A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-01 / 1. szám
MARTIN BENKA gyűjteményes kiállítása a Szlovák Nemzeti Galériában Egy nagy s immár tizenhét éve lezárt életmű legszebb alkotásait láthattuk azon a kiállításon, amelyet a kiváló szlovák festő. Martin Benka nemzeti művész születésének századik évfordulója alkalmából rendeztek a Szlovák Nemzeti Galériában. Martin Benka élete, pályájának kialakulása szinte népmesébe illő, avagy — éppen abba a mitikus világba, amelyet ő teremtett meg festményein. Martin Benka a tehetséges fiatalemberre felhívja A- lois Kalvoda prágai festőművész figyelmét. így kerül a fiatal Benka 1910-ben Kalvoda tájképfestő iskolájába Prágába. 1913-ban állít ki először képet egy prágai és egy hodoníni kiállításon. Felfigyelnek rá. 1913 nyarán a tanárát is meglepő tanulmányokat készít az árvái hegyek világáról. 1922-től kezdve megnyílik előtte a világ: bejárhatja Olaszország, Németország, Párizs, Belgium, Hollandia híres képtárait, közvetlen kapcsolatba kerülhet a világ régi és új művészetével. És ekkor talál teljesen önmagára: a húszas és harmincas években teremti meg és műveli ki a maga sajátos stílusát, formanyelvét, amellyel új művészi programot nyit a szlovák képzőművészetben. Ezt a programot később olyan jelentős alkotók ha nála könnyen, észrevétlenül ment volna végbe a pszichikai áttérés szűkebb pátriájának sík, horizontális fekvéséből a hegyek magasba repítő, ugyanakkor sokkal drámaibb, rejtett feszültséggel, veszedelmekkel teli vertikális világába. A fenséges hegyvidék drámaisága, zordsága, veszedelmessége csupán néhány Rózsahegy (Ruzomberok) vidéki téli festményén érzékelhető. De ezek inkább csak kivételeknek tűnnek fel, mert Benka festészetére az a jellemző, hogy a szlovák hegyek és a bennük élő emberek a mesék és mítoszok erejével, szépségével és biztonságával hatnak. Nagyvonalú, lenyűgözően tagolt, csupa ritmus és csupa méltóság ez a világ. S akárcsak a nagy cseh mítoszteremtö Mikolás Aleé müvében, „valami ártatlan szépség és paradicsomi ünnepiesség" lakozik benne, ahogy A liptói dombokon Hősi hatottak földjén A Malacka melletti Kiripolcon (Kostoiiste pri Malackách), 1888. szeptember 21-én, szegény családban született művész világra jöttekor nem kapott a sorstól egyebet, mint tehetséget (s azt duplán: egyet a rajzoláshoz, egyet a muzsikáláshoz), vitális, szívós természetet és megértő szülőket, testvéreket. Vagyis, ha jól belegondolunk: éppen nem keveset. Tizennégy éves, amikor szülei, a bátyja tanácsára, útnak indítják őt Ho donínba: mesterséget tanulni egy szobafestőnél. „Nem vittem magammal semmi mást, csak egy papírba csomagolt ruhát, némi alsóneműt és a zsebemben három koronát, amit anyám adott a világba és az életbe vezető útra" — írja sokkal később egyik visszaemlékezésében. Amikor három év után megkapja mesterétől a felszabadító levelet, a Lehrbriefet, ismét a bátyja segítségével Bécsben talál állást, és nagyon boldog, mert a szabadidejét képtárakban töltheti. Vásárol magának festéket, s elkezd festeni. Egy újsághirdetés nyomán belép valami furcsa magániskolába, s ekkor következik be élete és pályája döntő fordulata: találkozik J. J. Langner cseh újságíróval, aki mint Alexy, Bazovsky, Fulla — ki-ki a maga egyéni kompozíciós vagy színharmonizálási módján — építik továb’B. Érdekes, hogy Benkának, az alapjában síksági embernek, láthatóan nem okozott különösebb gondot a hegyvidék egészen más szerkezetű látványa, mint-Gereblyés asszonyok Salda írta annak idején, aki Alessal kap csolatosan ennek a „paradicsomi" látásmódnak és művészi programnak a forrását is megnevezte, mondván, hogy az ilyen világ alkotójában még elevenek és erősek azok a szent kötelékek, amelyek az egyes embert a nemzetségéhez, emberi közösségéhez, a földhöz s a fölötte lévő éghez fűzik, és amelyek a modern művészeknél már megszakadoztak. Minden bizonnyal ez a magyarázata, ez a nyitja Martin Benka művészetének is. FUKÁRI VALÉRIA 8
