A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-11 / 33. szám
I CSANDA SÁNDOR | ••• Szomorú volt a hír, döbbenetes. Meghalt hatvankét éves korában, amikor még alkothatott volna, összegező szándékkal tovább gyarapíthatta volna a már így is értékes, figyelmet érdemlő munkásságát. Elmúlásával újabb árnyék vetődött a csehszlovákiai magyar irodalom egére. Egri, Fábry, Forbáth, Szabd Béla, Bébi Tibor. és Gyurcsó István után eltávozott közülünk ö is, mintha Fábry hívta volna: „Gyere közénk te is. Sándor, én már nem vagyok képes pásztorolni az életből a halálba átvándorló társaimat. Ha életedben olyan ügybuzgalommal és szenvedélylyel foglalkoztál az irodalommal, hogy nem kerülte el a figyelmed egyetlen olyan könyv sem, amelyet jelentősnek tartottál, folytasd ezt a felbecsülhetetlen értékű munkát a halálodban is." Mindig oda állt, ahol szükség volt rá. A kisújfalusi szülői házból hozta azt a képességet. hogy a tágasabb szülőföldön, a csehszlovákiai magyarság egészében is felismerje, mit kell tennie a második világháborút követő zivataros évek után. Még nem ült el egészen a második világháború utáni szenvedélyek hulláma, amikor ő már elhatározta, hogy a szlovák és a magyar nép barátságán fog munkálkodni. Pesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészeti Karán a magyar-szlovák szakot választotta, és az ott megkezdett tanulmányait Bratislavában fejezte be. Sürgette visszatérését az idő, hiszen ama hires-nevezetes. Sas Andor megfogalmazta jégtörő február fokozatosan megváltoztatott mindent, megnyitotta gyermekeink számára a magyar iskolák kapuit, alsó- közép-, sőt felsőfokon is, amikor 1951-ben a Komensky Egyetem Bölcsészeti Karának megnyitották a magyar tagozatát, ahol az egyedül helyes elvet tiszteletben tartva minden szakot magyarul oktattak. A megváltozott körülmények szóltak át hozzá Restre, „gyere haza, Sándor, mert itt most nagy szükség van rád! Mert itt most a félig kész emberekre is nagyobb szükség van, mint másutt az egészen kész emberekre! Itt elölről kell kezdeni min(1927—1989) dent, az ábc kezdőbetűinél, hogy aztán mindennek rendes folyása, folytatása lehessen!" Hallgatott a hívó szóra, jött, s még nem volt egészen készen a tanulmányaival. amikor belefolyt nemzetiségi kultúránk mind szilárdabb alapokon nyugvó házának az építésébe. Kezdettől tudta, a szükség ismertette fel vele, hogy az épülő házra hatalmas ablakokat kell vágni, mert a friss, a felszabadult szellem csak úgy tud át- meg átvilágítani rajta, csak úgy képes fénybe vonni az egész épületet. És a kezdődő magyar szellemi élet emberei fokozatosan foglalták el kultúránknak ezt a jelképes házát. Első lakói a hathetes pedagógus továbbképző tanfolyamok okleveles tanítói lettek, akik az újra megnyílt. s az örömtől ünnepi külsőt öltött magyar iskolák katedrájára álltak. Csanda Sándor tanította és jól ismerte őket. a kezdeti gyötrelmes évek merész „hályogkovácsait". akik csak addig éreztek tanítói elhivatottságú biztonságot magukban, míg nem döbbentek rá. milyen felelősségteljes munkát végeznek. Mire azonban sokuknak remegni kezdett volna a kezük, illetve a hangjuk, már voltak rendes képesítésű tanítóink, akik a helyükre álltak. Csanda Sándor egészen fiatalon ott volt a csehszlovákiai magyar oktatásügy bölcsőjénél, s haláláig meg is maradt a szolgálatában. A Sas Andorral megszervezett magyar nyelv és irodalom tanszéken tanársegédként kezdte a pályát, s szívós, kitartó és szenvedélytől fűtött tudományos munkával elérte az adjunktusi, a docensi, majd az egyetemi tanári fokozatot. Nyitra és Bratislava volt oktatási területe, megannyi fiatalt indított el felkészülten a pályán, s írt egy tucat középiskolai s egy féltucat egyetemi tankönyvet, s megszámlálhatatlan sok cikket az ötvenes évek legelején szerveződött s ma is megjelenő lapokban, folyóiratokban az anyanyelvi oktatás jelentőségéről, eredményességéről. Ha ma elmondhatjuk, leírhatjuk, hogy a csehszlovákiai magyar szülők nagy többségének van kifejezett igényük anyanyelvű óvodákra, közép- és szakközépiskolákra, s nem utolsósorban szaktanintézetekre, amelyeknek a hálózata még nem épült ki megnyugtatóan, akkor ebben a Csanda Sándor érdeme is felbecsülhetetlen. Tanár volt az egyetemi katedrán állva, s az maradt a tollat megragadva is. József Attiia-i értelmű nem középiskolás fokon szentelte életének egy jelentős részét a népművelésnek és a tudományos ismeretterjesztésnek. Hosszú évekig volt tagja a Csemadok Központi Bizottságának és Elnökségének. Szóval és tollal küzdött a közösségben élő többi nemzetiségié. A másik „húsz esztendős időszeletben" csupán annyi a változás, hogy most már az új hatalom képviselői vigyáznak a társadalom közrendjére; a változás talán csupán annyi, hogy az újonnan jöttek mohó éhségét csak még nagyobb falattal lehet csillapítani, mint az előzőekét, ha „jóindulatukat" meg akarják nyerni. És ez az a népcsoport, amely az őshonosok természetességével, minden különösebb szervezettség, jövőt alakító tudat nélkül él abban a zagyva kavargásban, amit visszamenőleg is a többnemzetiségű népek egymás mellettiségének hívunk, amit azonban ők igy soha n#m fogalmaztak meg, csak ösztönösen élték mindennapjaikat. Lebilincselően olvasmányos könyv a Latroknak is játszott. Apróbb-nagyobb történeteiből egy jól körülhatárolható és egy vázlatosabb családregény körvonalai bontakoznak ki, amelyek inkább az élet súlyos gondjaival küszködök sorsát kínálják az olvasónak, mint a derűsebb szórakozást. Ennek ellenére az egész könyv nem pesszimista kicsengésű. A regény legnagyobb hozadékát abban látom, hogy nem közvetlen módon, szájbarágó, didaktikus célzatossággal igyekszik az olvasóra hatnia hanem bölcs együttérzéssel rábízza a szükséges konzekvencia levonását. És az olvasó csakhamar ráeszmél a látszólag idilli falusi csendélet olvasásakor, hogy itt minden változás után, egy jobb rend eljöveteléért kiált. GÉCZ1 LAJOS termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele megvetette a szocializmus alapját: Az új találmány megvetette az iparág korszerűsítésének alapját; stb. Ezt a kifejezést: a viszály táptalaját vetjük meg egyértelműen hibásnak kell minősítenünk, ez ugyanis lényegében úgynevezett képzavar, táptalajt megvetni egyszerűen nem lehet. Ha a mondatból elhagyjuk a táptalajt szót, és csak a viszály alapját vetjük meg, a mondat nagyjából elfogadható lesz. Egészen kifogástalannak azért nem tarthatjuk, mert a viszály negativ dolog, az alapját megvetni pedig inkább olyasminek szoktuk, ami hasznos, ami jó. Ami a táptalaj főnevet illeti, néha használjuk átvitt értelemben, igy azt az állapotot, helyzetet jelenti, amely kedvező lehetőséget nyújt bizonyos mozgalmak, eszmék kifejlődésére, elterjedésére. A viszály és a táptalaj tehát elvben összeférne, de mivel mint már megállapítottuk, táptalajt megvetni nem lehet, más ige kell a mondatba. Például elfogadható volna a mondat igy; Ezzel az intézkedéssel csak a viszálynak készítenénk — esetleg: teremtenénk táptalajt. Egyszerűbben is ki lehetne persze fejezni azt az állítást, amelyről itt szó van. Például így: Ez az intézkedés csak viszályt szítana. Egy riportalany arra panaszkodott, hogy a hatóságok nem jó szemmel viseltetnek iránta. Kijelentésében két szókapcsolat keveredett össze. Lehet ugyanis nem jó szemmel KINCSÜNK AZ ANY/WELV BOGOZZUK KI! Próbáljuk meg kibogozni, hogyan, miből keletkeztek az alábbi mondatokban előforduló „hibridek". „Ezzel az intézkedéssel csak a viszály táptalaját vetjük meg" — hallottam egy nyilatkozatban. A nyilatkozó bizonyára azt akarta mondani, hogy a szóban forgó intézkedés helytelen, mert csak viszályt fog támasztani. Mi minden keveredhetett össze a nyilatkozó tudatában? Nyilván a következő állandó szókapcsolatok: elveti, illetve elhinti valaminek a magját vagy magjait; megveti valaminek az alapját és végül: valaminek vagy valami számára táptalajt készít elő, esetleg táptalajt teremt. Mindezek közül esetünkben az első lett volna egyértelműen helyes: Ezzel az intézkedéssel csak a viszály magját, illetve magjait vetjük el, vagy ha tetszik: hintjük el. Vizsgáljuk meg most a másik két említett szókapcsolatot i A megveti valaminek az alapját jelentése a következő: megteremti azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tesznek valamit; megalapoz valamit. Például: a csatatéren, ahol végül is a hallgatói és az olvasói lettek a győztesek. Amit mindig csodáltunk benne: végig úgy volt közéleti ember, hogy élete legfőbb értelmének az irodalomtörténeti kutatást tartotta. Magas szinten művelte ezt a tudományt. Határokon innen és túl ismertté tette a nevét általa. Régi magyar irodalom? Szlovák-magyar kulturális kapcsolatok? A csehszlovákjai magyar irodalom két háború közötti s a második világháború utáni története? Ezekről mind bőséges ismeretre tehetnek szert az egymás nyomdokaiba lépő fiatal nemzedékek, ha a könyveit elolvassák. Tanulmányaiból szlovák nyelvű válogatás is készült s Slovo priatefské (A barátság szava) címmel 1981-ben jelent meg. Termékeny és hasznos munkásságát nemzetiségi és Madách-díj odaítélésével ismerték el. Nehéz elhinni, hogy Csanda Sándort soha nem látjuk többé. Hogy ez az egyre súlyosbodó betegségével is küzdeni tudó barátunk és írótársunk örökre eltávozott közülünk. Hiányozni fog nagyon azoknak, akik közelről ismerték és együtt küzdöttek vele. Tudta, hogy a betegsége gyógyíthatatlan, s számára már nincs visszafelé vivő út a termékenyítő életbe. Készült a halálára. Egyetlen és utolsó hajlékába a minden idők egyik legnagyobb zsoltárának nyelvén: Legyetek porrá, kik porból lettetek! Mi is tudtuk, hogy elkövetkezett számára a vég. Készültünk mi is a szomorú és tragikus pillanat bekövetkezésére. Mégis döbbenetes volt a halálhír, mert egészen váratlanul csapott le ránk. Csanda Sándor barátunk és írótársunk koporsóhajója beállt a világ legcsendesebb és legveszteglőbb kikötőjébe, ahonnan nem vezet út sehová. S mi, a parton maradottak. az igazukban töretlen hitű társak hallani véljük Adytól vett intelmét: „Őrzők. vigyázzatok a strázsán", mert „Az Élet él és élni akar" talán még elszántabban az elmúlásom után!" MÁCS JÓZSEF Fotó: Gyökeres György nézni valamit, azaz helyteleníteni, ellenezni ezt vagy azt. Esetleg valakit is lehet nem jó szemmel nézni, olyan értelemben, hogy az illető személyét, de még inkább a tevékenységét nem tartják kívánatosnak. Nézzük meg most, mit is jelent az idézett mondatba belekeveredett viseltetik ige! Ennek az igének voltaképpen csak egy jelentése van: valamilyen érzülettel van, valamilyen érzületet táplál, támaszt, mutat valaki, valami iránt, irányában, illetve valakivel szemben. Ez az érzület lehet pozitív, és lehet negatív, amint a példákból mindjárt kiderül. Bizalommal, szeretettel, rokonszenwel viseltetik valaki iránt — azaz bizalmat, szeretetet, rokonszenvet érez iránta. Ellenszenvvel, gyűlölettel viseltetik valakivel szemben — vagyis ellenszenvet, gyűlöletet táplál magában ellene. Ha tehát a nem jó szemmel szókapcsolattal akarjuk kifejezni valakinek vagy valaminek — esetünkben a hatóságoknak — az ellenszenvét vagy nemtetszését, így kell a mondatot fogalmaznunk: A hatóságok nem jó szemmel nézik a munkámat, tevékenységemet. Ha a viseltetik igét választjuk, akkor a mondat helyesen igy hangzanék: A hatóságok ellenszenvvel viseletnek velem — illetve a tevékenységemmel — szemben. Valamivel enyhébb kifejezésmódja a hatóságok ellenszenvének, valamint helytelenítő álláspontjának például ez a megfogalmazás: A hatóságok nem valami nagy rokonszenwel viseltetnek irántam. MAYER JUDIT 11
