A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-01 / 27. szám

az idővel Tudniuk kell, hogy hol a helyük és mi a feladatuk. Gyakran előfordul, hogy az ellenőrzés során inkább az eldobott cigarettavégre figyelnek ahelyett, hogy a kollektívában uralkodó viszonyokat, a műszaki mesterség vagy a tananyag elsajátítását vennék szemügyre. Amíg Pavol Höhnt hallgattuk, a köd ritkult és az utászok ismét akcióba léptek. Ügyes mozdulatokkal szedték fel a pontonhidakat. Ismét 813-as Tat­rák tolattak a Dunába. A gyakorlat leg­fontosabb része, a hídépítés követke­zett. A köd egyszerre csak feloszlott, s az égbolt gyönyörű kék volt. Négy kato­nai csónak elhagyta a kikötőt. Kettő a pontonokat nyomta előre, a másik kettő — fehér zászlóval — a gépészek és a hídépítők munkáját biztosította. A Tatrák fokozatosan a partra vontat­ták a pontonokat. A drótkötelek segít­ségével „engedelmesen" haladtak előre a több tonnás vasszerkezetek. Minden­ki láthatta, hogy az utászok nem először végzik ezt a műveletet. A gépkocsi és a ponton közötti rész tjltott terület — magyarázza az egyik katona, aki épp a szabályt megszegő társát figyelmeztette dühösen. — Oda senki sem léphet. A fék meghibásod­­hat, s kész a baj. A gyakorlat idején a biztonsági előírások betartása az egyik legfontosabb feladat — teszi hozzá. Mindenki számára természetes a védő­mellény viselése. A védelmet szolgálja a kesztyű is, amit nem mindenki hord, pedig drótkötéllel, vassal dolgoznak. A gépkocsikra felkerültek a ponto­nok, egy kivételével. — Elszakadt az egyik drótkötél — mondja a gépkocsivezető. — A gépek nem újak, s gondot okoz a karbantartás is. Ezeket a köteleket használat előtt ki kellene fűzni, hogy rugalmasak legye­nek, csakhogy nincs hol. Az alkatrészhi­ány miatt csaknem mindig a műhelyben tartózkodunk. Érezhető, hogy nem közömbös szá­mára a helyzet. Ismét hozzáfogott a javításhoz, hogy még sötétedés előtt elkészüljön vele. Közben megérkezett a várva várt ebéd. Jó étvággyal fogyasztották el és megkezdődött az első hídépítési gya­korlatuk. A Tatrák elindultak, elkezdő­dött a harc az idővel. Végre megpillan­tottuk, ahogyan a néhány tonnás vas­konstrukciók a félig elmerült gépko­csikból a vízbe esnek és „kinyílnak". A fiúk ezután rövid idő alatt megerősítet­ték az egyes részeket. — Gondot okozott a Duna alacsony vízállása is. Új terepet kellett választa­nunk a vízrebocsátáshoz. Ezzel csök­kent a ponton megrongálódásának ve­szélye —, mondotta Folenta százados. Vezényszavak hallatszottak, s pár perc múlva a ponton átszelte a Dunát. Bár csak a közepéig, mert a másik része már Magyarországhoz tartozik, s a for­galom is elég nagy. Ez azonban semmit sem von le a gyakorlat értékéből. Huszonkét perc alatt végezték el a gyakorlatot. A katonák most már ma­gukkal is foglalkozhatnak. Folenta szá­zados szigorú és minden hiányosságot a szemükre vet. Nekünk azonban „bi­zalmasan" elmondta, hogy jók voltak, pedig először csinálták. A folyó ismét szabad lett és a megra­kott Tatrák indulására vártak. A nap lebukott és a Duna ismét ködbe burko­lózott. A csónakok a kikötő felé tarta­nak. Kétórás, nem könnyű út után biz­tonságban megérkeztek a kikötő móló­jához. A Duna csöndesen folyik. Csak a parti homokba vájt barázdák utalnak arra, hogy itt pár perccel ezelőtt nagy munka folyt, kegyetlen harc a másod­percekért. JOZEF KENÍZ IGOR I1UDMA Alaposan megerősíteni az utolsó részt, és kész Ezzel a segédeszközzel minden művelet elvégezhető Nem könnyű a nehány tonnás pontont partra húzni A pihenés megérdemelt percei A szerzők felvételei 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom