A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-12 / 20. szám
Hosszabb kihagyás (alkohol- és kábítószer elvonókúra) után ismét felvevőgép elé állt Liza Minnelli, a neves énekes-szinésznö: az Arthur 2 című filmben a népszerű komikus, Dudley Moore partnereként játszik. Közben hangversenyeken is fellépett, az „örökifjú" Frank Sinatra és Sammy Davis társaságában. A hamburgi képzőművészeti főiskola diákjai Jóhangok a szép képekhez címmel kiállítást rendeztek a város múzeumában, amelynek egyik résztvevője, Gundula Plesch mutatta be a képen látható „kompozíciót". Lényege, hogy a vízzel töltött teáskannák melegítőit progra mozott elektronikus szerkezet kapcsolja ki-be, hosszabb-rövidebb ideig, miáltal" igazán eredeti füttykoncert keletkezik. Philippe de Rotschild báró nemcsak nagyszerű borairól volt ismert, hanem arról is, hogy remekül párosította az üzletet a művészettel. Híres borainak címkéjét ugyanis gyakran olyan nagy művészek készítették, mint Chagall, Picasso, Dali stb. A báró művészi címkékkel ellátott borospalackjaiból a múlt év végén kiállítást rendeztek, amely az elkövetkező öt évben bejárja az egész világot. A képen Philippe de Rotschild bárónő a legismertebb borfajta, a Chateau Mount Rotschild egy palackjával, amelynek címkéjét Hisao Domoto japán festőművész készítette. KÖNYV Szép szerelmes szavak A Népszava Lap- és Könyvkiadó Híres Könyvek sorozatában jelent meg a A szép szerelmes szavak c. versantológia, amely félezer év magyar költészetéből válogatta anyagát, a legszebb szerelmes verseket. Mindjárt az elején elmondhatjuk, hogy ez az egyetlen olyan téma, amelyből a költők sohasem fogynak ki. Nincs s talán nem is volt olyan megátalkodott magyar költő, aki ne irt volna szerelmes verset, ne érintette volna ezt a témakört. Most, amikor átlapozgatom a könyvet, döbbenek rá, milyen gazdag és sokszínű a magyar szerelmi költészet. A leghalkabb virágénektől a legcsodálatosabb szimfóniáig terjed a sor, az alaphangoktól a legösszetettebb kompozíciókig, hogy szinte belerendül a lélek. Janus Pannoniusszal indul a közel négyszáz oldalas könyv és Bari Károllyal zárul. Száztizenhét költö sorakozik föl a könyv lapjain, örömünkre öt csehszlovákiai magyar költö is: Tözsér Árpád, Zsélyi Nagy Lajos, Kulcsár Ferenc, Tóth László és Varga Imre. A régi versolvasó ismerősként találkozik sok szerelmes verssel, mégis, így egybeöntve, mintha zengőbbek lennének, mint külön, mintha felerősítenék egymást meg az embert, ahogy lapozgat a könyvben, mintha szivárvány ívelne át a sorokon s ezek a színek tovább ragyognak lelkűnkben, érzékeinkben. A könyvet Reich Károly finomvonalú illusztrációi teszik még bensőségesebbé. A válogatást Bános János végezte, Baranyi Ferenc írta az utószót, amelyben áttekintést nyújt a többezer éves szerelmi költészetről : ......a munka mellett a szerelem teremtette az embert magát, a szerelem, amely évezredek óta örök téma a művészetben is — és minél több szerelmet produkál a földi élet a gyorsan dagadó időben, annál nehezebb újat mondani róla" — írja. Nem osztom Baranyinak ezt a véleményét. Hiszen csak a téma ősi, a mondanivaló mindig új és más. mint ahogyan nincs teljesen egyforma fűszál, nincs teljesen egyforma költö sem, s az új költők mindig tudnak valami újat mondani a leghatalmasabb érzésről, a szerelemről.-Dénes-Győrffy György: Anonymus — Rejtély avagy történeti forrás ? „Magyar Anonymusunk történetet írt, de Gesta Hungarorumának 250 év előtti felfedezése óta története van már Anonymus kutatásának is" — kezdi a kitűnő történész az Akadémiai Kiadó Hermész Könyvek sorozatában megjelentetett Anonymus-tanulmányainak bevezetését. S Így fejezi be: „Tudatában vagyunk annak, hogy az egészséges közvélemény igényli és szívesen fogadja a tudományos rejtélyek megfejtését, és a hírközlő szervek szívesen szolgálnak ilyenekkel. Nehezen teljesíthető óhajunk csupán annyi lenne, hogy ne a provincializmus és dilettantizmus kapjon elsősorban hangot, hanem az egyetemes vagy európai látókörrel rendelkező tudományosság." Mert Anonymussal, sajnos, túl sokan is foglalkoztak Györffy szerint. Sebestyén Gyulától Csapodi Csabáig, s nem mindig megbízható alapossággal rendelkező kutatók, vagy, egy másik megközelítésből, pro vagy kontra nacionalizmusokkal beojtott nyomozók. így például e sorok írójának alig egy fél esztendeje bizonygatta egy jeles szlovák költö, hogy Anonymus egy megrögzött hazudozó volt. Ugyanakkor a csehek csak a minap adták ki a magyar krónikákat, többek között Anonymus Gestáját is, s ennek kapcsán olvashattuk a méltatlankodó kritikát, hogy vajon a szlovákok, akik pedig sokkal közvetlenebb kapcsolatban álltak ezekkel az eseményekkel, mikor olvashatják a saját nyelvükön Anonymust és társait. Györffy György kötete egyébként a cimadó alapos bevezető tanulmányon kívül tartalmazza még az „Anonymus Gesta Hungarorumának kora és hitelessége", az „Anonymus társadalmi szemlélete", a „Honfoglalás előtti népek és országok Anonymus Gesta Hungarorumában", a „Vezémévsor" és az „Anonymus hitele Budapest történetének tükrében" című tanulmányokat. Györffy György, a kitűnő „István király és müve", a „Magyarország történeti földrajza az Árpádok korában" s más alapvető fontosságú történelmi művek kiváló szerzője ismét jelentős kötetet tett az asztalunkra. (cselényi) FOLYÓIRAT Új Forrás Komárom Megye Tanácsának kulturális, irodalmi és művészeti folyóirata, a Tatabányán kéthavonta megjelenő Új Forrás XXI. évfolyamába lépett, azaz most ünnepli létrejöttének huszadik évfordulóját. Jó apropó ez a folyóirat ismertetéséhez, bár az Új Forrással véleményem szerint minden apropó nélkül is gyakrabban kellene foglalkoznunk, hiszen a tatabányai folyóirat azok közé a magyarországi sajtótermékek közé tartozik, amelyek nem zárkóznak be „provinciájukba", túlnéznek és túllépnek megyéjük határain, népben-nemzetben, Közép-Európában, ám mindenekelőtt irodalmi értékekben gondolkoznak, s hasábjaikon a mai magyarországi irodalom figyelemre méltó alkotásain kívül a mi kettős (csehszlovákiai és magyar) kötődésű irodalmunknak, a mi szellemi termékeinknek is helyt adnak. A „Szomszédolás" című rovat kezdettől fogva szerves része volt a folyóiratnak, s a határokon túlra való „Kitekintés"-ek napjainkban sem formálisak, hanem értékfelfedezö és -felmutató alkotó munkát jelentenek. A folyóiratnak a csehszlovákiai irodalmak iránti érdeklődése különösen intenzívvé vált az utóbbi években, amióta — a magát mindmáig csehszlovákiai magyar írónak-költönek valló — Tóth László is tevékenyen részt vesz a Monostori Imre vezette szerkesztőség munkájában. Azon kívül, hogy az Új Forrás versanyagának válogatásakor, összeállításakor a szlovákiai magyar költők legújabb alkotásait is „átrostálja", Tóth László az 1989-es évfolyamban izgalmas interjúsorozatot indított, amelynek érdekessége, hogy ugyanarra a kérdésre egyszerre két szlovákiai íróember — egy szlovák és egy magyar írástudó — válaszol: a legutóbbi (áprilisi) számban például Turczel Lajos és Karol Wlachovsky mondja el véleményét olyan problémákról, mint például a „csehszlovák irodalmi kontextus" fogalmának az értelmezése, az ún. „nadrealizmus" és a szlovák lirizáló próza magyar párhuzamai, illetve e párhuzamok hiánya, a cseh és a szlovák irodalmi müvek magyarra fordításának viszonzatlansága (főleg cseh részről), a csehszlovákiai magyar és a szlovák írók kapcsolatai stb. A folyóirat tehát nemcsak a csehszlovákiai magyar, hanem a szlovák irodalom problémái és értékei iránt is élénken érdeklődik — de erről nem csupán Tóth László most indított interjúsorozata tanúskodik meggyőzően. n HALLOTTUK n OLVASTUK Lí U LÁTTUK hanem az Új Forrás 1988 októberi száma is, amelynek összeállításában társszerkesztőként Mila Haugová működött közre s amely — a Romboid főszerkesztőjének. Marián Kováciknak a bevezető levele után — reprezentatív válogatást közöl a mai szlovák irodalomból (Stefan Strázay, Vincent Sikula, Frantisek Ljpka, Stefan Moravcik, Dusán Mitana, Ján Strasser, Jozef Urban és (van Hudec müveiből). Az említett — meglehetősen új — példákat gyarapíthatnám régebbiek felsorolásával is, de azt hiszem, az eddig elmondottak alapján is nyilvánvaló, hogy az Új Forrás szerkesztősége a maga sajátos eszközeivel a Gorbacsov megálmodta „közös európai ház" építésén munkálkodik. Varga Erzsébet SZÍNHÁZ Juliéit A hazai operaélet jeles eseménye volt a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház zenei társulatának legutóbbi bemutatója. A szlovák főváros operaházának a kiváló cseh zeneszerző: Bohuslav Martinü, Juliéit című háromfelvonásos zenedrámáját sikerült eredményesen színre vinnie. A Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttese ezzel a premierrel — híven adott szavához és művészi tekintetben is elismerésre méltóan — ezúttal is teljesítette azt a régebben váHalt feladatot, hogy színpadán lehetőleg minden évadban megszólaltat egy huszadik századi, adott esetben hazai komponistától származó operát. A lírai hangvételű Juliett Bohuslav Martinú 14 operája közül, az éppen harminc évvel ezelőtt elhunyt zeneszerző színpadi műveinek azon csoportjába tartozik, amelynek hatásosságát főképpen a zene és a libretto örvendetes találkozása, a szigorú szerkesztési technika, a tematikai összefogottság, illetve az érzelmi-indulati világ belső izzása eredményezi. Maga a cselekmény a főhős: Michel, azaz a fiatal párizsi könyvkereskedő álmaiban játszódik; s ez a sajátos alaphelyzet Martinü számára a formák élesebb kontrasztjára, a jellemek keményebbre exponált rajzára ad lehetőséget. Erről a tőről fakad a zene is, amelynek stílusa helyenként dallamos és sok vonatkozásban még a romantika világára is emlékeztet; másutt viszont jót előadható, hajlékony énekbeszédben szólaltatja meg a szereplőket. Szlovákia legrangosabb operaegyüttesének márciusi bemutatóját — Milan Ferencík díszlet- és Lubica Jarjabková kosztümtervező segítségével — Miroslav Fischer rendezte, aki ügyesen szervezte meg a játékteret. Céltudatos körültekintéssel ügyelt a zene absztrakciójának és a színház konkrétságának ellentmondásaira, mégpedig úgy, hogy a kettő közötti optimális egyensúly megteremtésére törekedett. A rendező helyesen tudatosította, hogy a huszadik századi operában a zenei megoldásnak is a színházi megoldáson keresztül kell létrejönnie. Nemkevésbé színvonalas a zenei megszólaltatás. A dirigens: Viktor Máték kitűnően érti és átéli Martinú zenéjének líráját, színvilágát, ritmikai gazdagságát. A címszerepet Elena Holicková és Éva Jenisová, Michelt Miroslav Ovorsky és Juraj Durdiak éneklik előadásonként váltakozva. Miklósi Péter 9
