A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-26 / 22. szám
INNEN ONNAN A piramis belülről Ünnepélyes keretek között avatták föl az újjászülető Louvre ékessége és bejárataként szolgáló szürke, csillogó üvegtáblákból emelt piramist, melyet tervezője, I. M. Pei „élete legfontosabb alkotásának" nevezett. A sokat vitatott, de most, elkészülte után szinte egyhangúan magasztalt piramis alatti szinten alakították ki az intézmény „kiszolgáló" helyiségeit: a büfét, az éttermet, a butikokat, a parkolókat, az információs szolgálatot. Innen juthatnak el a látogatók, az építkezés során fölszínre került és azóta helyreállított régi, középkori Párizs maradványaihoz és a megelőző korokból fönnmaradt sírokhoz és használati eszközökhöz. Az I. M. Pei által tervezett piramis a Louvre udvarán látható. Előtte Bernini XIV. Lajost ábrázoló lovasszobrának másolata van KÖNYV Erdélyi István: Pannóniái húsvét „Az avar nép^redete homályba vész. Ál-avarok vagy igazi avarok . .. Még ezt a kérdést is vitatja a történelemtudomány... egy VI. századi bizánci történetíró azt állapította meg, hogy az avarok tulajdonképpen ál-avarok; ázsiai eredetű nép, amely a Fekete Til folyó melletti ogor törzsek közül vált ki, és jött még Jusztinianosz császár alatt Európába. Tehát csupán félelemkeltés céljából vették fel az igazi avarok, a nagy belső-ázsiai nép nevét." Már századunk húszas éveiben akadt egy német történetíró, aki nem adott hitelt e bizánci híradásnak — teszi hozzá Erdélyi István s egész kismonográfiája voltaképpen arra való kisériet, hogy ezt bebizonyítsa. A kötet egyébként az Akadémiai kiadó „Sorsdöntő történelmi napok" cimü sorozatában jelent meg (a mohácsi, a rozgonyi és az augsburgi csatáról, a szatmári békéről, az őszirózsás forradalomról és „Petőfi napjáról" látott már eddig napvilágot hasonló jellegű tanulmány e sorozatban), s a VI. század közepén lezajlott longobard-gepida háborút és a longobardok oldalán harcoló, győztes avarok további sorsát mutatja be a régészeti emlékek és az írásos történeti források alapján, az első sorsdöntő naptól, 568 húsvétjától indítva az eseményeket. Ekkor kezdték meg — az avarokkal közös megegyezés szerint — a longobardok átmeneti hazájuk, a Dunántúl kiürítését. „Könyvünkegy nép sorsdöntő napjait kívánja csupán bemutatni, és kissé közelebb hozni őket az időbe, a korai középkor mélységeiből, felidézni egy a magyar honfoglalás előtti népet, amely közvetlen utódai képében öszszetalálkozott őseinkkel, és a beolvadó őslakosság szerepkörében szintén őseinkké vált" — írja Erdélyi. S így folytatja: „Az avarokból végülis magyarok lettek, és utódaik utódai itt élnek közöttünk. Ősi sorsuk számunkra sem lehet tehát közömbös, annak ellenére, hogy a honfoglaló magyarság szilárd, fris^ erejű közössége etnikai vonatkozásban magába olvasztotta az őslakosságot. Genetikai szempontból ez a tény nagyon jelentős. De az avarok (és velük együtt a szlávok) gazdasági tapasztalatai, mestereinek tudása sem ment veszendőbe a magyar honfoglalással. Mindez visszatekintésre, megismerésre ösztönöz. Enélkül nem érthetjük meg egészen magát a magyar honfoglalást sem." (cselényi) FOLYÓIRAT A magyar kulturális napok hazánkban A Magyar Hírlap 87. számában Medve Imola hosszabb cikkben foglalkozott az áprilisban Csehszlovákiában megrendezett magyar kulturális napokkal s kiemelte a prágai és bratislavai rendezvényeket. Először a magyar filmekről szólt, s jelezte milyen „osztatlan sikere volt" Sára Sándor — Tüske a köröm alatt c. filmjének, továbbá a Hanussennek és az Eldorádónak. Hiányolta azonban, hogy sem Prágában, sem Budapesten nem jelezték jó előre, milyen műsorral lépnek föl a művészek, egyáltalán hol mi fog történni, hogy már a kulturális napok előtt megfelelő propagandát folytathasson a sajtó. Hangsúlyozta, hogy „a legtökéletesebb szervezésrendezés sem nélkülözheti a széles körű reklámot, tájékoztatást". Ezt a kapkodást egyébként a szlovák fővárosban is tapasztaltuk, gyenge, sőt hiányos volt a magyar kulturális napok propagandája. Medve Imola számba vette a képzőművészeti kiállításokat, a Magyar Állami Operaház művészeinek bemutatkozását mind a két fővárosban. A magyar művészek megérdemelt sikert arattak. A prágai rendezvények megnyitóján Horváth József, a Magyar Intézet igazgatója fölvetette: szükség van-e egyáltalán ilyen nagyobb szabású kulturális rendezvényre, hiszen: „Magyarország és Csehszlovákia kulturális kapcsolatai lényegében mindennaposak" s népeink jól ismerik egymás kulturális eredményeit. Az ilyen méretű rendezvények inkább az Európán kívüli, távoli országokba valók, ahol tényleg nem ismerik a magyar vagy a csehszlovák kultúrát. A kulturális napok keretében Knopp András államtitkár a Madách Kiadó húszesztendös fennállása alkalmából átnyújtotta a Pro Cultura Hungarica kitüntetést. Az újságírónőt Dobos László, az alapitó igazgató tájékoztatta a hazai magyar könyvkiadásról, a Madách Kiadó két évtizedes szerepéről. Szinte el sem akarjuk hinni, hogy a Madách fennállása alatt 908 könyvet jelentetett meg 9 millió 400 ezer példányban, ugyanakkor Magyarországról a közös könyvkiadási egyezmény keretében 3 249 könyvet hozott be 4 és fél millió példányban. Beszámolója végén ezt a következtetést vonja le a riporter: „Ünnepszámba mentek a magyar kulturális napok, de legalább olyan értékesek voltak a munka jellegű találkozások, megbeszélések, s ezek kedvező perspektívát ígérnek kultúránk követeinek a jövőben is."- Dénes -KIÁLLÍTÁS Korszerű műszerek és berendezések A bratislavai Szakszervezetek Házában április utolsó hetében volt látható az a kiállítás, amely a magyarországi METRIMPEX műszer- és méréstechnikai berendezéseket forgalmazó külkereskedelmi vállalat kínálatából adott ízelítőt a szakembereknek és a laikus érdeklődőknek. Jóllehet a kiállító tér nem volt különösebben tágas — a második emeleti előcsarnok alig felét töltötte ki —, a bemutatott termékek mennyisége mégis imponáló volt. Elsősorban a híradástechnikában és a kémiai laboratóriumokban alkalmazott műszerek és berendezések keltettek érdeklődést. Láthattunk itt több olyan készüléket is, amellyel a különböző vezetékek, huzalok és telefonkábelek hibahelyeit lehet viszonylag rövid idő alatt megkeresni. Az analitikai és kémiai laboratóriumokban használatos eszközök, mérőműszerek és berendezések — mint pl. a lombikok, büretták, desztilláló készülékek, hőmérők, pH-méterek, gázelemző berendezések és kromatográfok stb. — puszta felsorolása is oldalakat töltene meg, pedig a METRIMPEX csupán a töredékét vonultatta fel mindannak, amit forgalmaz. Az ízléses prospektusok és gyártmányismertetők minden fontos műszaki adatot és paramétert tartalmaztak, de aki még részletesebb információkra vágyott, annak a forgalmazó külkereskedelmi vállalat, illetve a gyártó cégek képviselői készségesen adtak felvilágositást. Kovács Aladár, a METRIMPEX vezérigazgatója a sajtótájékoztatón sajnálkozással állapította meg, hogy a csehszlovák és a magyar gyártó cégek sokszor n HALLOTTUK n OLVASTUK Lí u LÁTTUK keveset vagy semmit nem tudnak egymás tevékenységéről, noha telephelyük gyakran alig 50—100 kilométerre fekszik egymástól — a határ két oldalán. Reményének adott hangot, amikor kifejtette: bízik abban, hogy a csehszlovák és a magyar vállalatok a jövőben bővítik kapcsolataikat, együttműködnek majd mind a termékek fejlesztése, mind pedig a gyártása terén. Ez a törekvés összhangban áll azzal a fejlődési folyamattal, amely napjainkban egész Európában megfigyelhető, de ugyanakkor országaink érdekeit is szolgálja.- lacza -HANGLEMEZ Mozart-és Schubert-mise A közelmúltban megjelent Hungarotonhanglemez két érdekes alkotást tartalmaz: Mozart C-dúr (koronázási) miséjét (K. 317) és Schubert G-dúr miséjét. Meglepő, hogy a Mozart és kortársai által komponált misék igen rövidek, hiszen az egyházi zene fejlődésének csúcsán a misék igazi gigászi alkotások voltak, terjedelmük is jóval nagyobb volt, mint Mozart és Schubert e lemezen szereplő miséi. Jó példa erre Bach h-moll miséje vagy Beethoven Missa solemnis című alkotása. A Mozart és kortársai idejében készült misék rövidsége azzal magyarázható, hogy az akkori uralkodó, II. József, a „kalapos király" egyéb vallási reformjaival együtt azt is előírta, hogy a misék időtartama nem haladhatja meg az egy órát. Mozart C-dúr miséjének megtévesztő a cime. Koronázási misék ugyanis általában valamely tekintélyes uralkodó megkoronázása alkalmával készültek. Jelen esetben ilyesmiről szó sincs. Egy Salzburg környéki búcsújáróhely Mária-képét koronázták meg 1779-ben, s erre az alkalomra készült a mise, amely később Mozart egyik leggyakrabban előadott műve lett. Franz Schubert G-dúr miséje negyvenhat évvel később Bécs egyik külvárosi templomában hangzott fel első ízben. Schubert a mise megkomponálásakor tizennyolc éves volt. Ihletöje és a szopránszólók előadója Therese Grob volt, Schubert első nagy szerelme, aki azonban nem viszonozta az ifjú zeneköltö érzelmeit és máshoz ment feleségül. A mű egyébként máig is Schubert legnépszerűbb miséje. Az új Hungaroton-felvételen magyarszlovák koprodukcióban hallhatjuk a két misét. Az énekes előadóművészek és a karmester ugyanis magyarok, a zenekar és a kórus szlovák. A két mise megszólaltatói: Kalmár Magda — szoprán. Bokor Jutta — alt, Fülöp Attila — tenor, Kováts Kolos — basszus. A Szlovák Filharmónia Ének- és Zenekarát Ferencsik János vezényli. A világhírű, néhány éve elhunyt magyar karmesternek ez volt az egyik legutolsó felvétele. A két zenerrjü minden szépsége, fennköltsége és ünnepélyessége nagyszerűen érvényesül a zenekar, a kórus és a szólisták briliáns előadásában. Ez az interpretáció nagyszerűen tükrözi azt a monumentalitást, mely nem a művek terjedelméből, hanem alkotóik zsenialitásából ered. Sági Tóth Tibor 9
