A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 21. szám
KÖNYV Brodszki]: Post aetatem nostram Nem fizetődik ki a bűnözés — mondják az amerikaiak. A mondás igazát bizonyítja a New York-i rendőrség kábítószer-kereskedelem elleni osztályának sikeres razziája, amelynek során lefülelték egy kolumbiai csempészbanda tizenegy tagját, akiknél lőfegyverek mellett húszmillió dollár készpénzt is találtak. Amikor 1976-ban Egyiptomba készült, Rudolf Hartman müncheni iparos nem sejtette, hogy egész életére rabul ejtik az ókori egyiptomi műkincsek. Hazatérve nekilátott Egyiptom történelmének tanulmányozásához, és elkezdte a legismertebb műtárgyak másolatainak kidolgozását. Fából, gipszből, műanyagból készülő munkái tökéletes hasonmásai az eredetieknek, amit Tutankhamon színarany maszkjának kópiája is bizonyít. A hagyományos férfifoglalkozásokban egyre több a nő — a szebbik nem már olyan hivatásokban is jelen van, amelyekben mindeddig elképzelhetetlen volt. Az amerikai protestáns egyháznak például már női püspöke is van: a hangzatos cím első viselője Barbara Harris, aki „ráadásul" még fekete bőrű is. Elismerésre méltó gyorsasággal jelentette meg az Európa Könyvkiadó a legifjabb irodalmi Nobel-dijas, az 1940-ben született s 1 987-ben díjazott Joszif Brodszkij válogatott verseit. S ha valaki netán azt gondolná, hogy a versek politikai töltése miatt e nagy igyekezet, alaposan téved. Az ellenkezője az igaz. Mert Brodszkij, mint köztudott, politikai okok miatt emigrált annakidején, de nem politikai versei miatt lett híres költő s Nobel-díjas. A magyarul is olvasható versek egyértelműen bizonyítják: Brodszkij sokkal inkább ezoterikus költő, mint politikus, s versei nem a napi aktualitásokra reagálnak, hanem az egyetemes filozófiai töltésű költészet vonulatába tartoznak. Mallarmé, Valéry, Eliot vagy Rilke sokkal inkább rokona és boldog őse neki, mint Majakovszkij, József Attila vagy Jevtusenko. „Október. Most reggel fele / arccal gáton fekszik a tenger. / Az akáciák hüvelye / mint eső a tetőlemezzel, / a széllel csicsotkára jár, / A tengerből kelt csillag inkább / éles, mintsem maró sugár; / és tükörvizes éles mivoltát, / Az ott evező férfiak / nézik a havas fogakat”. E többrészes vers címe: Tengeri tájkép. „A versiró mindenekfölött azért ír verset, mert a versírás a tudat, a gondolkodás, a világérzés hasonlíthatatlan katalizátora. Ha az ember egyszer kipróbálta ezt a katalizációt, már nem tudja megtartóztatni magát a kísérlet megismétlésétől, függőségbe kerül e folyamattal, ahogy a narkotikumokkal vagy az alkohollal kerülnek függőségbe. Azt hiszem, azt az embert nevezik költőnek, aki hasonló függőségben van a nyelvvel". A Nobel-díj átvételekor mondotta e szavakat Brodszkij. Gondolom, mindenki számára világos, miért ezt mondotta, s miért nem a politikai költészetről s általában a politikáról szólt ezúttal sem, prózában sem. S egyébként is: milyen meglepő, hogy a Nobel-dij bizottság az utóbbi években-évtizedekben inkább az ezoterikus költőket részesíti előnyben, a politikai költőkkel szemben (itt most természetesen csak a lírikusokról beszélünk, nem a prózairókról). Vagyis: Montale, Aleixandre, Szeferisz, Milosz, Brodszkij. Kivétel is van, persze, éppen a cseh Seifert esetében. (cselényi) Szeberényi Zoltán: Arcok és művek A Csemadok Központi Bizottsága Közművelődési Kiskönyvtárának keretében jelent meg Szeberényi Arcok és müvek című irodalomtörténeti dolgozata a hetvenesztendös csehszlovákiai magyar irodalom jelentősebb íróiról és költőiről. Nem tudom — s azt hiszem mások is Így vannak vele, hogy ez a kiskönyvtár mióta működik, mit adott ki eddig s egyáltalán lesz-e folytatása e sorozatnak, amely érzésem szerint, Szeberényi Zoltán könyvét jelentette meg elsőnek. Örömmel kell nyugtáznunk, hogy ez a füzetszerű könyv (ha kevés példányszámban is) napvilágot látott. Elsősorban az iskolák tanárai és diákjai, a népkönyvtárak dolgozói, a közművelődési klubok vezetői s nem utolsósorban a Csemadok munkatársai várták e könyvet. Tapasztaltam, hogy író—olvasó találkozó előtt a rendezők milyen izgalommal keresgélték össze az író vagy írók életrajzi adatait s milyen nehezen találtak kellő cikkeket, bírálatokat újságokban, folyóiratokban. Tulajdonképpen elkésett könyv a Szeberényié, hiszen már évtizedekkel előtte elkelt volna egy ilyen vagy hasonló munka. Akárhogy mérlegeljük s akármilyen alibi mögé bújunk. szégyene a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalomnak, hogy negyvenéves működése alatt, nem volt képes egy népszerű irodalomtörténetet az olvasók asztalára helyezni. Ez az oka annak is, hogy az író—olvasó találkozókon annyi téves adat fordul elő az írót bemutató előadásokban. Szeberényi Zoltán negyven írói portrét vázol fel Sas Andortól Tóth Elemérig kronologikus sorrendben. A könyv bevezetőjében tájékoztatja az olvasót a harmadvirágzás, tehát a felszabadulás utáni hazai magyar irodalom fejlődéséről, fejlődésének állomásairól, a különböző írói rajok és csoportok fellépéséről, törekvéseiről. Az iróportrékban az irók lényeges vonásait találjuk meg, rövid fejlödésképet működésükről, irányvonalukról, könyveik kritikai fogadtatásáról. A szerző olyan írókat is besorol, akik az első köztársaság idején érték el teljesítményük csúcspontját. Többek között Földes Sándort, Győri Dezsőt, Vozári Dezsőt stb. Másokat viszont egyszerűen mellőz. így Szalatnai Rezsőt, Berkó Sándort, Kovács Endrét, Tamás Mihályt és még sokat. Nem derül ki, milyen elvek szerint emelte be ezt a néhány írót és mért hagyta ki a java részét. Ha akadnak is ennek az alkalmi kiadású könyvnek hiányosságai, kétségtelenül hasznos, elkésettségében is időszerű. Jó volna, ha Szeberényi Zoltán kibövítené könyve anyagát és minél hamarabb megjelentetné a Madáchnál, hogy minden olvasó, különösen olvasó ifjúságunk kézbevehesse s áttekintést nyerhessen irodalmunk hetven esztendejéről, Íróink munkásságáról.-Dénes-SZÍNHÁZ Fejes a balesetin Több mint tizenöt éve már, hogy Osvald Zahradník 1972-ben a Kinek üt a toronyfóra)? cimü színjátékéval egycsapásra népszerű szerző lett a hazai színházi életben. Azóta kilenc további darabot írt, és a legutóbbit, a sorrendben tizediket április 19-én mutatta be a bratislavai Új Színpad prózai társulata. Fejes a balesetin — ez a darab kissé sejtelmes címe; s arról szól, hogy egy prominens személyiséget fura baleset ér. Nevezetesen: a szeretőjének férje alaposan eltángálja fontos beosztású emberünket, és amíg Karol Krár elvtárs a balesetsebészeti osztályon gyógyulni kényszerül, addig őt szintén elkapja a társadalmi átrendeződés gépszija, s megfúrják a hivatalában is. Ennyi a darab, sem több, sem kevesebb ... Talán fölösleges kitérőnek tűnik, ám fontos megemlíteni, hogy a Fejes a balesetin nem az első Osvald Zahradník időben érkezett drámái közül. Például a Doktor Moresini tévedése vagy a Post scriptum is akkor íródtak meg, amikor kellett, amikor a drámai erőt a művészi aktualitás is kiegészítette. Nyilván, a társadalmunkban fújdogáló új szellők ösztönözték az írót, hogy most új szemszögből adjon látleletet napjaink erkölcsi állapotáról. Sietek leszögezni: az írói megszólalás társadalmi-politikai értéke egyértelmű, és szándékát nem is illeti kétely: értjük. Legalább ennyire evidens viszont az is, hogy e drámát és az előadást ezek az értékek kétségtelenül átszínezik, de nem javítják föl. Sőt! Bizonyos HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK értelemben kiemelik és túlhangsúlyozzák az e műnemtől idegen publicisztikus fordulatokat s megfogalmazásokat, a dramaturgiai hevenyészettséget. a stiláris frázisokat, egynémely figura sematikusságát. Mindennek eredményeképpen pedig újfent bebizonyosodhatunk afelöl, hogy a hétköznapi értelemben vett drámaiság még nem szervez színpadi drámává belső és külső konfliktusok nélküli hétköznapi eseményeket. Ennél is sajnálatosabb egyes jellemek kidolgozatlansága, a mellékszereplők szürkesége. Ha gyengeségei ellenére az adott pillanatban mégis hasznosnak érezzük Osvald Zahradník legújabb, Oto Katusa rendezte drámáját, ez főként annak tudható be, hogy közgondolkodást fejez ki. Ahogy mondani szokás: ez sem semmi... Miklósi Péter HANGLEMEZ Rod Stewart Kétéves szünet után ismét előlépett a kuliszszák sötét árnyékából tipikusan rekedtes, érdes énekhangjával, hogy megpróbálja lepipázni a mai menő slágerzenekarokat, mindezt persze igényes rockmuzsikájával. Csakhogy Rod Stewart ma már negyvennégy éves, s habár számos tapasztalattal rendelkezik a popzene terén, s ezidáig mintegy tizennyolc szólólemeze jelent meg, legújabb OUT OF ORDER című albumán alig-alig találhatunk a slágerbe hajló szerzeményeket. Pedig a mai kor embere elsősorban az olyan zenében keresi az értéket, mely bizonyos fokig populáris, tehát nem elvont, nem érthetetlen, s aránylag könnyen megjegyezhető a dallama is. Értem Rod Stewart szándékát is. Célja, hogy idők múltán is jegyezzék majd nevét ebben a műfajban, akárcsak a nagy öregekét, Tina Turnerét vagy a Pink Floyd együttesét. Csakhogy az énekes már alkotott a popzenei iparnak maradandó és elraktározandó lemezeket (hiszen már 1963-tól van a pályán, ekkor alapította első együttesét a The Five Dimensions-t), mint amilyen az ' 1981-es Tonight I'm Yours című is volt, mellyel startolt az oly sokáig tartó szerelmes dalkampánya. Természetesen a korábbi sikerekhez nemcsak a kifogástalan zenei hanganyag, meg a rekedtes hang járult hozzá, hanem Rod Stewart mozgalmas magánélete is. Az énekesről főleg egy-egy új albuma megjelenésekor cikkezett sokat a popsajtó, s házassági botrányai, családi konfliktusai mind-mind a figyelem középpontjába sodorták. Mára viszont — bár új albumot adott ki — nagy csend honol körülötte. Mintha az egész Rod Stewart-mitosz (ha lehet erről beszélni) feledésbe merült volna! Pedig 1986-ban Budapesten is óriási sikerrel adott koncertet, mégis hovatovább, annál inkább más irányba terelődik az emberek figyelme, érdeklődése. Az OUT OF ORDER című LP ugyanis nem sok port vert fel. A rajongók ennek ellenére — s a kritikusok még inkább! — nagyra értékelték ezt a teljesítményt is abból kifolyólag, hogy Stewart nem másította meg a róla jónéhány évvel ezelőtt kialakított képet. így aztán fejet hajthatunk e példás „viselkedés" előtt, ahogy ezt ö is teszi közönségével a lemeztasakon. Koller Sándor 9
