A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-19 / 21. szám

..... ■ ■ ■ ■■ - .. Egy József Attila dedikáció története E dedikáció József Attila: Nem én kiál­tok című féltve őrzött kötetében talál­ható és a szó szerinti szövege így hang­zik: Oswald István barátomnak, utódom­nak a könyvtáros tisztségében, hogy a sok nyomtatott lim lom között legyen már valami, amit nyugodt lélekkel ajánl­hat a ku/túrszomjas kollégáknak — ba­ráti kézszorítással József Attila. Becs, 1926. jún. 10. A címlap előtti oldalon pedig egy névjegykártya hátuljára irt autogram is be van a könyvbe precízen ragasztva, ennek szövege: 1. autogramom a B.M.A.E-ben való 8 havi tartózkodásom alatt. Bécs, 1926. jún. 10. József Attila. E két bejegyzésről és József Attilával való találkozása hiteles történetéről faggatom Oswald Istvánt, aki 1904- ben született Pozsonyban, tehát egy évvel idősebb volt József Attilánál. A gimnáziumi érettségi után beiratkozott a bécsi Kereskedelmi Főiskolára és 1923-tól 1928-ig ott tanult. Tagja volt a Bécsi Magyar Akadémikusok Egyesü­letének is. — Az egyesület évnyitó taggyűlésén, 1925 őszén láttam először József Atti­lát — kezdi az emlékezést Pista bácsi. — Dr. Lábán Antal, a bécsi egyetemen a magyar nyelv lektora, hozta magával. És József Attila a kultúrműsorban is szerepelt, a saját költeményeiből sza­valt. A versek címére már nem emlék­szem, csak arra, hogy szinte monoton hangon mondta a költeményeket és a hangján érezhető volt az elfogultság. Egyszerű ruha volt rajta és a fellépése is szerénységet árasztott. Mégis oda kel­lett figyelni rá. A további találkozásokról is szívesen beszél Oswald István bácsi: — Az egyesületben ritkán láttam. pedig a B.M.A.E-nek könyvtárosa volt és ezt a tisztséget aztán én vettem át tőle. De mint költői lélek nem szerette a hivatali pontosságot, az adminisztráci­ót, mert a könyvtárról sem katalógust, sem a kölcsönadott könyvekről jegyzé­ket nem készített. Amikor azt kérdez­tem: kinek adtál kölcsön könyveket, csak egy rövid nem tudómmal vála­szolt. Én aztán hozzáfogtam a kataló­gus elkészítéséhez és az egyesület tag­jait faggattam, milyen és mennyi köny­vet vittek ki a könyvtárból. Sajnos, a könyvtárban sok olyan könyv is akadt (ajándékba is kaptunk), amelyeknek a színvonala bizony nem felelt meg a mi olvasóközönségünk igényeinek. Erre utal a dedikáció is: „... hogy a sok nyomtatott lim lom között legyen már valami..." — Mesélne valamit a dedikáció előz­ményeiről ? — Éppen egy nehéz vizsga után él­veztem a szabadságot és ebéd után bementem az egyesületbe, mely szinte második otthonom volt. Egyedül vol­tam, amikor váratlanul betoppant Jó­zsef Attila. Leült mellém a kis asztalká­hoz. Beszélgettünk. Szóba hoztam a Nem én kiáltok c. verseskötetét, mely­ből egy példányt ott mindjárt meg is vettem. Panaszkodott, hogy a tagok semmi érdeklődést nem mutatnak könyve iránt. Ekkor kértem meg József Attilát, hogy írjon be valamit nekem emlékül a verseskötetbe, s így született az irás elején már említett dedikáció. Autogramot is kértem tőle a névjegy­­kártyám hátlapjára. (Amint ebben írja, ez volt az egyesületben az első autog­ramja.) Sokat mesélt Adyról, akit mes terének tartott. Vitatkoztunk az 1919-es forradalmi évekről, arról, hogy milyennek álmodta őket Ady. Sok Ady verset szavalt fejből, néha megállt, hogy KINCSÜNK AZ/W/MHy Szószaporítás és képzavar „Legelőször is az új vállalkozás feltéte­leinek megteremtését fogjuk elvégezni” — nyilatkozta egy felelős tényező. Érte­ni értjük, mit akart mondani, de meny­nyivel egyszerűbben, tömörebben is mondhatta volna! így: Legelőször is az új vállalkozás feltételeit teremtjük meg (esetleg: fogjuk megteremteni). Senki sem állíthatja, hogy a végez, elvégez ige önmagában véve helytelen. Nem aka­rom a jelentéseiket itt most felsorolni, csak annyit jegyeznék meg, hogy általá­ban akkor fölösleges a használatuk, amikor kiszorítanak egy másik igét — a cselekvés tulajdonképpeni hordozóját — oly módon, hogy az nem igeként, hanem igéből képzett, cselekvést jelen­tő főnévként kerül a mondatba. Az ilyen mondatok: jól végzi a kötelességét, munkát végez, elvégezte a feladatát, stb. kétségkívül helyesek. De az ilyen és hasonló mondatokat: Az erőd őrzését százfőnyi katonaság végezte, az új ta­nár a szlovák nyelv tanítását végzi, az irodalmi rovat vezetését a főszerkesztő végzi stb. helyesen igy hangzanak: Az erődöt százfőnyi katonaság őrizte, az új tanár a szlovák nyelvet tanítja, az iro­dalmi rovatot a főszerkesztő vezeti. További sokszor fölöslegesen hasz­nált igénk a történik. „A szerződés lét­rejötte azért történt" — hallhattuk ugyancsak egy nyilatkozatban. Tudjuk, hogy a történik igét főként akkor szere­tik használni, amikor a személytelensé­get akarják kifejezni. Esetünkben azon­ban ez sem menti a rossz mondatot, hiszen a létrejön ige magában is kifejezi a személytelenséget. A szerződés azért jött létre — ez igy éppen elég, semmi szükség nincs a történik igére. „Nincs rosszabb, mint a problémá­nak egy helyben topogó tovább kérőd­­zése" — hangzik következő példánk. Ez már nemcsak szószaporítás, hanem képzavar is a javából. A képzavar — mint tudjuk — az a stilisztikai hiba, mikor össze nem illő képes kifejezése­ket használunk egy mondatban. Az imént idézett mondat két képes értel­mű kifejezést tartalmaz, ezek: egy hely­ben topogó és tovább kérődzés. Mind­két szókapcsolat, pontosabban az egy helyben topogás és valaminek, mond­juk, egy problémának a tovább kéröd­­zése arra utal, hogy valami nem halad, elakad, vesztegel, mert azok, akiknek az volna a dolguk, hogy megtalálják a megoldást, nem lépnek előre, hanem egy helyben topognak; illetőleg rágód­nak, kérődznek a problémán, anélkül, hogy valamilyen eredményre jutnának. Vagyis ha az idézett mondat így hang­­zanék: Nincs rosszabb, mint a problé­ma tovább kérődzése, érthető volna, miről van szó. Az egy helyben topogó tovább kérődzés jelzős kifejezés csak nevetésre ingerel, méghozzá jogosan. Következő példamondatunk így hangzik: „A sebességkorlátozás kérdé­se mint a legújabb intézkedések fontos láncszeme kerül majd szőnyegre." Itt is szószaporítással s azon kívül képzavar­ral van dolgunk. A sebességkorlátozás kérdése kerül majd szőnyegre — ez a mondat elfogadható a sajtónyelvben, hiszen a szőnyegre kerül kifejezés azt jelenti: valami napirendre kerül, valami­ről tárgyalni fognak. A láncszem sző­nyegre kerülése azonban konkrét kép­zeteket idéz. és nevetésre ingerel. Mi 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom