A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-16 / 25. szám
Száz éve született Réti Richárd A sakkozás esztétája Kettős jubileuma van századunk kimagasló sakkozójának és sakkirójának Réti Richárdnak, aki száz évvel ezelőtt, 1889. május 28-án Bazinban született és röviddel negyvenedik születésnapja után, 1929. június 6-án egy prágai kórházban hunyt el. Még gyermek volt, amikor szülei Bécsbe költöztek, ahol elvégezte a gimnáziumot majd beiratkozott a műszaki főiskola matematika—fizikai szakára. Bevallása szerint vonzalma megoszlott a matematika és a sakkozás között, de végül a sakkot választotta. Manapság az ilyen döntés nem meglepő, hiszen világszerte ezrével vannak hivatásos sakkozók. Csakhogy akkoriban a sakkozás csak a legnagyobbaknak nyújtott biztos megélhetést, a többiek versenyről versenyre vándoroltak, hogy eltartsák magukat. Sokkal kevesebb volt a verseny és a díjak a mostaniakhoz viszonyítva jóval szerényebbek voltak. Réti nevét tizennyolc éves korában ismerték meg a bécsi sakkozók, amikor egy szellemes vigjátéktanulmánnyal lépett a nyilvánosság elé. Néhány helyi versenyen csak átlagos eredményt ért el, de 1920-ban már első lett a Wiener Schachclub téli tornáján. Első nemzetközi sikerét 1918-ban a kassai nemzetközi versenyen aratta, ahol az élen végzett és tartalmas játszmában győzte le két nagy vetélytársát, Vidmart és Shlechtert. A világháború után a svédországi Göteborgban rendezték meg az első nagy nemzetközi tornát. A legtöbben Rubinstein vagy Boguljubov győzelmét várták, ám meglepetésre Réti vitte el a pálmát. Az eredmény mellett mindenekelőtt újszerű játszmakezelésével lepte meg a sakkvilágot. A sakkról alkotott gondolatait foglalta össze az 1922-ben Bécsben megjelent „Új eszmék a sakkjátékban" című könyvében, melyben határt von a klasszikus iskola — Steinitz, Tarrasch — és az új gondolatokat, új játékstílust megvalósító ún. „hipermodernek" között. Még a göteborginál is értékesebb eredménynek tekinthetjük az 1922-ben Teplicében Spielmannal osztott 1 —2. helyet, ahol ugyan kikapott az utolsótól, de a díjasokat Rubinsteint és Spielmannt remek játszmákban késztette kapitulációra. A húszas évek elején Réti felvette a csehszlovák állampolgárságot és bár a nyelvet nem tanulta meg, mindvégig hű maradt a köztársasághoz. Nagyon megszerette Prágát, mindig ott pihente ki a versenyek fáradalmait. A magyar sakkozással is jó kapcsolatai voltak, többször versenyzett Budapesten, Debrecenben, Temesvárott. 1925-ben Bratislavában megnyerte a Csehszlovák Sakkszövetség által rendezett országos bajnokságot és az 1927. évi londoni sakkolimpián kitünően képviselte a csehszlovák színeket: az első táblán 15 játszmából 9 győzelmet aratott és 5 döntetlen mellett csak egyszer kapott ki. A nagy New York-i tornán 1924-ben Réti ötödik lett, megkapta az első szépségdíjat Boguljubov elleni játszmájáért és ugyancsak nyert az akkoriban verhetetlennek tartott világbajnok Capablanca éllen. Utolsó jelentősebb eredményei : első a bécsi Hakoah torán második Dortmundban, első Giessenben és Stockholmban. Réti nem is annyira a győzelemre, mint a szépségre törekedett. A sakkjáték esztétikája foglalkoztatta, ezért is volt olyan otthonos a feladvány- és végjátékszerzésben. „Réti igazi müvészlélek, aki nemcsak az ellenféllel, hanem saját eszméivel, önmagával is harcol!" — mondta róla Tartakower. Réti mindig új utakat keresett kutatva a 64 kockában rejlő új lehetőségeket. Halála után 1930-ban Ostravában jelent meg főműve. „A sakkjáték mesterei", amelyben nemcsak kitűnő portrét rajzol a sakkvilág régi és új nagyjairól, hanem megvilágítja saját játékfelfogását, mindenekelőtt megnyitáskezelését is. Nem a centrumelméletet döntötte meg, csupán a stratégiai felvonulást másította meg. Nem szállta meg a középmezöket, hanem ellenőrzés, állandó megfigyelés alatt tartotta a centrumot, tehát a távolbaható futót b2-re vagy g2-re állította, a gyalogosokat a középen pedig sokáig visszatartotta. Büszke is volt egyik játszmájára, amelyben királygyalogjával a játszma utolsó lépését tette meg és nyert! A megnyitáselméletben a 1 .Hf3 d5 2.c4 lépéssor Réti nevét viseli. Ugyancsak Ostravában 1931-ben adták ki Réti végjátéktanulmányainak gyűjteményét. Ezek a kevésbábos végjátékok igazi remekművek és örök értékei a sakkozásnak. Kortársai Rétit jólelkü, közvetlen, gyermekien naiv embernek ismerték. A sors iróniája, hogy éppen egy alattomos gyermekbetegség — a vörheny — ragadta el legszebb férfikorába. Szülőhelyének közelében Tmavában már hagyományossá vált az évente megrendezett nemzetközi Réti-emlékverseny sok jeles nagymester részvételével. De még van egy nagy adóssága a sakkvilágnak Rétivel szemben: az életét és válogatott játszmáit bemutató monográfia megírása. Reméljük, rövidesen erre is sor kerül. DELMÁR GÁBOR JOGI TANÁCSOK ..Ingatlanszerződés regisztrálása" jeligével olvasónk azt írja, hogy még 1985 májusában ajándékozási szerződést kötött a nagybácsijával, aki a kis családi házát neki ajándékozta. Minthogy nagybácsija távoli vidéken lakott, olvasónk pedig hosszabb ideig külföldön tartózkodott, nem törődött azzal, hogy a szerződést beadták a közjegyzőhöz regisztrálásra. Erről olvasónk csak nem régen szerzett tudomást, utólag sietve beszerezte a szükséges iratokat (a tulajdoni lapot, a hivatalos szakértői becsüt, valamint a hnb és a jnb igazolásaival ellátott kérdőívet és becsületbeli nyilatkozatot) és 1988. december végén beadta a közjegyzőhöz a szerződés regisztrálása iránti kérvényt. A legnagyobb meglepetésre a közjegyző elutasította az 1985 májusában megkötött ajándékozási szerződés regisztrálását és a benyújtott szerződést az iratokkal együtt visszaadta azzal, hogy a Polgári Törvénykönyv 47. paragrafusának 3. bekezdése értelmében a regisztrálási indítványt a szerződés megkötésétől számított három éven belül kellett volna beadni, s minthogy 1985 májusától 1988. december végéig már több mint három év telt el, a törvény azt' a vélelmet állítja föl, hogy a szerződő felek a szerződéstől elállottak. Ennek a törvényes következménye pedig a Polgári Törvénykönyv 48. paragrafusa szerint az, hogy az annak idején ugyan érvényesen megkötött szerződés — amely a regisztrálás hiányában nem vált hatályossá — kezdettől fogva (tehát visszamenő hatállyal) megszűnt. Ez a korlátozó rendelkezés, amely a regisztrálási kérvény beadására a megkötésétől számított három évi határidőt szab, a Polgári Törvénykönyv 1982. évi 131. számú törvénnyel történt kiegészítése értelmében 1983. április 1 -je óta van érvényben. Azelőtt ilyen korlátozás nem volt és a szerződés regisztrálására tett indítvány beadására nem volt külön megszabott határidő. Ez az új hároméves határidő ún. törvényes határidőt képez, amelyet nem lehet meghosszabbítani. Olvasónknak tehát új szerződést kell a nagybácsijával kötnie, amelyet az előírt hivatalos iratokkal (többek között az 1989. január 1-jétől érvényes 205/1988. Zb. számú új ingatlanértékelési hirdetmény alapján elkészített becsűvel) újra be kell nyújtania a közjegyzőhöz. „Öröklakás öröklése"jeligéjű olvasónknak levél helyett ezúton válaszolunk. Olvasónk leveléből megtudtuk, hogy sem állami, sem szövetkezeti, sem családi házban lévő lakásról nincs szó, hanem édesapja a szüleitől nyilván személyi tulajdonban lévő lakást örökölt (amelyre az 1966. évi 52. sz. törvény és az ezt kiegészítő rendelkezések vonatkoznak). A lakás értéke 28 év előtt, amikor olvasónk édesapja megnősült, 14 700 korona volt, s két évvel ezelőtt, amikor olvasónk édesapjának az anyja is meghalt, a hagyatéki eljárásban a lakás értékét 96 400 koronában állapították meg. E hagyatéki eljárás során a lakást olvasónk édesapja vette át s kötelezte magát, hogy az örököstársait (az előbb elhunyt bátyja két fiát) készpénzben kielégítse s mindegyiküknek 25—25 ezer koronát fizessen ki két éven belül. Olvasónk most azt kérdezi, hogy ki kell-e az édesapjának a bátyja gyermekeit fizetnie, mert hiszen ők a lakás fenn- és karbantartásához semmivel sem járultak hozzá, a lakás HÉTVÉGE értékéhez csak az édesapa és felesége járult hozzá. Továbbá azt kérdezi, hogy az édesanyjának nem jár-e 28 évi házasság után valami ebből a lakásból s ez tényleg csak férje tulajdonát képezi? A nagyszülők személyi tulajdonban lévő lakása — haláluk után a törvényes örököseire szállt. Minthogy ezt a hagyatéki eljárás során kizárólag olvasónk édesapja vette át, ö vált ennek a kizárólagos tulajdonosává s ez nem képezi a felesége közös tulajdonát. Természetesen az örököstársait ki kell fizetnie, ha ezt a hagytéki végzésben kikötötték s ha az örököstársai erről az igényükről nem mondtak le. Minthogy törvényes örökségről — ún. ingyenes jogszerzésről van szó — lényegtelen, hogy ki és milyen mértékben járult előzőleg hozzá az örökség tárgyát képező lakáshoz. A hagyatéki végzésben foglalt kifizetési kötelezettség végrehajtási jogcímet képez, amelynek alapján a jogosult örököstársak a követelésüket az olvasónk édesapjától bírósági végrehajtás útján is behajtják (a fizetése, nyugdíja lefoglalásával, ingóságainak lefoglalásával és eladásával stb.). Olvasónk édesapja az örökölt lakással életében szabadon rendelkezhetik, mert az csak az ő személyi tulajdonát képezi, idegennek is elajándékozhatja, eladhatja, de természetesen a feleségének is ajándékozhatja. Halála esetén a lakást a törvényes örökösei, tehát a felesége és a gyermekei öröklik. De vagyonáról végrendelkezhetik is, ebben a törvényes örökösök közül a feleségét mellőzheti, csak a leszármazottainak kell ún. köteles részt hagynia, amely kiskorú gyermekek esetében a teljes törvényes örökrészük, míg a nagykorú leszármazottak esetében a törvényes örökrészük 3/4 részét teszi ki. Amenynyiben a végrendelet ezeknek a jogait sérti, e részében érvénytelen. Ami olvasónk édesanyjának vagyonjogi hozzájárulását illeti a férje tulajdonát képező lakáshoz — amennyiben ezt a közös házassági vagyonból eszközölte, ezt az esetleges igényét csak a házassági vagyonközösség megszűnése után (tehát vagy jogerős bírósági válás, vagy a férje elhalálozása után) érvényesíthetné, mégpedig a Polgári Törvénykönyv 150. paragrafusa értelmében. Maga a lakás azonban nem képezné a házassági vagyonközösség megosztásának tárgyát. A házastársak közös vagyonát képezi azonban minden, amit olvasónk szülei a házasság tartama alatt szereztek, kivéve az örökség és ajándék címén szerzett vagyont. Ez a közös házassági vagyon a házasság megszűnése esetért mindkét felet elvileg egymás közt egyenlő arányban, fele-fele arányban illeti meg s így kerül majd felosztásra. „Amnesztia — vagyonelkobzás" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy a m. évi október 27-iki elnöki közkegyelem vonatkozik-e a vagyonelkobzás büntetésére is, amelyet a köztársaság'engedély nélküli elhagyásának a BTK 109/2. paragrafusába ütköző bűncselekményre szabtak ki. Az elnöki kegyelem csak a kirótt szabadságvesztésbüntetés elengedésére vonatkozik, valamint a közkegyelem kihirdetése előtt elkövetett bűncselekményekért már megindított, de jogerősen be nem fejezett büntetőeljárások beszüntetésére. A büntető ítélettel kirótt vagyonelkobzás továbbra is érvényben marad. Dr. B. G. 19
