A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-03 / 10. szám
DÓ-RÉ-MÍ-FÁ... hangversenykörúton az Ifjú Szivekkel Az elmúlt évszázadokban aligha akadt iskolázott. magára valamit is adó müveit ember, aki ne értett volna a zenéhez. A hajdani klasszikus gimnáziumok ugyanis elképzelhetetlenek voltak zenei képzés nélkül. Ezzel szemben ma. a műszaki és természettudományok térhódításával nemcsak a zenei nevelés szorult háttérbe, hanem szinte minden humán tantárgy másodlagos szerepűvé degradálódott. így egyáltalán nem csoda, hogy az alapiskolák csekély énekóra száma, s a középiskolák nem létező zeneoktatása mellett nem nevelődik zeneértö ifjúság. S noha nem vitatom: szükségszerű a természettudományos tantárgyak ismerete, a lélek építkezéséhez mégis bizonyos többletre — pl. zenére, irodalomra, képzőművészetre, stb. — is szükség van; — vagy csak a matematikailag kifejezhető érték az érték ...? A zeneértök a megmondhatói, mennyi szépség rejlik a zenében, csakhát — mint minden mást — ezt is tanulni kell. Meg kell tanulni a zenehallgatást, a koncertlátogatást, a harmóniák felfedezését. Erre pedig az isko-Ha jó légkör alakul ki, a hangverseny végeztével elégedettek a zenészek lai oktatás szűkre szabott keretei között alig van lehetőség. A kialakult űrt persze, egyre többen érzékelték, s a Slovkoncert, a Szlovák Filharmónia, a Szlovák Nemzeti Színház a maga lehetőségei közt próbált is tenni ellene: nevelő hangversenyeket szervezett a tanulóifjúság részére. Magyar gyerekeknek magyar nyelvű műsorok azonban nem készültek. így többszörösen méltányolandó az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes több mint másfél évtizeddel ezelőtt beindított vállalkozása, nevezetesen, hogy nevelő hangversenyeket tart a hazai magyar alap- és középiskolákban. Dr. Kulcsár Tibortól, az Ifjú Szivek igazgatójától azt is megtudtam, hogy nem ötletszerű volt ez a kezdeményezés. Tisztában voltak azzal, hogy Szlovákia 131 teljes szervezettségű és 134 összevont magyar tanítási nyelvű alapiskolájába és 40 magyar vagy közös igazgatóság alá tartozó középiskolájába kellene rendszeresen eljutniuk. Mert a hiánypótlást nem lehet elintézni egyszeri fellépéssel: folyamatos, színvonalas munkára van szükség. • Az Ifjú Szivek énekkarának és zenekarának néhány tagjából verbuválódott kis csoport 1972-ben készítette el első kamaraműsorát Népdaltól az áriáig címmel. Az 1976-os Ide jöttünk muzsikálni című műsorukban a népdalok egyes típusaival, témaköreivel s a népi hangszerekkel ismertették meg a tanulóifjúságot. A műsor sikerét bizonyítja, hogy közel egy évtizedig szerepelt a repertoárjukon, s ezalatt mintegy 2 000 előadást ért meg. Fokozatosan vezették el a gyerekeket a folklórtól a műzenéig, érzékeltetve a fejlődés vonalát. A Bartók-centenáriumra készített Bartókról — Bartókért című összeállításuk a nagy zeneszerző gyermekeknek szánt vokális és hangszeres műveiből adott ízelítőt. Mint a legújabb műsorfüzetük is hirdeti: az együttesen belül önálló kis közösséggé formálódott kamaracsoport figyelme az utóbbi években a reneszánsz és barokk zene felé fordult. 1986-ban Búm elfelejtésére cim-Minden koncert hangulata más mel három évszázad zenéjéből és irodalmából válogatva mutatták be új összeállításukat; a műsor anyagából a Csehszlovák Rádió zenei főosztálya stúdiófelvételt is készített. Az ezt követő Régi korok zenéje — ezzel a műsorral járják jelenleg az iskolákat — reneszánsz és korabarokk műveket vonultat fel, betekintést nyújtva a 17. századi városi élet műzenei törekvéseibe. A csoport tehát folyamatosan dolgozik, noha tagjai időről időre kicserélődnek (csupán Németh Imre, a vezetőjük tagja 1972-től az Ifjú Sziveknek), a cél továbbra is változatlan : jól felépített, színvonalas műsorokat készíteni. Erre minden lehetőség adott, hiszen a jelenlegi, immár második-harmadik éve együtt dolgozó gárda — tagjai: Botló Tibor, Balassa Eüniké, Czagány Zsuzsa, Csiba Júlia, Csiba Péter, Feriencik Ágnes, Németh Edit, Németh Imre és Török Ferenc — jól képzett, a legtöbb esetben konzervatóriumot végzett zenészek. Gond persze Így is adódik bőven, hiszen mindannyian munka mellett vállalják a nevelő hangversenyeket, ezért évi 20—25 ' előadásnál többet nem képesek teljesíteni. Ilyen tempó mellett pedig 8—10 évig kellene egy-egy összeállítást műsoron tartaniuk. Ez viszont lehetetlen, hiszen minden csoport csak akkor életképes, ha időről időre meg tud újulni. Számukra pedig épp az lenne a próbatétel, ha le kellene mondaniuk az újításról. Máris kész a következő tervük: egy évszázadot tovább lépni az időben, s a reneszánsz és korabarokk után a barokk kor zenéjével ismertetni meg a gyerekeket. • Legutóbbi hangversenykörútjukon jómagam is részt vettem, amikor is Nagykapos (Veiké Kapusany), Királyhelmec (Kráfovsky Chlmec), Kassa (Kosice) és Szőllöske (Vinice) tíz iskoláját járták körbe, s tapasztalhattam: a koncerttermek hangulata jó műsorral akár egy iskola folyosóján is kialakítható, nem beszélve az olyan teremről, mint a királyhelmeci gimnázium új. ízlésesen berendezett aulája, ahol valóban élmény volt pódiumra lépni. A diákok figyelemmel, a pedagógusok örömmel fogadták őket mindenütt. Csalódás talán azokat érte, akik az Ifjú Szivek név hallatán eleve táncot, népzenét vártak, s helyette lényegesen elvontabb műzenével találták szemben magukat. Szerencsére, a pedagógusok előzetes ismertetőjének köszönhetően, ez ritkán fordult elő. A taps, a visszajelzések alapján a gyerekeknek sem olyan távoliak e régi dallamok, mint hinnénk. S ha csak annyi marad meg bennük egy-egy koncertből, hogy megtanulják, milyen hangszereken játszottak eleink, s az összekötő szövegből legalább annyi ragad meg az emlékezetükben, hogy a Lőcsei- és Vietorisz-LnJ KINCSÜNK AZ/W/WELV Mi az értelemszerű melléknév pontos jelentése ? Legutóbbi írásomban említettem, hogy külön szeretnék foglalkozni az értelemszerű melléknévvel, illetve a belőle származó értelemszerűen határozóval. Az utóbbi időben egyre gyakrabban halljuk, olvassuk ezeket a szavakat, méghozzá többnyire olyan „szerepkörben", amely valójában nem illeti meg őket. Az értelemszerű melléknévnek a jelentésköre — amint látni fogjuk — ugyanis meglehetősen szűk. Az értelemszerű szót — azt hiszem, jogosan — egy kicsit papiros ízű, jogi kifejezésnek érezzük, ezért is nem tarthatjuk valami örvendetes jelenségnek, hogy újabban „betört" egy más jelentéskörbe, s kezdi kiszorítani a természetest, a magától értetődőt az érthetőt, sőt néha az ésszerűt Sokszor hallhatunk ilyen és hasonló mondatokat: A kambodzsaiak értelemszerűen a vietnamiak segítségére támaszkodnak. Értelemszerű, hogy nem bocsátanak el a kórházból amíg lázas vagyok. János becsületes ember, értelemszerűen elvárhatjuk tőle, hogy megfizeti az adósságát Mit találunk az értelmező szótárban az értelemszerű melléknévről? Először is azt a megjegyzést, hogy a tudományos nyelvben, illetve a hivatalos stílusban használatos szó. A jelentéséről pedig mindössze ennyit: olyan, ami valamely elvnek, intézkedésnek, elmondott vagy leírt szavaknak a lényegét. eredeti szándékát veszi figyelembe, ahhoz igazodik. Például: Ebből értelemszerűen következik, hogy... vagy: A többi, itt fel nem sorolt esetekre a 25. 5 intézkedései értelemszerűen alkalmazandók. Azt hiszem, az elmondottakból világos, hogy az Írásom elején felsorolt példamondatokban nem sok keresnivalója van az értelemszerűnek. Nézzük csak meg: A kambodzsaiak értelemszerűen a vietnamiak segítségére támaszkodnak. Vajon nem arról van-e itt szó, hogy magától értetődően, természetesen, érthető okokból támaszkodnak a vietnamiak segítségére? Minden bizonnyal arról. A következő mondatunkban, mely így hangzik: Értelemszerű, hogy nem bocsátanak el a kórházból, amíg lázas vagyok, szintén nem az értelemszerű a helyes kifejezés, hanem például ez : érthető, természetes, magától értetődő. Tegyük fel, hogy valaki kijelenti: Nincs egy fillérem se, ebből értelemszerűen következik, hogy nem veszek bundát. Ebben az esetben nem határozottan rossz az értelemszerűen, csak modorossá, fölöslegesen hivatalos ízűvé teszi a mondatot, hacsak nem szándékosan, némi gúnyos éllel fejezte ki magát így a beszélő. Harmadik mondatunk ez volt: János becsületes ember, értelemszerűen elvárhatjuk tőle, hogy megfizeti az adósságát Itt sincsen helyén az értelemszerűen, elég volna ennyit mondani: tehát, ezért vagy természetesen elvárhatjuk tőle stb. Mi lehet az oka az értelemszerű meg az értelemszerűen térhódításának? Azt hiszem, az, hogy nagyon sokan nincsenek tisztában a szó pontos jelentésével, s ráadásul talán úgy vélik, hogy a természetes, természetesen, magától értetődő, magától értetődőn túlságosan köznapi, egyszerű, elcsépelt kifejezés, miért ne „színesítsék" hát a stílusukat. Az értelem főnévnek — az értelemszerű alapszavának —, mint tudjuk, szintén több jelentése van. Jelenti egyebek közt a tudatos gondolkodást, az észt, s egyesek talán ezt a 10