A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-17 / 12. szám
Magyar irodalom a cseh irodalmi sajtóban Az elmúlt években a cseh Irodalmi és kulturális lapok nem kényeztették el túlságosan az olvasókat a magyar irodalommal, a magyar irodalmi élettel — beleértve hazai magyar irodalmunkat is — kapcsolatos információkkal. Úgy tűnik azonban, hogy pozitív változás következett be az elmúlt évben e téren, vagy legalábbis e pozitív változás irányába mutat az a tény, hogy az 1988-as esztendő folyamán az előzőeknél jóval gyakrabban találkozhatott már a cseh olvasó az irodalmi és kulturális lapok hasábjain a magyar irodalommal, a magyar irodalmi élettel kapcsolatos tájékoztató, elemző írásokkal, összeállításokkal. Persze az előbbi megfogalmazás nem teljesen helytálló, mert e rövid áttekintés tárgyát nem a teljes cseh irodalmi és kulturális (és az irodalommal is foglalkozó) sajtó képezi, hanem annak három markáns orgánumában, a Tvorbában, a Kmenben és_a Literárni mésícníkben való tallózás szolgál alapjául. A Tvorba 26-os száma „magyar" számként került az olvasók kezébe, ami annyit jelent, hogy az e számban közzétett anyag döntő többsége Magyarországgal foglalkozik, Magyarországról próbál meg minél részletesebb tájékoztatást nyújtani a cseh olvasónak. így a társadalmi és gazdasági élet legkülönbözőbb területeit érintő írások mellett helyet kaptak természetesen a lapnak ebben a számában a magyar kulturális és művészeti élettel, ezenbelül pedig a magyar irodalommal kapcsolatos írások, értékelések, elemzések is. Egy egész oldal jutott például a kortárs magyar költészet egyik vezéregyéniségének, Veress Miklósnak a bemutatására. Szintén egy teljes oldalt szentel Veress Miklós bemutatására a Kmen 40-es száma is, ahol a Szántó György által készített interjúban rajzolódik meg Veress költői és emberi arculata, s betekinthet a cseh érdeklődő ezen keresztül a kortárs magyar lírába is. De térjünk vissza ismét a Tvorbához. Viktorie Hradská a kortárs magyar drámáról tesz közzé egy rövid elemzést, vagy inkább egy összefoglalót. Tárgyalva többek között Schwajda György, Spiró György, Csurka István, Görgey Gábor, Sütő András, Bereményi Géza, Komiss László, Nádas Péter, Örkény István és Szabó Magda ez irányú ténykedését, utalva magyar drámák csehországi, illetve cseh drámák magyarországi bemutatására is. Egy további írás ugyanebből a számból az Odeon Kiadó által az utóbbi időszakban csehül kiadott szerzőkről, illetve művekről tájékoztat. Megtudhatjuk, hogy a nyolcvanas években Kosztolányi, Babits. Móricz, Karinthy Frigyes, Füst Milán, Krúdy, Déry, Galgóczy Erzsébet, valamint a Nyugat nemzedékének költői jelentek meg csehül a kiadó gondozásában, s hogy a közeljövőben ugyancsak itt jelenik meg Bródy Sándor és Maróti Lajos is, s nagyszabású vállalkozása lesz a kiadónak a költő és képzőművész Kassák Lajos megjelentetése. S bár inkább képzőművészeti, mint irodalmi jellegű egy következő írás, éppen Kassák kapcsán szóljunk róla; a magyar avantgárd öt kiválóságát, Bortnyikot, Moholy-Nagyot, Uitzot, Weiningert és Kassákot mutatja be a cseh művészetkedvelőknek. S még mindig Kassáknál maradva; majdnem egész oldalt szentel neki is a Kmen 36-os száma, néhány képzőművészeti alkotását, s Henri Rousseau című versét (Milan Navrátil tolmácsolásában) bemutatva. A «mennek ugyanebben a számában olvasható E. Fehér Pálnak, eredetileg az Élet és Irodalomban közzétett, Vlagyimir Ognyev szovjet irodalmárhoz intézett levele is, melyben egy új, a szocialista országok irodaimáinak közös fórumaként létrehozandó. Horizont című almanachnak a megalapításával kapcsolatos nézeteit fejti ki. A téma már csak azért is népszerű a cseh irodalmi berkekben, mert hasonló, akkor sajnos sikertelen kezdeményezés már történt a hatvanas években cseh irodalmárok részéről is. A Kmen 41 -es számában olvasható Mészáros János terjedelmes, a kortárs magyar prózát nagy vonalakban felvázoló írása. Főleg az annak középnemzedékéhez tartozó, ma már lényegében vezető szerepet betöltő — Esterházy Péter, Krasznahorkai László, Nádas Péter, Dobai Péter, Asperján György, Temesi Ferenc, Görgey Gábor és mások által képviselt — vonulatával foglalkozik, de kitér a Moldova György, Hemády Gyula, Galgóczy Erzsébet, Mészöly Miklós, Mándy Iván nevével fémjelzett, egy generációval idősebb vonulatnak a méltatására is. Már Mészáros is Esterházy Pétert titulálja a kortárs magyar próza egyik legmarkánsabb képviselőjének, s körülbelül a cseh irodalmi berkekben sincs egyedül ezzel a véleményével, hisz egy hónappal írásának megjelenése után a Tvorba 45-ös számában Michal Cerny is éppen Esterházy munkásságát vázolja fel a cseh olvasónak, egy hetilap profiljának megfelelő aprólékossággal. Más egyebek mellett ebből az írásból tudhatjuk meg azt is, hogy Esterházy: A szív segédigéi című regénye a közeljövőben csehül is megjelenik. A magyarországi magyar irodalom mellett az elmúlt évben valamivel jelentősebb tér jutott ezekben a lapokban a csehszlovákiai magyar irodalomnak is. Még mindjárt az év elején, a Tvorba 2-es számában „A kor parancsa" címen jelent meg Gál Jenő interjúja Duba Gyulával. Az aránylag átfogó és terjedelmes anyag mindenképpen jó szolgálatot tehet hazai magyar irodalmunknak, hisz a gyakorlatból is tudjuk, s az interjúban elmondottak is aláhúzzák, hogy hazai magyar irodalmunk mind a mai napig szinte ismeretlen a cseh irodalmi közvéleményben. A beszélgetésben elmondottakból most a cseh olvasó rövid áttekintést kap a második világháborút követő időszak hazai magyar irodalmáról, tájékozódhat az itt élő magyar etnikum sajátos helyzetéről és szerepéről, a nemzetiségi irodalom helyzetéről és szerepéről a csehszlovákiai irodalmi kontextusban. Ugyancsak hazai magyar irodalmunkat prezentálja egy másik anyag, a Kmen 48-as számában. Grendel Lajos vitafelszólalásáról van szó, melyet a Csehszlovák írószövetség vezetőségének a köztársaság megalakulása 70. évfordulója tiszteletére tartott dobrísi ülésén mondott el. Külön súlyt az ad Grendel felszólalásának és a cseh sajtóban való megjelenésének (magyarul az Irodalmi Szemle idei 1. számában jelent meg), hogy egyike az ott elhangzott azon felszólalásoknak, melyekben nyíltan fogalmazódtak meg a vélemények a társadalmi, kulturális és irodalmi élet időszerű kulcsfontosságú kérdéseit illetően. Bár Grendel felszólalásában szó sincs ugyan szó szerint a csehszlovákiai magyar irodalomról, ám mindaz, amit elmondott a politika és az irodalom viszonyáról, az írástudók felelősségéről, az írói etikáról az irodalomnak a társadalmi folyamatokban betöltött szerepéről nemcsak az ő személyes ázsióját, hanem az általa képviselt közeg rangját is emeli. Hazai magyar irodalmunkat érintő két anyag szerepelt az elmúlt év során a Literárni mésícníkben is. Az 5-ös számban Elena Androvicová a Madách Kiadó tevékenységét vázolja fel néhány sorban a „Csehszlovákiai magyar költők műhelyében" című írásában, majd kicsit részletesebben szól Tőzsér Árpád, Bábi Tibor, Cselényi László, Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos költői munkásságáról. A másik írás szerzője a már említett Mészáros János, aki írásában Forbáth Imre irodalmi munkásságát, a csehszlovákiai magyar irodalomban és a cseh—magyar irodalmi kapcsolatokban betöltött szerepét méltatja a költő születésének 90. évfordulója alkalmából. NÉMETH GYULA BALÁZS F. ATTILA Amikor nem nő árnyékunk úgy lépni a szerelembe mint a nap: visszafordíthatatlanul úgy simogatni mint a tenger hullámai: újra rohamozva törékeny tested a kétely falat emel szíved szívem közé csak könnyező ég alatt szerethetlek amikor nem nő árnyékunk 15
