A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-11 / 33. szám
AJÁNLÁSOK AZ ÉSSZERŰ ÉLETHEZ A BÉCSI UTÓTALÁLKOZÓ ZÁRÓDOKUMENTUMA Immár több mint egy fél év telt el a Bécsben 1986. november 4-e és 1989. január 19-e között tartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet óta. E nagy jelentőségű tanácskozást a 33 európai és a két északamerikai áliam azzal a szándékkal rendezte meg, hogy megvizsgálják, miként érvényesül az 1975-ben Helsinkiben elfogadott Helsinki Záróokmány és az 1983-ban Madridban elfogadott Madridi Záródokumentum ajánlása. A több mint két évig tartott bécsi eszmecsere során nyíltan és őszintén vitáztak. Behatóan és részletesen megvizsgálták a Helsinki Záróokmány és a Madridi Záródokumentum végrehajtását. A kötelezettségek megvalósításának mértékét illetően eltérő és esetenként ellentétes nézeteknek adtak hangot. Egyebek között kifejezték: annak ellenére, hogy számos területen biztató a fejlődés, az említett dokumentumokban foglalt elvek gyakorlati érvényesítése még ma is sok kívánnivalót hagy maga után. Különösen az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartására vonatkozó kérdések álltak élénk és ellentmondásos viták középpontjában. A részt vevő államok egyetértettek abban, ahhoz, hogy a tanácskozáson részt vett államok kölcsönös kapcsolata javuljon, nélkülözhetetlen és fontos a Helsinki Záróokmányban és.a Madridi Záródokumentumban foglalt elvek tiszteletben tartása, következetes gyakorlati érvényesítése. Az 1983. évi madridi találkozó befejezése óta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet erőfeszítéseinek eredményeképpen létrejött pozitívumokat a bécsi találkozón megelégedetten üdvözölték, egyben hangsúlyozták: tudomásul véve az értekezleten részt vevő államok között folyó politikai párbeszéd élénkülését és a katonai biztonságról és a leszerelésről folytatott tárgyaláGION NÁNDOR KÖNYVÉRŐL ■■ Izgalmas vállalkozás volna egyszer úgy istenigazában vallatóra fogni önmagunkat, mennyit is tudunk, hallunk mi, szlovákiai magyar olvasók az ötágú síp minden sípjának muzsikájából. Talán elámulnánk az eredményen. Mit tudunk például a jugoszláviai magyar irodalomról? Töredelmesen meg kell vallanom, jómagam is igen keveset. A viszonylag nagy távolságon kívül föltehetően a legfontosabb ok az, hogy a Vajdaság és az ezen kívüli magyar kultúra híradásai nem igen jutnak el a Csallóköz és Ung-vidék közti nemzetiségi sáv olvasóinak figyelméig. Furcsa mód aránylag sokat olvastam a jugoszláviai magyar irodalomról, viszont annál kevesebbet ebből az irodalomból. Él és alkot odaát egy irodalomtörténész. Bori Imre, aki jószerivel egyedül testesíti meg a vajdasági magyar irodalomtörténetet. A legrészletesebb tájékoztatást az 1982-es. 2. kiadású Bori-könyvből A jugoszláviai magyar irodalom rövid történeté-böl kaptam, melynek olvastán kissé meglepődve tapasztaltam, hogy Bori a szülőhelyi és lakóhelyi kötődések ürügyén a jugoszláviai magyar irodalom történetét a 10 sokon elért jelentős előrehaladást, egyetértenek abban, hogy újult erőfeszítéseket kell tenni a pozitív irányzatok megszilárdítása és kölcsönös kapcsolataikban a további érdemi javulás elérése érdekében. Ennek megfelelően megerősítették azt a határozott szándékukat, hogy egy-, két- és többoldalúan teljes mértékben végrehajtják a Helsinki Záróokmány és az Európai biztonsági- és együttműködési értekezlet valamennyi más dokumentumának az ajánlásait. A bécsi utótalálkozón elfogadott záródokumentum 8 fejezetből áll és 16 mellékletet tartalmaz. A nyolc fejezet közül az első az értekezlet eseményeit összegezi, majd az Európai biztonsággal összefüggő kérdések, a Bizalom- és a biztonságerősitö intézkedések, valamint az európai biztonság és leszerelés egyes vonatkozásai, az Együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technológia, valamint a környezet területén, A földközi-tengeri térség biztonságával és együttműködésével összefüggő kérdések, az Együttműködés humanitárius és egyéb területeken. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet emberi dimenziói és Az értekezletet követő intézkedések címet viseli. Az igen sokrétű és az életnek szinte minden területét felölelő, illetve az életnek szinte minden területére vonatkozó ajánlásokat tartalmazó dokumentumnak ezúttal csupán azokra a gondolataira hivatkozom, amelyek az emberi jogokkal, a hírközlés szerepével és a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatosak. A bécsi utótalálkozón részt vett államok a záródokumentum Az európai biztonsággal összefüggő kérdésekről szóló fejezetben egyebek között kifejezték elhatározásukat, hogy a már elért sikerekre építve, ezeket továbbfejlesztve, fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy megoldásokat találjanak a kapcsolataikat terhelő problémákra Huszita bibliától (XV. sz.) kezdve tárgyalja, s besorolja az áttekintésbe az e tájhoz valamiképpen kapcsolódó valamennyi irót, kezdve Janus Pannoniustól, Zrínyi Miklóson át egészen Kosztolányi Dezsőig. Persze szemlélet és ízlés dolga, hogyan írjuk meg valamely nemzetiség irodalomtörténetét. Nálunk 1981 -ben jelent meg a Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona. amely az 1918 előtti korszak Szlovákia tájaihoz kapcsolódó irodalmát, művelődését gyűjtötte kötetbe. Számomra szimpatikusabb a „mi könyvünk", bár a címén lehetne vitatkozni. E hosszúra nyúló bevezető után kanyarodjunk azonban vissza tárgyunkhoz, Gion Nándor könyvéhez. A Latroknak is játszott két kisregényt tartalmaz, a Virágos Katonát és a Rózsamézet. Boritól tudom, hogy mindkettő önéletrajzi ihletésű alkotás, amelyeknek cselekménye Szenttamás községben játszódik. De miért is fontos a szlovákiai magyar olvasók számára Gion Nándor könyvének — még néhány évvel megjelenése után is (1982) — az elemzése? Elsősorban és leginkább amiatt a miliő miatt, amelyben a és erősítsék a nemzetközi békét és biztonságot; előmozdítják az együttműködést és a párbeszédet egymás között, biztosítják az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok hatékony gyakorlását, és megkönnyítik az emberek között a kapcsolatokat és a kommunikációt; új erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy további előrehaladást érjenek el a bizalom és a biztonság erősítésében és a leszerelés előmozdításában. Az alapelvek körvonalazása után leszögezték; „tiszteletben tartják az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a hit szabadságát, mindenkit érintően, tekintet nélkül fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra. Megerősítették ugyanakkor az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok egyetemes jelentőségét... Szavatolják az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok hatékony gyakorlását, amelyek mind az emberi személyiség veleszületett méltóságából fakadnak, és lényegesek annak szabad, teljes fejlődése szempontjából. Elismerik, hogy valamennyi polgári politikai, gazdasági, szociális, kulturális és egyéb jog kiemelkedő jelentőségű és azokat teljes mértékben, minden megfelelő eszközzel érvényesíteni kell." A sajtóval, azaz a hírközléssel kapcsolatos teendőkről a záródokumentumban többek között az áll, hogy a bécsi tanácskozáson részt vett államok további erőfeszítéseket tesznek, hogy megkönnyítsék mindenfajta információ szabadabb és szélesebbkörű terjesztését, ösztönzik az együttműködést az információ területén és javítják az űjságírók munkafeltételeit. Tiszteletben tartják az újságírók szerzői jogait, megkönnyítik a külföldi újságírók munkáját azzal, hogy kérésükre megfelelő tájékoztatást adnak. Szavatolják, hogy hivatalos sajtókonferenciák és — ha az célszerű — más hasonló hivatalos sajtórendezvények nyitottak lesznek a külföldi újságícselekmény lejátszódik. Szenttamás akár egy mini Közép-Európa szerepében is megjelenhetne, itt természetesen a Lajtán inneni Közép-Európára gondolok. A szenttamási gondok nagyon ismerősök újkori történelmünkből errefelé is. főleg a nemzetiségileg sokszínű településeken, ahol a mindennapi kenyérgondokon kívül a különböző nemzetiségi alkatból, felfogásból és életvitelből származó problémákkal is szembesülniük kell az ott élőknek. Habár az írói szándékban nem ez az elsődleges kérdés, ki sem térhetett előlük; a mindennapok apróbb-nagyobb csatározásaiban óhatatlanul az ilyen dolgokkal is találkoznak, elkerülhetetlenül találkozniuk kell a regényhősöknek. Szenttamáson ugyanis három nemzetiség él egymás mellett: magyarok, németek és szerbek, olykor utcák szerint elkülönülve, ám néha-néha a szükség parancsára egymással szomszédi megosztottságban elkeveredve. Mindkét regényben látszólag afféle falusi csodabogarak, különcök és dologkerülők állnak' az ábrázolás középpontjában, akik bizonytalan létük, enyhén szólva hiányos életvitelük ellenére csodával határos módon, szinte a semmiből tengetik egyik napról a másikra labilis életüket. Határozott életfelfogásuk, kollektív tudatuk talán csak a németeknek van, akik kütön-külön és együttesen is célratörően, lemondások árán is mindennapi szívós munkával, no meg némi ravasz ügyesrók számára is, szükség esetén akreditáció útján. Egyben biztosítják, hogy a területükön élő nemzetiségi kisebbségek, vagy regionális kultúrákhoz tartozó személyek anyanyelvükön információt terjeszthessenek, szerezhessenek és cserélhessenek. A záródokumentumban a bécsi utótaiálkozón részt vett államok a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatosan egyebek között arra vonatkozólag tettek ígéretet, hogy „biztosítják a területükön élő nemzetiségi kisebbségekhez tartozó személyek emberi jogainak és alapvető szabadságjogainak védelmét. Tartózkodnak az ilyen személyekkel szembeni bármilyen megkülönböztetéstől és hozzájárulnak azok jogos érdekei, törekvései megvalósulásához az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok területén." Kitér a záródokumentum még arra is, hogy a találkozón részt vett államok védelmezik a területükön élő nemzetiségi kisebbségek et: nikai, kulturális, nyelvi és vallási identitását, s megteremtik a feltételeket annak előmozdításához. Tiszteletben tartják az ilyen kisebbségekhez tartozó személyek szabad joggyakorlatát, biztosítják a másokkal való teljes egyenlőségüket... Szavatolják, hogy a területükön élő nemzeti kisebbségekhez vagy regionális kultúrákhoz tartozó személyek fenntarthatják és fejleszthetik saját kultúrájukat. annak minden vonatkozásában, beleértve a nyelvet, az irodalmat és a vallást, hogy megőrizhetik kulturális és történelmi emlékeiket és műtárgyaikat... Biztosítják, hogy a területükön élő nemzeti kisebbségekhez vagy regionális kultúrákhoz tartozó személyek anyanyelvükön taníthassák és tanulhassák saját kultúrájukat, beleértve a nyelv, a vallás és a kulturális identitás szülői átadását a gyermekeknek. A bécsi utótalálkozón részt vett államok a sok egyéb mellett kötelezettséget vállaltak arra is, hogy az ott elfogadott dokumentum szövegét minden egyes résztvevő államban közzéteszik, terjesztik és a lehető legszélesebb körben ismertetik. E fontos dokumentumot szlovákul és magyarul a közelmúltban jelentette meg a bratislavai Pravda Könyvkiadó. BALÁZS BÉLA kedéssel törekednek minél nagyobb darabot kihasítani a szenttamási földi javakból; vizivagy szárazmalom, kocsma és téglagyár, s természetesen minél több föld birtoklása az az ösztönző erő, amelynek révén sziklaszilárdan megvethetik a lábukat azon a földön, ahová elődeiket még a jól belátható múltban a gyors meggazdagodás reménye csalogatta. A szerb szereplők valamelyest szerényebb szerepet játszanak, mint a másik két nemzetiség. A bevezető falusi „idill"-jének, a megmegismétlődő bicskázások, „utcai, családi és nemzetiségi vetélkedők" bemutatásában ott vannak ők is, hol szenvedő, hol pedig támadó félként, egyéni szerepeltetésük azonban némileg halványabb. Fontosabb tényezőként jelennek meg viszont az államrendszer megváltozása után, azaz az I. világháborút követően. A legszínesebben, legsokoldalúbban megrajzolt réteg a lélekszámban többséget alkotó magyarság. Lényegében a nemzetiségi létben egymás mellett, illetve egymás ellen élő, küzdő szenttamási magyarok újkori sorsfordulóinak a megrajzolása a fő eseménye, központi mondanivalója a regénynek. Az első „húsz esztendős időszeletben", a Monarchia utolsó esztendeiben a politikai logika kívánalmai szerint élvezői lehetnének a hatalom valamely ide is kisugárzó előnyeinek, de ilyesmit nem élveznek, létük ugyanolyan periferikus pária lét, mint a velük egy Latroknak is játszott