A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-03 / 10. szám

FOTÓ: M. HALÓIN

CSONTOS VILMOS

Csigaház

Csigaház vagy te, suta sorsom,

S nem hátamhoz — szívemhez nőttél, Szunnyad a szándék, mely lebontson Maradék erőm kész, hogy hordjon S óvjon, hogy még össze ne törjél.

S viszlek, vánszorgok csiga módra Porban, sárban, tavasztól télig. Kapaszkodom szúrós bozótra, Csalogatja a tüzes nap csókja Föl a virágzó ég hegyéig.

Viszlek hát, és bírlak még, érzem. Tüske is téphet, nem jajdu/ok.

Csak a nyomom sejteti: vérzem,

S tán az illatoddal megelégszem, Virág, ha egyszer hozzád jutok.

BÁBI TIBOR

Pantha rhei

Szántók, rétek között dalol az ár, mélyében ékes, szárnyas nap lobog, felhők, partok egek árnya száll, elúszik, fut, folyik minden dolog.

Már minden együvé folyt s hömpölyög, egyetlen mozgó tengerré dagadt; csak én, csak én gyötrődöm, őrködök e mozgó mindenség fölött, alatt.

Kínoz és fáj a mozdulatlan ész.

Ám a szem, fül figyel, tapint a kéz: érzékeimben dúl e roppant ár.

Folynom kell, és folynom csak úgy lehet ha rábízom a képzelt terheket, s megújhodom, mint a főnixmadár.

GYURCSÓ ISTVÁN

Vércsepp a homokban

Te őrizz engem, ha más senki: lábnyomaidat befújja a szél, de arcod nem lehet homoksivatag — az öledbe hullott mag kikéi: így őrzi egyik ember a másikat; mindenkit megőriz valaki, ha más nem, a föld pora, hogy vérsejtjeinkkel legyen gazdagabb.

DÉNES GYÖRGY

Te is tücsök vagy

Évek loholnak s kifulladnak, kiégett mezőn varjak tollászkodnak, mérges griff-tojás a nap, barna ásítás az éj; te csak dalolj, ahogy a csillagok dalolnak.

Állj a vetkőző fák alá, a nyirkos avarra, s bár szaporodnak vén testeden a bütykök, ne figyelj befelé, tikkasztó zavarra, ítt-ott még szólnak a kései tücskök.

Te is tücsök vagy, barna cigánytücskök, csöndes a muzsikád, hangja is kesernyés, eldaloltad már a magad keservét s nem leltél üdvöt

Nem leltél? Sebaj. Szóljon csak a dal.

Tán megindít egy-két szomjas lelket valahol. Az a boldog, aki dalol s akit dalával betakar.

15