A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-26 / 22. szám
Táncpróba ► Portré Öregek Ketten a parton Szereti a pop-rock zenét? Akkor játsszon velünk egész nyáron! 26. számunkban indul POPNYARALÁS — ROCKVAKÁCIÓ címmel lapunk, a Hungaroton, a Napoleon Boulevard, a Neoton Família, a Dolly Roll, a Bikini és az Első Emelet közös játéka. Ilyen még nem volt! Szuperjáték, kereken száz nyereménnyel — lemezekkel, plakátokkal, fotókkal, popkönyvekkel, levonókkal — amiket a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a felsorolt együttesek ajánlottak fel olvasóinknak! POPNYARALÁS — POPNYARALÁS ROCKVAKÁCIÓ ROCKVAKÁCIÓ!!! Szuperakció csak a Hétben, kilenc héten keresztül! Érdekes kérdések, meghökkentő válaszok: Fél-e Vincze Lilla (Napoleon Boulevard) egy esetleges ellene irányuló merénylettől? A basszusgitáros (Kisszabó Gábor — Első Emelet) jogásznak tanult, de tanító akar lenni! Csemegék külföldről, színes popfotók! Nyit a NEOTON BAZÁR! Mindez a Hét 26. számától!!! A bodrogközi amatőr képzőművészek minden bizonnyal legsokoldalúbb alkotója Tiszai Nagy Menyhért. Már a kezdeteknél az örökös útkeresés és megújulás, a hagyományokhoz kötődés és a formabontás jellemezte műveit, mint ahogy életét is. Számára az alkotás nemcsak színvarázs, hanem zene és költészet is egyszerre. Nem titok, hogy ebben az irányban szintén voltak sikeres próbálkozásai. Csak ezekben az öszszefüggésekben érthetjük meg jelzéseit és jelképeit, melyek mélyén ugyan a folklórelemek és a történetiség meghatározó élménye húzódik, megjelenésükben viszont a ma emberének világlátása dominál. Személyéhez fűződik a fiatal alkotók csoporttá szerveződése, melynek érlelő kovászaként a sárospataki alkotótáborral teremtett azóta is fennálló ösztönző kapcsolatot. A közös műhelymunka egyik nem elhanyagolandó jelensége volt a Bodrogközi Táncegyüttes vonzáskörében kialakult baráti társaság, így a zene és a tánc témáiban is gyakran előbukkan. Tiszai Nagy Menyhértet mégsem egyszerűsíthetjük le a szervező vagy a fiatalokat csiszoló egyéniségre, hiszen mindez a közösségi élet felé forduló ember alkotó vágyának természetszerű velejárója. Nem lehet őt egysíkúan besorolni. Olajképei első pillantásra is önmaguk értékére valló feszültséget keltenek. Tájképek, figurális ábrázolások, szimbolista sikkompozíciók tárulnak elénk műtermében. Gazdag színhasználatú absztrakt képei mellett (mint a Táncpróba vagy a Sámán) jól megférnek realisztikus tájképei és falusi hangulatai. A képeken megjelenő alakok néha a távoli napsütötte partok felé vágyódnak el magányukból, máskor a jelenidő magukra maradt öregjeivel akar valóságunkra ébreszteni. Sokkal kiegyensúlyozottabb érzéseket táplálnak azok a művei, amelyeken az alkotó ember jelenik meg munka közben. Portréi viszont életigenlő derűlátásról tanúskodnak, mintegy önvallomásaként a teljességre vágyó embernek. Egyazon személyiség rögzített, látvánnyá kivetített hangulatai ezek, olyan emberé, aki önmagának egy darabját osztja szét minden műben az olykor értetlen szemlélődök közt, és joggal várja viszont a megértés mélységét, s ha visszhangtalan marad, akkor önmagába fordul új formák után kutatva. A sugárzó vízparti színeket ekkor váltják fel a szürke tónusok, az elmosódó hátterek, a sejtelmes szerkezetek. Majd, ha már mindezeket magában tisztázta, akkor újra a tavaszi természet, a tenger azúrja és a zápor utáni veröfény színei felé közelít. Ebben a megújulásban, mely az emberi lényeg sajátja, tud férfikora delén is könnyed, játékos álmodozó és gyermekien őszinte maradni. Ez pedig a látványteremtö látomás s az alkotó indulat alapvető követelménye marad ma is. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Fotó: Bogoly János 8
