A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-01 / 1. szám

CSÚNYA VOLNA... számot, ebben az esetben viszont nem volt szerencsés a kis táncos lányok és a Szőttes női tánckarának közös fetléptetése. Ponto­san az a feszültség szűnt meg így, amelyet ez a kompozíció kínál a további számokkal együtt. A karikázóra rákötő Katonadolog (du­nántúli táncanyagból) csak tovább fokozza a karikázó gondolatát — bár ez esetben elma­jére tehát nem is annyira szakmai munka vár az elkövetkezendő néhány hónapban, mint inkább emberi. Meg kell találnia a módját annak, hogy táncosai a színpadon valóban önmagukat adják, a fölösleges szorongások elkerülésével. A Mátyusföldi férfitáncokban próbált meg először egy-két fiú feloldódni, de ez inkább rad a happy end. Kár, hogy az egyébként szépen megfogalmazott páros tánc totál fényben került a néző elé és így sima l'art pour Tart táncra redukálódott. Szende Tamás írja könyvében: „Nem egy kultúrakritikus és pszichológus látja a legu­tolsó évtizedeket a szorongás korának, sőt van, aki a szorongást korunk hivatalos érzel­mének nevezi". Ez a szorongás volt jelen a színpadon a műsor végéig. Furcsa ezt leírni akkor, amikor tudom, hogy ebben az együt­tesben valahol az ország legjobbjai mutat­koztak be Kalúz Árpád, Furik Rita, Konczer Attila vagy az Ifjú Szívekből vendégszereplő Hégli Dusán ma azon a szinten táncolnak, hogy bármilyen feladattal bízza is meg őket a koreográfus, meg tudják oldani. Még a kezdő táncosok is olyan emberek, akiknek valamilyen táncos múltjuk, egy két év szín­padi tapasztalatuk van. Az együttes vezetö­groteszknek hatott (pl. a botos táncban). Csak Richtarcík Mihálynak sikerült a seprőst úgy előadnia, hogy annak játékossága a tánc és a kompozíció kereteiben maradt. Ebben a táncban mutatkoztak be először a kezdő fiúk is és örömmel írhatom le, hogy legalább egy tánc erejéig fölzárkóztak a tapasztaltabb kollégákhoz. Szék község a táncosok Mekkája. Szellemi kultúrája a magyar népművészeten belül egyedülálló, nem csoda hát, hogy minden valamit érő alkotó színpadon is be akarja mutatni. Richtarcík Mihály két egymástól nagyon eltérő, de egymást jól kiegészítő számban próbált meg „Székben" fogalmaz­ni. A Tempók kifejezetten játékos jellege, felhőtlen derűje ebben a műsorban is meg­teremtődött. Az Ünnepeink címet viselő kompozíció pedig egyértelműen bizonyítja, hogy az alkotó valóban ismeri a széki kultú­rát. Rondó formában fölépített számának egyetlen hibája a hossza. A kompozíció fe­szültségét felejteti el a négyes és a csárdás túlméretezettsége — időben. Ezt a két részt mindenképp le kell rövidíteni ahhoz, hogy ne csak táncosok, hanem laikus nézők is meg­értsék az Ünnepeink mondanivalóját. A Ka­tonakísérő (Kalotaszeg), valamint a Bonchi­­dai táncok Varga Zoltán alkotásai. Mindkét tánc kiforrott mű, magán viseli alkotójuk felismerhető kézírását. Előnye e két számnak az is, hogy pontosan erre az együttesre szabták, a műsorba való beépítésük tehát pozitívum. Az együttes állandó kísérő zenekara, a Varsányi-együttes, most is. „profi-szinten" mutatkozott be. Figyelmeztetni kéne azon­ban a hangtechnikust, hogy az énekes lány (Nagy Myrtill) fölösleges kierősítése kifeje­zetten árt a műsornak. Húszéves lesz idén a Szőttes. Nem titok, hogy ebből az alkalomból egész estét betöl­tő műsor készül. A műsor egy része már kész. megmérettetett és — életképesnek találtatott. A fővárosi bemutatkozás után bizonyossá vált: érdemes ezekre a számok­ra, de leginkább a színpadon látott emberek­re építeni. Hazánk 643 magyarlakta faluja várja az együttest, amelynek húsz év után nem a létét kell bizonygatnia, hanem nagy­szerű estéket kell produkálnia kiváló, lega­lább itt, az együttesben szorongások nélkül élő társasággal. Útravalóul s buzdításként Nagy László szavaival: „Elköltözni csúnya volna, deszka közé csomagolva, mert mibennünk zeng a lélek, minket illet ez az élet." LOVÁSZ ATTILA Fotó: Gyökeres A Csemadok KB Elnöksége a fennállásénak évét ünneplő Iro­dalmi Szemlét emlékplakettel tüntette ki. A kitüntetést Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke és Lukács Tibor, a KB vezető titkára adták át Varga Erzsébet­nek, az Irodalmi Szemle főszer­kesztőjének. Az átadáson részt­­vett Duba Gyula író, érdemes művész, a Madách Kiadó főszer­kesztője Prandl Sándor felvétele 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom