést légi úton szállított nagy mennyiségű fegyverrel és a duklai hadművelet megindításával támogatta. Nagy erőt képviselt a második csehszlovák ejtőernyős brigádnak és egy szovjet légiezrednek Szlovákia területére történt áthelyezése is. A harc támogatása óriási anyagi és emberáldozatot követelt. Duklánál mintegy 80 ezer szovjet és mintegy 6 ezer szlovák, cseh és más nemzetiségű katona halt hősi halált. A felkeléssel tulajdonképpen a szlovák nép alapvető nemzeti és szociális céljának és igényének a kielégítése kezdődött meg. A Szlovák Nemzeti Tanács a tömegek akaratát és gondolatát kifejezve a felkelés idéjén kihirdette a Csehszlovák Köztársaságnak, mint az egyenjogú cseh és szlovák nemzet közös államának a felújítását. A felkelés területén a szlovák nemzeti felkelés ragadta kezébe a hatalmat és ezzel megbukott az úgynevezett szlovák állam fasiszta rendszere. A felkelésben — a népi hatalom kifejezéseként és annak jelképeként — megszilárdultak a nemzeti bizottságok. A népi erők küzdelme nem csupán a fasizmus megdöntéséért indult. Céljának tekintette azt is, hogy a csehek és a szlovákok szövetségére és az egyenjogúság elveire épülő szocialista társadalmat hozzon létre. Azzal, hogy a szlovákok aktív harcot folytattak a fasizmus ellen, a szlovákság beállt a Hitler-ellenes koalícióba. S ha a felkelés a túlerővel szemben nem is aratott döntő diadalt, politikai és hadászati szempontból egyaránt kiemelkedő jelentőségű eseménynek bizonyult. Több vonatkozásban előzménye annak a küzdelemnek, amely 1948 februárjában Csehszlovákiában végérvényesen eldöntötte a hatalom jellegét és a dolgozó nép kezébe adta az ország sorsának az irányítását. Rozsnyó hegyeiben évtizedeken át vasat, aranyat és más ércet bányásztak. Vasércbányája ma is működik. A jómódú város a középkorban sokszor vált a törökök támadásának áldozatává. A kuruc-labanc háborúban is sokat szenvedett. Történetének fontos állomása, hogy 1706 őszén itt tartózkodott II. Rákóczi Ferenc és innen intézte az akkori Magyarország ügyeit. Számos jeles író, festő, tudós és más kiemelkedő személyiségnek is szülőhelye. A Szlovákia egyik legszebb városának tartott Besztercebányán a monda szerint egykor a királyok és a királynők is szívesen tartózkodtak. A gazdag városban 1608-ig csak a németeknek volt polgárjoguk, a magyarok és a szlovákok nehezen lehettek főtéri háztulajdonosok és tanácsbeliek. A városnak egykor különösen az ötvösművészei és az órakészítői voltak híresek. A város sokat szenvedett mind a kuruc háború, mind az 1848-as szabadságharc idején. Aki mostanában Rozsnyóra és Besztercebányára látogat, azt tapasztalja, hogy a felkelők városaiban szemléltetően találkozik a múlt és a jelen. BALÁZS BÉLA 13
