A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-03 / 10. szám
m§mm M m I ■ Beszélgetés ■F m* MM mm ám I kopócs tibor uaianaozas egy ősi műfajban — A képzőművészetet kedvelő és ismerő olvasó feltehetően meglepődik majd, amikor Kopócs Tibor tűzzománcaival találkozik e hasábokon. Mert ugyebár ez egy új műfaj képzőművészi ténykedésedben ? — Igen, teljesen új. Tavalyelőtt, nyáron készítettem először tűzzománcot. — Hogyan kerültél egyáltalán kapcsolatba ezzel a műfajjal? — Az egész még 1987-ben kezdődött, amikor Bokros László magyarországi festőművész barátom jóvoltából vendége lehettem a szolnoki művésztelepnek, ahol aztán az ott készült munkáimból volt egy önálló tárlatom is, s ennek alapján Bokros Laci barátom beajánlott a Kecskeméti Nemzetközi Zománc Alkotótelep vezetőinek, így került sor később a meghívásomra, s így tölthettem el aztán hat hetet a telepen. Vagyis, innen datálható az azóta egyre bensőségesebbé váló kapcsolatom a tűzzománccal. — Mondanál valami közelebbit is erről a művészeti műhelyről? — Egy nemzetközi szimpóziumról van szó, hathetes bentlakással és ösztöndíjjal. 1987-ben már tizennegyedik alkalommal került megrendezésre, s Kecskemét városának tanácsa a fö védnöke. Negyvenketten voltunk ott; a Szovjetunióból, Jugoszláviából, Bulgáriából, az NDK-ból, Lengyelországból, Romániából, Kínából és Csehszlovákiából verbuválódtunk össze — Csehszlo-1. Csallóközi bika 2. Madárpásztor 3. Dudafújó 4. Kakast szorongató (A szerző felvételei) 3 vákiából rajtam kívül Blanka Nepasická líbereci képzőművész vett még részt. Érdekességként megemlítem, hogy a kínai résztvevők egyike például az egyik nagy kínai zománcüzem igazgatója volt. A Kecskeméti Gépészeti és Automatizációs Műszaki Főiskola ad otthont a művésztelepnek; a főiskola műhelyeiben dolgoznak a résztvevők, a főiskolai kollégiumban laknak, a főiskola tanárai, tanársegédei nyújtanak kellő műszaki segítséget igen nagy készséggel. Kiváló szakemberek irányítják az alkotótelep résztvevőinek munkáját, és hadd említsem meg név szerint is a telep igazgatóját. Túri Endre szobrász- és zománcművészt, Nagy Ferenc és Balanyi Károly zománcművészeket, a telep nagyon lelkes titkárát, Gyergyádesz Lászlót, aki elméleti szakembere a képzőművészetnek, valamint Papp Gábor művészettörténészt, aki a társaság közös tárlatának volt a rendezője. — Tehát kiállítás is követte az ottani alkotómunkát? — Igen. A Kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban került sor a telep résztvevőinek közös kiállítására. Tizenkét munkát készítettem a hat hét alatt, ebből három szerepelt a kiállításon, s egy alkotást pedig, a többi résztvevöhöz hasonlóan, én is otthagytam az alkotótelep gyűjteményének gyarapítására. Egyébként a Czifra palotában állandó kiállításon látható a telep zománcgyüjteménye. S úgy tapasztaltam ott-tartózkodásom alatt, hogy a tűzzománcnak komoly hagyományai teremtődtek Kecskeméten, s hogy egyre jelentősebb szerepet kap a város középületeinek díszítésében is. — Mi újat hozott számodra a grafika és a festészet után ez az új műfaj? — Nagyon sokat. Az anyag adta lehetőségből adódóan egy egészen új komponálási szemléletet, a színvilág pedig egy újszerű látásmódot hozott alkotómunkámba. Már maga az is nagyszerű, hogy belekóstolhattam egy több évezredes alkotó módszerbe, hogy saját szememmel láthattam a nagy hagyományokra épülő, kimondottan precíz kínai zománctechnológiát, ahogy azt a telepen kínai barátaink alkalmazták. S maga az a tény, hogy a zománctechnológia sajátossága folytán az ember már csak az alkotómunka utolsó fázisát követően találkozik egy az egyben a jól vagy esetleg kevésbé jól sikerült elképzeléseivel, az számomra felért a teremtés csodájával. — Látva ezeket az alkotásaidat, úgy énem, hogy tartalmi, stiláris szempontból a már jól ismert „kopócsi" sajátosságok és szimbólumok köszönnek vissza ránk tűzzománc képeidről is... —- Persze. És ez valahol azért így természetes. Ugyanis annyit még el kell mondanom, hogy ebbe az alkotó műhelybe általában már kialakult szemlélettel rendelkező alkotókat hívnak meg. Az én meghívásomnál pedig éppenséggel az nyomott sokat a latban, hogy a szolnoki grafikai anyagom szinte predesztinált erre a műfajra, mint ahogy azt a későbbiek során a magyarországi kollégák elmondták, rajzfelkészültségem kimondottan előnyös ennél az ábrázolási módszernél. — Lesz-e folytatása a nyáron megkezdett munkának ? — Egyelőre kemence híján nem tudok vele foglalkozni, ám minden vágyam és tervem, hogy itthon is folytathassam. Sőt, a képzőművész szövetség vezetőségében is beszélgettünk erről, s úgy néz ki, hogy á közeljövőben tán nálunk is sikerül majd, a kecskemétiekkel együttműködve, meghonosítani ezt a képzőművészeti műfajt. Az idén nyárra ismét meghívtak Kecskemétre, aminek örömmel teszek eleget. — Találkozhatott már valahol ezekkel a munkáiddal a művészetkedvelő közvélemény ? — A már említett kecskeméti „műhelytárlaton" kívül eddig még nem. Úgyhogy a szélesebb közvélemény éppen a Hét jóvoltából most találkozhat velük először. NÉMETH GYULA 8
