A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-14 / 16. szám
masabb. Ha egyedül lennék, félnék, hogy eltévedek benne. Szőgyénnek 3 130 lakosa van, kultúrháza viszont egy közepes nagyságrendű kisvárosnak is megfelelne. 1969-ben Dobos László író, akkori miniszter rakta le az alapkövét. Színház- és moziterme háromszázharminc férőhelyes, könyvtára hozzávetőlegesen tízezer kötetes. Klubhelyiségek, cukrászda, eskető- és táncterem, tekepálya, tüzoltószertár és a hnb hivatala van benne. Szállodai része is van tizenöt személy részére. A művelődési ház átadása óta egyszer történt meg, hogy záróra után rázárták az ajtót valakire. Csak reggel tudott szabadulni a fogságából. Szőgyénnek 1730-ban épült fel az első iskolája. Ahogy most szemügyre vehettem, bölcsődéje, két óvodája, nyolcéves magyar és 1 —4. osztályos szlovák alapiskolája, valamint napközi otthona van a falunak. Az alapiskola magyar osztályait háromszázhúsz gyermek látogatja. Többen végeztek Műszaki Főiskolát, s erre az egész falu büszke. Az utak portalanítottak, a vízvezetékhálózat jól szolgál, a vízellátás azonban gondot okoz, különösen nyáron. Érkezésem után nem sokkal azt mondta nekem Kráko Ágnes, az olvasókör vezetője, hogy annak, aki vásárólni akar, nem kell kitennie a lábát Szőgyénből. Annak ellenére is igaz, amit mondott, hogy az üzlethálózat már nem a legmegfelelőbb. 1990-ben látnak hozzá az új nagy bevásárló központ építéséhez. Most is van két élelmiszerüzletük, készruha, darabáru, cipő, hús, zöldség, festék- és illatszer, s iparcikk boltjuk. Sajnos, könyvüzletük még mindig nincs. A bevásárló központ elkészülte után jobb lesz a helyzet. Nemcsak a vásárlónak nem kell kitennie a lábát a faluból, de a betegeknek sem. Szőgyénnek üzemi (szövetkezeti) és körzeti orvosa van. Azonkívül gyermekorvosa, fogorvosa és gyógyszertára. Hetente egyszer női orvos is rendel helyben. Az egészségügyi központ is társadalmi munkában épült 1987-ben. A falu elöljáróitól tudom, hogy a további nagyobb munkák is sorban elkezdődnek. Bevezetik a gázt. felújítják a vízvezeték- és vilanyhálózatot, rendbe teszik a hangosbeszélőt, s éttermet építenek. Még ebben az esztendőben egy vegyesáru boltot is tető alá akarnak hozni. A szőgyéniek jobbára a saját szövetkezetükben dolgoznak. Meg az asztalosműhelyükben, amelyben bútort gyártanak. A helyi nemzeti bizottság gazdálkodási üzemének hetvenkét alkalmazottja tizenhat féle szolgáltatást nyújt. A falu hatalmas művelődési háza valóságos munkára serkenti a tömegszervezeteket. A jelentős események mind a falai között zajlanak. Tavaly körülbelül hatszáz rendezvényt jegyeztek, s a Magyar Területi Színház évente legalább ötször fellép színpadán. A Csemadok alapszervezete, az ifjúsági szervezet és az alapiskola is bemutat színdarabot, illetve esztrádmüsort. Bál, szüreti felvonulás, minden itt kezdődik és végződik. Kéthetenként hálóznak, videodiszkóznak és teaestéznek a művelődési házban. — Vannak-e a faluban Bottyán nevüek? — kérdezem Szőgyén vezetőitől. — Vannak — hangzik egyöntetűen a válasz. — Négy-öt család hallgat ilyen névre. — Vannak-e Lakatos nevűek? — terelem figyelmüket a kuruc generális idevalósi feleségére. — Ilyen nevűek is vannak — mondják. Míg a falut jártam, megfigyeltem, hogy a szőgyéni nők adnak magukra. Jól öltözöttek, csinosak, a divathoz gyorsan igazodósk, különösen a fiatalabbja. Az idősebbek azonban még az eredeti viseletét hordják. Most történnek kísérletek a Csemadok alapszervezetében a hagyományt éltető tánccsoport és az énekkar felújítására. De visszatérve még a szőgyéni nőkre! Valamennyien rokonszenvesen családcentrikusak. Két-három gyermeket nevelnek fel, szeretik, féltik őket, ragaszkodnak hozzájuk. Sajnos, a munkahelyi elfoglaltság sok idejüket elveszi. A szőgyéni férfiak szintén dolgosak és családcentrikusak is, hallom a társaságomban. Persze a kocsmát is megtöltik majdnem minden este. Tizennyolc éven aluliak házasságot nem kötnek. A művelődési ház közelében, a falu éttermében éppen Magyar Konyha Hetet tartanak. Helybeliek és idegenek a felkínált sokféle finom falat közül választhatnak. A szépen megterített asztalokat körül is ülik sokan. Elsősorban a gyomor parancsának engedelmeskedve, no meg azért is. mert egy hétig minden nap jó ebédhez szól a nóta! Pató Pál úr kései utódai régen megtanulták, hogy a hej, ráérünk arra még módján nem lehet élni. Soha nem is lehetett. Keményen dolgoznak, amikor kell, és önfeledten szórakoznak, amikor annak az ideje van. Szorgalmas munkájukkal írják a jelenkori történelmet. MÁCS JÓZSEF GYÖKERES GYÖRGY felvételei A könyv r m uj otthona A Komáromi (Komárno) Járási Könyvtár állományában sok ezer könyv található. Az olvasók száma meghaladja a 8 ezret. Tavaly mintegy 340 ezer kötetet kölcsönzött ki a könyvtár. A könyvtári dolgozók és az olvasók régi vágya vált tavaly valóra. A februári győzelem 40-dik évfordulója ünnepségei keretében a Kikötő lakótelepen, ahol jelenleg több mint tízezren élnek, átadták a nyilvánosságnak a könyv új, valóban méltó otthonát, az új könyvtári épületet. Látogatásom alkalmával az új intézményt Elena Konkolovská igazgatónő és helyettese Anna lllésová mutatta be: — Nagy örömmel foglaltuk el és rendeztük be az 1777 m2 területű épületet, amelyre már nagyon régen vártunk. Külön-külön részlegeket rendeztünk be a fiatalabb és idősebb gyerekek és a felnőttek számára. Gazdag irodalmat talál itt az olvasó szlovákul és magyarul. Most rendezzük be fokozatosan a zenei osztályt, ahol a zene hallgatása jelentős részévé válik majd a könyvtári munkánknak. Ide helyezzük majd el a zenével foglalkozó könyveinket is. A nagy klubhelyiségben már sok érdekes beszélgetést, video- és diafelvételekkel tarkított előadást és versenyt rendeztünk a Városi Művelődési Otthonnal karöltve. Rövid idő alatt sok új olvasója lett a könyvtárunknak. A legszorgalmasabb olvasónk Bese Róbert és Farkas Antal. A könyvtárban tett sétánk során megálltunk az ifjúsági részlegen, ahol Kürthi Jolán könyvtáros mesedélutánt tartott a gyerekeknek. A szünetben ezeket mondotta: — Öröm ilyen szép környezetben dolgozni. A fiatalok sokkal nagyobb számban jönnek el hozzánk. A gyerekek különösen a fantasztikus irodalmat, az útleírásokat, a Piknik sorozatot és a Búvár ismeretterjesztő zsebkönyveket kedvelik. Kevés a csehszlovákiai magyar írók által írt könyv a gyermekek számára. Keszeli Ferenc Hókusz-Pókusz c. kötete nagy sikert aratott. A szünidő alatt hetente négyszer rendeztünk ismeretterjesztő és szórakoztató videoműsort, amely nagy közkedveltségnek örvendett a fiatalok között. A könyvtár vezetőitől megtudtam, hogy a jövőben még szorosabban akarnak együttműködni a különböző tömegszervezetekkel és a Csemadokkal. — A Csemadokkal — mondták — már sok érdekes beszélgetést szerveztünk Lovicsek Béla, Mács József, Keszeli Ferenc, Dr. Szénási Zoltán és más írók könyveiről. A szép sikerrel megrendezett könyvkiállításnak, amelyet a Csemadok a járási székhelyén rendezett meg tavaly, szívesen adnánk otthont a jövőben. A könyvbarátok körét is újraszervezzük, bővítjük az „egész osztály olvas" mozgalmat és számtalan új érdekes rendezvényt készítünk olvasóink számára. Bővíteni akarjuk a technikai ellátottságunkat s a környezetünket is rendezni akarjuk. Bízunk abban, hogy a szép és igényes környezet nagyon jó hatással lesz majd az olvasók számának a növekedésére s a rendezvényeink színvonalára. Bizonyos, hogy az új intézmény jelentős kulturális tényezőjévé válik nemcsak az új lakótelepnek, hanem az egész járásnak. BENDA ISTVÁN A szerző felvételei 5