A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-24 / 13. szám
A technika csodái voltak valamikor ezek az eszközök: Ezt a kézzel és lábbal is hajtható varrógépet a cipészek használták még századunk elején. A henger alakú kályhában egyszerre hat vasalót is lehetett melegíteni. F. Wirk találmányának a szabók örültek. A 19. század elején a képen látható hárfán nem a húrok pengetése által szólaltak meg a dallamok, hanem billentyűk és pedálok lenyomásával. KÖNYV Kapujanincs átjáró Kínai csan-buddhista példázatok könyvét jelentette meg a Helikon Kiadó, már általunk is többször dicsért sorozatában, a „Prométheusz Könyvek" között. Nevezetesen három művet: az 1120-ban keletkezett „Feljegyzések Lin-csiröl" (Lin-csi Lu) címűt, az 1229- ből való „Kapujanincs átjáró’’-t (Vu-men Kuan) és az 1050 és 1300 között keletkezett „Nefrit szírt feljegyzések" (Pi-jen Lu) című példázatgyüjteményt. „Három Csan-buddhista katekizmust tart kezében az olvasó. Mind a három — közülük az első, kereken ezer esztendeje — keletkezésétől fogva a Csan-szekta kolostoraiban élő szerzetesek napi olvasmánya volt Kínában majd Japánban" — írja Miklós Pál, a példázatok válogatója és fordítója, a könyv jegyzeteinek és utószavának írója s tőle tudjuk meg, hogy a Csan tulajdonképpen a manapság világszerte oly népszerű zenbuddhizmus eredeti formája, a zen valójában a csan japán változata. S így folytatja: „Watts, Suzuki (aki írt egy könyvet a japán művészet és a Zen kapcsolatáról is) és Demiéville olvastán fedeztem fel a Zen/Csan költőiségét, esztétikai értékeit. . . Azt, hogy a vallások és a költőiség között valami mély rokonság van, régóta tudjuk. Minden vallásnak megvan a maga költészete (és művészete). ... A Csan-buddhizmust természetesen nem szabad csak költészetnek tekintenünk, a Csan-példázatok mögött ott van az egész keleti bölcselet... A klasszikus indiai bölcselet ugyanúgy háttere és bázisa ennek a Csan-tanításnak, mint a kínai taoista misztika, de még a konfuciánus állambölcselet és erkölcstan is, nem is szólva a legendás és a néphitben élő történelemről." Aligha kell szólnunk arról, milyen jókor jött ez a könyv. Nemcsak a zenbuddhizmus divatja miatt, hanem az újra megélénkülő kínai kapcsolatok miatt is. Hiszen az ötvenes évek nagy hulláma utón évtizedekig nem jutottunk hozzá semmihez ez évezredes kultúrából. Nos, a „Kapujanincs átjáró" ha nem is legmagasabb csúcsa a kinai irodalomnak-filozófiának, mindenesetre egyik jellegzetes példánya, s bármilyen nehezen közelíthető meg a mai nyugati olvasó számára, mégis izgalmas olvasmány. (cselényi) A Föld anatómiája Az utóbbi évek során a tudományos-ismeretterjesztő irodalomban mind gyakrabban szerepeltek olyan, eddig csak a földtan szakmai szóhasználatában előforduló kifejezések, mint a kontinensek vándorlása, óceánok születése és elmúlása, szubdukció stb. Mindez annak a jele, hogy lassan közkinccsé válik a globális lemeztektonika elmélete, mely a hatvanas évek második felétől alapjaiban változtatta meg a geológusok gondolkozásmódját és munkamódszereit. Egyebek mellett e sokoldalú elmélet alapfogalmainak megértéséhez nyújt lehetőséget az olvasóknak az Anatómia Zeme (A Föld anatómiája) című angolból fordított, 120 oldalas mű. A könyv célja a bennünket körülvevő természet széles körű bemutatása. A már említett lemeztektonikán kívül foglalkozik a Föld mélyszerkezetével éppúgy, mint a légkörben, az óceánokban vagy akár a szárazföldek felszínén lejátszódó folyamatokkal. Kérdéseire választ talál benne a drágakövek kialakulására, felosztására és csiszolására kiváncsi olvasó éppúgy, mint például a barlangok keletkezése iránt érdeklődő. A lexikonszerűen, szócikkekből felépített könyv két oldalanként összesen 45 témát tárgyal és a terjedelem határain belül igyekszik az adott téma minden alapvető fogalmával megismertetni az olvasót. A tűzhányókkal foglalkozó rész például tárgyalja a vulkánok szerkezetét, kialakulásának törvényszerűségeit, típusait, kitöréseik fajtáit, földrajzi elhelyezkedésüket és a legsúlyosabb kimenetelű kitöréseket. Külön kiemelendő a könyv ábraanyaga. A témánként átlagosan kilenc, magyarázattal ellátott színes fénykép (köztük jónéhány űrfelvétel) és blokkdíagram sokszor minden szövegnél szemléletesebben, érthetőbben magyaráz. Szépek a kontinensek kéttáblás hegy- és vízrajzi térképei is, az igazi csemege viszont az az öt óceáni medencefenéktérkép, amelyeken jól láthatók a lemeztektonika kapcsán gyakran emlegetett óceáni hátságok, transzform vetők, mélytengeri árkok, stb. A könyv segítségével könnyen és gyorsan elsajátíthatók vagy kiegészíthetök a bennünket körülvevő élettelen természetre vonatkozó alapfogalmak, ezért feltétlenül ajánlható az olvasó figyelmébe. (Mladé letá, 1988) Tuba Lajos KIÁLLÍTÁS Több mint dokumentum A Kladnóban élő, 45 éves Jirí Hanke fényképész azok közé tartozik, akik számára az alkotás gondolati háttere fontosabb, mint a formai kivitelezés, habár az sem mellékes. Tevékenysége a szociális-dokumentáris fényképészet kategóriájához kapcsolódik. Elsősorban az egyszerű emberek élete, környezete iránt érdeklődik. E törekvésében természetesen több hazai és külföldi elődje, rokonérzésü társa akad. Szeretetteljes, humánus hozzáállása azonban leginkább Dusán Hanák rendező filmjeinek hangvételére emlékeztet. Kladnói fényképsorozatai (1973-tól 1988-ig) a régi és az új város fejlődésének történetét folyamatosan követik nyomon. A volt proletárnegyed képét szembeállítja azzal, ami a helyébe került. A nézőre bízza a döntést, mi jobb: a sajátkezűleg vakolt, düledező, bizalmasan ismert házak, szomszédok, jávorfák sora, vagy'végtelen, értelmetlen betonfal, kilátást akadályozó pléhkerités. Évek óta fényképezi ugyanazt a helyet ablakából, a fokozatos átalakulás egyes fázisait ragadva meg. Közönséges, jelentéktelennek tűnő embereket ábrázol, családtagjaik, háziállataik körében, virágmintás hengerrel kifestett,» giccses képekkel teleaggatott szobáikban, a számukra kedves, meghitt tárgyak között, tévé mellett, egy-egy pohárka borral... A bratislavai közönségnek januárban a trnávkai Művelődési Házban legújabb ciklusával, a tavaly Berlinben is kiállított Generációk nyomana\ mutatkozik be. Kladnói barátait, ismerőseit ismét otthoni, esetleg munkahelyi környezetükben örökíti meg. A frontális beállítás, a modelleknek egyenesen a lencsébe irányuló tekintete tudatosan a néhai családi portréfotókat idézi. A testtartás, az öltözék, a pontos hely megválasztása egyébként tetszés szerinti. Az ábrázolt többnyire szülő és gyermeke, a fizikai és lelki hasonlóság (vagy eltérés) szembetűnő jegyeivel. Nemcsak róluk, hanem gondolkodásmódjukról (s a fényképező gondolkodásmódjáról), a társadalom, a szülői nevelés, a konkrét hely és idő hatásáról, életszínvonalukról és -stílusukról vallanak Hanke egyszerű, fekete-fe-HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK hér, természetes megvilágításnál készített képei. Archleb Gály Tamara VISSZHANG Adalék a „Másokért végzett szolgálat”-hoz A fenti, macskakörmök közé helyezett címen jelent meg a Hét 8. számában Mács József beszélgetése Szíj Rezső budapesti műtörténésszel. A valóban sokoldalú, gazdag munkásságot kifejtő interjú-alannyal nem volt a riporternek nehéz dolga, hiszen az szakmailag. irodalmilag is képzett ember, gyakorlottan fűzi a szót. Magam is érdeklődéssel fogtam hát a szöveg olvasásába, amely mindaddig tetszett is, amíg a szó fűzésének olyan formájába nem ütköztem, amely tartalmával enyhén szólva felháborított. Nem is forgatom tovább a szót — egyenesen megmondom: amit Szíj Rezső Lőrincz Gyulával kapcsolatban nyilatkozik, az a valóság elferdítése, mivel pedig egy, sajnos, már nem élő valakiről van szó és így az illető személy megvédeni sem tudja magát — egyenesen kegyeletsértés. Lehet, hogy Lőrincz Gyula, ha élne, a maga nagystilüségében szóra se méltatna egy ilyen tördöfést (érték őt életében különbek is), én azonban még élő tanú vagyok és a lelkiismeretem nem engedi, hogy hallgassak. Szíj Rezső arról nyilatkozik, hogy a budapesti Corvina és a Madách közös kiadásában napvilágot látott egy könyve Lőrincz Gyuláról. „flem minden része tetszett Lörincznek, de a kiadóm is kijelentette: én nem munkásmozgalmat írok" — szól a szöveg. Nos, e mellett a megfogalmazás mellett én nem mehetek el szó nélkül. Pontosan emlékszem rá, hogy Lőrincz Gyulának valóban voltak fenntartásai a most könyvnek nevezett kis monográfiában közölt egyes adatokkal kapcsolatban. Ezek a kifogások azonban egyáltalán nem olyan jellegűek voltak, mint ahogyan azt most Szíj Rezső szeretné beállítani. Vagyis Lőrincz Gyula — és azt bárki csak megerősítheti, aki öt ismerte — nem azt kifogásolta, hogy Szíj keveset írt volna az ő munkásmozgalmi tevékenységéről. Erre Lőrincz Gyulának vajmi kevés szüksége volt! Amit ő kifogásolt, az éppen azokra a téves adatokra vonatkozott, amelyeket, ki tudja, miért, az egyébként aprólékosan gondos történész ebbe a szövegbe becsúsztatott. Ez bizony nagy mértékben bosszantotta Lőrincz Gyulát, hiszen ez volt a róla szóló első monográfia-kísérlet, és mint azt a későbbiek is igazolták, a téves adatok számos további értékelés, katalógus szöveg stb. téves adattárául szolgáltak. Mint azt Szíj Rezső bevallja, Lőrincz nem rejtette véka alá a rosszallását és ez — íme — Szíj hiúságát mindmáig bántja. Egyáltalán nem tartom nemes magatartásnak a halott Lörinczet most olyan színben feltüntetni, hogy vele szemben a könyv „kiadójának" kellett Szíjt megvédeni. Vajon melyik kiadónak? És ki az a kiadó? Tudtommal a kiadó az egy vállalat. A nevenincs személy számomra nem létező személy. Nekem viszont van nevem és bármikor felsorolhatom a téves adatokat, amelyek a monográfiában sorakoznak. Lőrincz Gyuléné Gály Olga 9
