A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 5. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Ozogány Ernő: DŐREJÁRÁS Gál Sándor: ISKOLAÜGY IV. Koller Sándor: POPTURMIX Miklósi Péter: NOTESZLAPOK Czine Mihály írása Mács József könyvéről Cséplő Ferenc: A VÖRÖS JUHARFÁK ORSZÁGA Kovács József: HIHETETLEN TÖRTÉNETEK Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. t. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame z. p., Kosice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateístvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. ®Ön, legalábbis a laikusok részére, egy talányos nevű intézmény: a Belkereskedelmi és Idegenforgalmi Tervezési-Racionalizálási Intézet igazgatóhelyettese. Véleménye szerint érdemes-e, kell-e kutatni az „üzletet", elvégre a jó kereskedelmet már a föníciaiak kitalálták... — Nemcsak a mundér becsületét védem, ha azt válaszolom: kell is. érdemes is. hiszen a kereskedelem a gazdaság egyik legfontosabb ütőere, ezért jó lenne mielőbb megküzdenie a késlekedő termékszerkezet-váltási gondokkal, a külpiac szorító kövételményeivel, illetve a megbomlott belső piaci egyensúly problémáival. Napjaink leglényegesebb feladata kétségtelenül az árukínálat mielőbbi bővítése, ugyanakkor az sem lehet közömbös, hogy a meglévő árut milyen vásádási és raktározási körülmények között forgalmazzuk. Ezen a téren bőven van mit ésszerűsíteni, javítani, mert hazai, főképpen vidéki bolthálózatunk jelentős hányada réges-régen elavult, az üzletek műszaki berendezéseinek zöme pedig elaggott. Óriási probléma a sok-sok veszödséggel járó raktározás is, bár még így sem akadályozható meg, hogy a tárolás folyamán ne keletkezzenek újra meg újra milliós károk. Természetesen, ezek a gondok nem tegnapról mára, hanem — a korszerűsítésre fordítható beruházási költségek csekély összege miatt — évtizedek folyamán halmozódtak fel; így a megoldásuk sem várható egyik napról a másikra. Amiben viszont e tekintetben bízni lehet, hogy a mostanában létrejött állami vállalatoknak elöbb-utóbb sikerül saját lábra állniuk, s akkor majd önálló fejlesztési alapjuk is lesz, ami — az átalakítás társadalmi változásaival összhangban — új szemléletet, új lendületet adhat belkereskedelmünknek. ® Mindez, ahogy mondani szokás, a jövő zenéje... Fontosabbnak tűnő kérdés: az üzletpolitikában jártas közgazdászként, illetve egyszerű vásárióként hogyan látja a kereskedelem mai helyzetét? — Ez nagyon komplex kérdés, és én hazudnék, ha rózsásnak mondanám. Tény, hogy az ellátás nem eléggé egyenletes, gyér az áruválaszték, számos termék minősége bizonyul silánynak, ráadásul a bolti eladók között sokan barátságtalanok és sűrűn sántít a fogyasztói érdekvédelem is. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az alapvetően fontos élelmiszerekből s élvezeti cikkekből nemcsak megőriztük, hanem bizonyos tekintetben javítani is tudtuk a kínálatot. Lényeges, hogy a jövőben is biztosítsuk az olcsó cikkek kínálatát, bár ez nem lesz könnyű dolog, mert a termelőüzemek egyre nyereségérdekeltebbek lesznek. Eredményességük nemcsak a tervteljesités volúmene alapján lesz mérhető, hanem sokkal inkább termékeik minősége, eladhatósága, korszerűsége szerint. Nem titok, hogy ez irányú reformtörekvéseinkben egyelőre csak a nekirugaszkodás. az útkeresés fázisában vagyunk. Sajnos, egyre szűkülő mozgástérben, hiszen az idő szalad, és ha nem sikerül megújítanunk kereskedelmünket. ha nem tudjuk megszüntetni a hiánygazdálkodást, akkor mind a belkereskedelemben, mind a külpiacon már-már behozhatatlanul a perifériára szorulhatunk. /5\ Az áruellátás a beszerzésnél kezdődik. Vajon milyenek a kereskedelmi vállalatok pozíciói a termelőkkel szemben ? — Kétségtelen, hogy érezhetően növelni kell a termelésben érdekelt vállalatok felelősségérzetét a belföldi ellátásért. Ez annál is inkább fontos, mert a forgalomba kerülő fogyasztási cikkek döntő hányadát a hazai termelők, a javarészt monopolhelyzetben lévő gyárak szállítják. De lényeges azért is, mert nem zavartalan az iparcikkellátás sem; illetve a különböző exportkötelezettségek miatt jónéhány egyéb termékből sem mondható kielégítőnek a választék. Ebben a hely-Interjú SZURDI EMIL közgazdásszal zetben nehéz általában megítélni a kereskedelem pozícióját, hiszen annak beszerzési lehetőségeit alapvetően a termékek kínálati viszonyai határozzák még. Ebben a helyzetben az importnak is fontos szerep jut az áruellátásban, bár ennek kapcsán látni kell, hogy a behozatal mindenkor az ország exporteladásainak függvénye. így aligha növelhető az igényeknek megfelelő ütemben, ezért legföljebb a bolti választék gazdagítója lehet, nem pedig a piacon mutatkozó feszültségek igazi csökkentője. A kereskedelem ez irányú gondjait példák sorával illusztrálhatnék, hiszen az üzletekben kevés a jó minőségű mosógép, nincs elegendő színes tévé, kevés a csecsemő- és gyermekruházati cikk, a hütő- és mélyhütöszekrény. feszültség van a gépkocsipiacon; de tucatszámra sorolhatnék még olyan termékeket, amelyek beszerzése során szinte térdig járhatja az ember a lábát... ®A vásárlókat sok esetben bosszantják az árcédulák rejtett, fölfelé kerekített változásai. fjem tartja ezt etikailag kifogásolhatónak? — Az illetékes szervek rendszeresen vizsgálják a fogyasztói árakat, hogy azok a terv szerint alakuljanak. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a fogyasztók — érthetően — főképpen az innováció címén tapasztalható ármódosulásokra reagálnak viszonylag érzékenyen. Különösen akkor, ha azt tapasztalják, hogy a kiszemelt áru minősége csupán alig, avagy egyáltalában nem változott, annak ára viszont igen. Mihamarabb tudatosítanunk 7* faSrc/est* kereskedelemről, a fogyasztói érdekképviseletről kellene azt is, hogy a belföldi piacon egyelőre kevés a hazai gyártású, valóban márkás árucikk. Fontos lenne hát, hogy a jövőben a vásárló ne pusztán új csomagolásban, hanem korszerűbb kivitelben és jobb minőségben jusson hozzá boltjainkban az áruhoz. Téved ellenben, aki úgy véli, hogy a vásárlók csak a fölfelé kerekített árváltozásokra reagálnak érzékenyen. Véleményem szerint az árengedményes akcióknak szintén nagy sikerük lehetne. A gyakoribb kiárusítással, az alkalmi árcsökkentésekkel, a rugalmas szezonvégi leértékelésekkel mind a kereskedelem, mind a vásárlóközönség jól járna. ®Mi a véleménye a bevásárlóturizmus kérdéséről? — Vallom, hogy alapvetően itthon kell olyan kínálatot teremteni, hogy az emberek szinte mindent koronáért is megvehessenek. Mindent, amire szükségük van. Sajnos, ennek realitása ma még nincs meg; ezért az érthető piacvédelmi korlátozások és adminisztratív intézkedések ellenére sokan hívei az üzletostrommal járó külföldi kiruccanásoknak. Jó lenne mielőbb elérni, hogy az emberek józan ésszel mérlegeljék, mi jobb: a vásárlás érdekében utazni, vagy megspórolni az út rizikóját, a fáradságot, a benzint, és az utazás szabadságát valóban arra használni, amiért van. ®Ön több mint egy évtizeden át a belkereskedelmi minisztérium munkatársa volt Korábbi tapasztalatai alapján miként látja a fogyasztói érdekképviselet kérdéseit? Vásárlási körülményeink fontos része ugyanis, miképpen foglalkoznak a vevővel a boltokban, hogyan orvosolják panaszaikat, illetve menynyire tisztességesek velünk szemben a vendéglátóipari egységekben... — Nem szeretnék általánosságokba bocsátkozni. de tény és való, hogy kereskedelempolitikánk alapvető célja a fogyasztói érdekek védelme, a kereskedelemben és az idegenforgalomban tapasztalható etikailag kifogásolható magatartások visszaszorítása. A fogyasztói jogok érvényesítésének lényeges követelménye ezért a szigorúbb ellenőrzés, az előírások megszegőinek következetes és szigorú felelősségre vonása is. Megítélésem szerint — sokéves tapasztalataim alapján — az elkövetkező időszakban nem új rendelkezések kiadására, hanem elsősorban arra van szükség, hogy a meglévő rendeleteknek következetesen érvényt szerezzünk; hogy visszaszorítsuk a korrupció, az urambátyámos panamázás és a csúszópénzek láncolatának gyakorlatát. Persze, mindennek nehéz gátat szabni akkor, ha a piac csupán képletes, ha alig van verseny, ha az áruellátás és a kereskedő személyes felelőssége nem ösztönöz kellően a fogyasztók megnyerésére. Mindennek előfeltétele, hogy egyre kevesebb rossz minőségű áru kerüljön a boltokba és magának a kereskedőnek, vagy a vendéglátóipari egység vezetőjének legyen az érdeke megvédeni a fogyasztó érdekeit. Sajnos, egyelőre inkább azt tapasztalni, hogy a boltvezetők nem lépnek fel megfelelő határozottsággal a rossz termékek ellen, mert kiszolgáltatottak. Aki „izgága", azzal megtörténhet, hogy a termelő vagy a szállító legközelebb elkerüli őt... Természetesen, a jobbítás érdekében a belkereskedelem számít a becsületes emberek támogató együttműködésére; ám a fogyasztói érdekvédelem napi gyakorlatát egyelőre sokkal inkább a gondok, semmint a sikerek fémjelzik. __ Belkereskedelmünkben mi hozhat döntő (T) fordulatot? — Hogy a jövőben mind a termelőnek, mind a kereskedelemnek nagyobb döntési szabadsága lesz. De hibás lépésekért is fokozott mértékben kell majd viselni személyes felelősséget. MIKLÓSI PÉTER 2
