A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-14 / 16. szám
1156-ban történik Szőgyén első okleveles említése. Aztán rátör a falura a tatár, s a vész megszűnése után IV. Béla királyunk németek letelepítésével pótolja a veszteséget. így lesz az időben a dimbes-dombos egy településhelyen Magyar Szölgyén és Német Szölgyén két templommal, plébániával és temetővel. Most már csak a két temető hirdeti a hajdan voltat, összeépült a két község, de a helybeliek ma is mutatni tudják, hol húzódik az elválasztó határvonal. >. Szőgyén népe régóta benne él e vidék történelmében. Hogy mást ne rális szenderegne ott, és attól félnének, hogy felébresztik. Szőgyén nem mondhatja el magáról, hogy messziről elkerülték a veszedelmek. Nemcsak tatár és török pusztította népét, hanem a kor veszedelmes betegsége is — a pestis. 1710-ben úgy megtizedelte a népet, hogy a földesúri járandóságot behajtók sem jobban. S mindezek tetejében még a tűzvész is gyakran keltett riadalmat. Nem tudom, hány olyan Szőgyénhez hasonló hely akad még, ahol hatalmi szóval (értsük alatta a dobszót) dohányzási tilalmat rendelRégi szőgyéni házak is igen említsek, már 1427-ben vásárjoggal rendelkezik. És hát a tatárdúlás szájról szájra terjedő borzalma alig veszett ki az emlékezetből, a török hódoltságot is meg kellett szenvednie ennek a népnek. Palánkvára volt hajdan a falunak, 95 huszár, 142 hajdú és 2 puskaműves látta el szolgálatával. A tizennyolcadik század eleji kuruc-labanc háború keserű kenyerét is meg kellett kóstolniuk a szőgyénieknek. S ami ebből a viharvert történelmi időből rájuk maradt, az a büszkeség, hogy Vak Bottyán János kuruc generális többször megfordult Szőgyénben két okból is. Először, mert odavalósi lányt választott feleségének Lakatos Judit személyében. Másodszor, mert a szövetkezet borpincéje mellett a hiedelem szerint még ma is állnak azok a hatalmas hársfák, amelyeknek az árnyékos koronái alatt szeretett megpihenni. Jártam azoknál a fáknál, s akik velem tartottak oda (Nágel Dezső mérnök, a helyi nemzeti bizottság elnöke. Árva Jolán, a helyi nemzeti bizottság titkára és Kráko Ágnes, a Nőszövetség olvasókörének vezetője), olyan megilletődötten mutogattak a megnyugvás helyére, mintha ma is a kuruc génetek el. Ha nem lesz pipának, csavart cigarettának földre szórt parazsa, tűzvész sem lesz annyi. A magyarszőgyéni temetőbe is elzarándokolok, mert a szájhagyomány szerint szőgyéni volt az a Pató Pál, akiről Petőfi Sándor a „Hej, ráérünk arra még" refrénes versét írta. A társaságomat alkotó elöljárók határozottan állítják, hogy a szőgyéni nép nem olyan, mint a jegyzője voit, dolgos, igyekvő, és ami még ennél is fontosabb, hogy teremtő kedvű. Az időben eggyé lett két község fiatal plébánosa persze másképp tűnődik el a dolog fölött. Miközben megmutatja a templomot, amely az alapterületét és a magasságát tekintve Szlovákia legnagyobb falusi temploma, a mélységes csendességben mintha magának mondaná félhangosan. — Pató Pál? Van a versben leírt mentalitásban valami. A templomot százharminc esztendeig nem festették. Meg a második világháborúban megsérült tornyot és templomtetőt is csak 1952-ben szedették rendbe. Nem kellett sokáig keresnünk Pató Pál síremlékét, hiszen aki ide téved, annak megmutatják a helyet, vagy felhívják rá a figyelmet. A rendben tartott és gondozott síremléken, illetve fejfán jól olvasható, hogy itt nyűgül művelődési ház és kézilabda pálya. Távlatosan szabad idő központ létesül az említett helyen. Az épülő tornateremben meg már szét is néztem, állnak a falak, fent a tető, s a szabad szombatra mit sem adva szorgos társadalmi munkát végeznek az emberek. Árva József, a helyi gazdálkodási üzem vezetője az eligazítóm. Tőle tudom meg, hogy szeptemberig elkészül a hatalmas létesítmény, amelyben teniszezni, röplabdázni és kézilabdázni is lehet majd. Minden megtalálható lesz benne. ami egy tornaterembe kell! Az épülő tornateremnél csak az 1978 óta kész művelődési ház hatatiVRsy ciilfKtn a iar\, aruay*Jt\i ikjz\ ot árnyékában a hiedelem szerint Vak Bottyán János kuruc generális szívesen nihent Pathó Pál síremléke szik Pathó Pál úr! Meghalt 1855-ben, hatvankét esztendős korában. Sok helyen megfordultam Szőgyénben (Svodin), a már említett Vak Bottyánra emlékeztető hatalmas hársfákon és a temetőn kívül még a sportpálya környékén is, ahol éppen felújítási munkák folynak, s ha az elképzelés szerint minden elkészül, lesz majd ott két teniszpálya, futball-4
