A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-07 / 15. szám
Üdítő italok... Melyiket a sok közül? Különféle ismert és új típusú befőttek gyermek és csecsemő tápszerek, illetve a cukorbetegek számára előállított élelmiszerek mennyiségét és fajtáit, valamint sok más, az egészséges életmódhoz és a korszerű táplálkozáshoz szükséges élelmiszerfajták termelését és választékát. A fogyasztók gyakran és jogosan bírálják a tej-, a hús-, a tartósított és a sütőipari termékek választékát és viszonylag lassú innovációját. A Salima .most arról győzött meg, hogy a fogyasztók bírálata nem „falra hányt borsó", nem „pusztába kiáltott szó". A jogos bírálatokat szigorú intézkedések követték és követik. Eredményeképpen minden területen javulás észlelhető. A cél az, hogy a korszerű táplálkozáshoz szükséges alapanyagok biztosítása révén javuljon a lakosság egészségi állapota. Az élelmiszeripar, a zöldség, a gyümölcs, a burgonya, valamint a durván őrölt lisztből készülő élelmiszerek fogyasztása növelésének, s ezzel egyidejűleg a zsiradék és cukor fogyasztása csökkentésének szorgalmazásával járul hozzá a civilizációs betegségek elleni küzdelem előfeltételeinek a megteremtéséhez. A kiállításon bemutatott sok új és szép termék az embereknek nemcsak a tetszését nyerte meg, hanem az egészséges életmódnak és a korszerű táplálkozásnak is sok hívet szerzett. BALÁZS BÉLA Archívumi felvételek tbz-t! A vicc keserű igazságra céloz, hiszen a társadalmi beilleszkedési zavarok valóban újfajta népbetegségként veszélyeztetik közvetlenül az egyének, közvetetten a társadalom életét. Ezt a csonka családok sokaságának sokasodó gondjai bizonyítják. Szociológusok, válóperes bírák, pedagógusok, gyermekpszichológusok ismerik az okokat. Tudják és látják: lépni kell, közösen tenni azért, hogy a társadalom egyik, ám mindenképpen legfontosabb alappillére: a család megtarthassa méltó rangját és szerépét; hogy az eddigieknél sokkal tökéletesebben működhessen. Jó lenne elérni, hogy a fiatalok komolyabb szándékkal lépjenek házasságra, vagy az első nehézségeket tapasztalva ne elhamarkodott döntésként vonuljanak a bíróságra. Sajnos, a statisztikai adatok egyelőre azt mutatják, hogy szaporodnak a válságjelek a család körül. Szlovákia fővárosában, a Duna jobb partján épült új negyedekben minden második friss házasság válással végződik; a főváros egész területén pedig minden negyedik frigy ér véget bontóperi tárgyalással. Országjárásaim során úgy tapasztalom: másutt sem sokkal rózsásabb a helyzet. Úgy tűnik: az ifjú házasok szociális gondjainak enyhítésével, az eddigieknél jobban kellene óvni, védeni, menteni a házasságokat — és ezzel a mainál több gyermeknek biztosítani azt a jogot, hogy teljes családban nevelkedjenek. Újra csak anyám jut eszethbe, amikor azt mondom: a zsákutcába jutás elől a szülői példa, a harmonikus és teljes családi élet lehet a leghatékonyabb visszatartó erő. Tény és való: sok tekintetben bajban van a család. Remélhetőleg átmeneti állapotról van szó és a válságjelek eltüntethetők. 3. „BagateH" Aligha kell hozzá különösebb jegyzetírói lelemény, hogy az emberben fölvetődjék a kérdés: ki ér rá munkaidő alatt víkendházat építeni, Skodával vagy Fiat Unóval a vidéki nyaraló felé repeszteni? Kinek van ideje a kocsmapultot támasztani, kávéházak asztalánál ücsörögni, kirakatokat szemlélni — amikor éppen dolgozni kellene, hogy megéljünk, hogy jusson ruhára, cipőre, élelemre?. .. Ilyen s ehhez hasonló kérdések özöne ötlik fel az emberben, amelyek nem titkolt lényege szóvá tenni: vajon miért nincs rend a munkahelyeken? Mindezt már csak azért is érdemes szóba hozni, mert szinte léptennyomon, azaz baráti társaságban, rokonlátogatáson, de még az utcasarki futó találkozásokon is gyakori beszédtéma, hogy gazdasági életünkben miért csak ilyen lassan tudunk ötről hatra jutni, miért megy veszendőbe a munkaidőalap sokak által bagatellizált húszhuszonöt százaléka? Nos, valóban: e tekintetben miért nincsen rend nálunk? Nem szeretném, ha okoskodásnak tűnne, de jó lenne végre leszögezni, hogy azt az évi 250 munkanapot mégiscsak munkanappá kellene tenni. Némi akasztófahumorral azt mondhatnám: már csak önös érdekből is, hiszen mindnyájunk sorsának alakulása éppen gazdasági helyzetünk javulásán múlik. Az sem titok, hogy válaszkeresés közben gyakran halljuk: a Vezetők sem mutatnak példát személyes magatartásukkal és késlekednek megteremteni a munkahelyeken a fegyelmezett munka feltételeit. Gyakran elhangzik az is: némelyek szociális intézménynek nézik a gyárat, az irodát, s már-már azt gondolják, hogy szívességet tesznek, ha dolgoznak. A pénteki napok pedig? A munkafegyelem karikatúrái! A hivatalokban akkor szinte senkit nem lehet a helyén találni és szinte semmit sem lehet elintézni. De érdemes arra is felfigyelni, hogy ilyenkor, tavasszal hányán szoktak „megbetegedni" — és táppénzen a kerti munkálatokat végezni. Persze, említhetnék számos más példát is. Mondjuk azt, hogy a különböző hatóságok tisztviselői nemegyszer panaszkodnak : hiába van náluk fogadóóra munkaidő után is, a kutya sem nyitja rájuk az ajtót. Nálunk ugyanis a szabadidő drága, a munkaidő viszont olcsó. De példaként megemlíthetem azt is, hogy egyes üzemek alkalmazottai még a tisztességesen dolgozók munkáját is akadályozzák azzal, hogy nem tartják be a technológiai fegyelmet, azután a drága szakmunkás-órabérért javítják ki a rossz minőségű alkatrészeket... Az érem másik oldalát szemlélve viszont lépten-nyomon olyan kijelentéseket hall az ember, hogy: ezért a pénzért dolgozzak? Nevetséges összegekért hajtsam magam, amikor mások eröbedobás nélkül, némi ügyeskedéssel vagyonokra tesznek szert? Sőt! Még ilyeneket is hallunk: aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni... Továbbá: szemet szúr, ha elszívok egy cigarettát, megiszom egy kávét, de azért ki felel, hogy anyaghiány miatt három órát álltam? Meg különben sem érdemes szorgoskodni, mert a lógós, a hanyag ember is ugyanannyit kap fizetéskor, mint aki szorgalmas. És hogy lehet itt folyamatos munkát követelni, amikor huszonhatan végzik hat ember munkáját? És miért nem mondja a tévé- vagy gázszerelő, hogy reggel nyolcra jövök, hanem azt, hogy várjanak reggel nyolc és délután kettő között?... Úgy érzem, jó lenne egyszer már összegezni ezt a sok gondot és problémát; mielőbb és minél nyíltabban gondot és problémát; mielőbb és minél nyíltabban megbeszélni ez irányú tapasztalatainkat. Csakis a különböző nézetek, ötletek, javaslatok ütköztetésével jutunk közelebb az igazsághoz és a megoldáshoz. Rajtunk, precízebben szólva: mindannyiunkon múlik, tudunk-e változtatni gazdaságunk aligha bagatellizálható helyzetén. MIKLÓSI PÉTER 13
