A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-03 / 10. szám

m§mm M m I ■ Beszélgetés ■F m* MM mm ám I kopócs tibor uaianaozas egy ősi műfajban — A képzőművészetet kedvelő és ismerő ol­vasó feltehetően meglepődik majd, amikor Kopócs Tibor tűzzománcaival találkozik e ha­sábokon. Mert ugyebár ez egy új műfaj képző­művészi ténykedésedben ? — Igen, teljesen új. Tavalyelőtt, nyáron készítettem először tűzzománcot. — Hogyan kerültél egyáltalán kapcsolatba ezzel a műfajjal? — Az egész még 1987-ben kezdődött, amikor Bokros László magyarországi festő­művész barátom jóvoltából vendége lehet­tem a szolnoki művésztelepnek, ahol aztán az ott készült munkáimból volt egy önálló tárlatom is, s ennek alapján Bokros Laci barátom beajánlott a Kecskeméti Nemzetkö­zi Zománc Alkotótelep vezetőinek, így került sor később a meghívásomra, s így tölthettem el aztán hat hetet a telepen. Vagyis, innen datálható az azóta egyre bensőségesebbé váló kapcsolatom a tűzzománccal. — Mondanál valami közelebbit is erről a művészeti műhelyről? — Egy nemzetközi szimpóziumról van szó, hathetes bentlakással és ösztöndíjjal. 1987-ben már tizennegyedik alkalommal került megrendezésre, s Kecskemét városá­nak tanácsa a fö védnöke. Negyvenketten voltunk ott; a Szovjetunióból, Jugoszlávi­ából, Bulgáriából, az NDK-ból, Lengyelor­szágból, Romániából, Kínából és Csehszlo­vákiából verbuválódtunk össze — Csehszlo-1. Csallóközi bika 2. Madárpásztor 3. Dudafújó 4. Kakast szorongató (A szerző felvételei) 3 vákiából rajtam kívül Blanka Nepasická líbe­­reci képzőművész vett még részt. Érdekes­ségként megemlítem, hogy a kínai résztve­vők egyike például az egyik nagy kínai zo­máncüzem igazgatója volt. A Kecskeméti Gépészeti és Automatizációs Műszaki Főis­kola ad otthont a művésztelepnek; a főiskola műhelyeiben dolgoznak a résztvevők, a főis­kolai kollégiumban laknak, a főiskola tanárai, tanársegédei nyújtanak kellő műszaki segít­séget igen nagy készséggel. Kiváló szakem­berek irányítják az alkotótelep résztvevőinek munkáját, és hadd említsem meg név szerint is a telep igazgatóját. Túri Endre szobrász- és zománcművészt, Nagy Ferenc és Balanyi Károly zománcművészeket, a telep nagyon lelkes titkárát, Gyergyádesz Lászlót, aki el­méleti szakembere a képzőművészetnek, va­lamint Papp Gábor művészettörténészt, aki a társaság közös tárlatának volt a rendezője. — Tehát kiállítás is követte az ottani alko­tómunkát? — Igen. A Kecskeméti Erdei Ferenc Mű­velődési Központban került sor a telep részt­vevőinek közös kiállítására. Tizenkét munkát készítettem a hat hét alatt, ebből három szerepelt a kiállításon, s egy alkotást pedig, a többi résztvevöhöz hasonlóan, én is otthagy­tam az alkotótelep gyűjteményének gyarapí­tására. Egyébként a Czifra palotában állandó kiállításon látható a telep zománcgyüjtemé­­nye. S úgy tapasztaltam ott-tartózkodásom alatt, hogy a tűzzománcnak komoly hagyo­mányai teremtődtek Kecskeméten, s hogy egyre jelentősebb szerepet kap a város közé­pületeinek díszítésében is. — Mi újat hozott számodra a grafika és a festészet után ez az új műfaj? — Nagyon sokat. Az anyag adta lehető­ségből adódóan egy egészen új komponálási szemléletet, a színvilág pedig egy újszerű látásmódot hozott alkotómunkámba. Már maga az is nagyszerű, hogy belekóstolhat­tam egy több évezredes alkotó módszerbe, hogy saját szememmel láthattam a nagy hagyományokra épülő, kimondottan precíz kínai zománctechnológiát, ahogy azt a tele­pen kínai barátaink alkalmazták. S maga az a tény, hogy a zománctechnológia sajátossága folytán az ember már csak az alkotómunka utolsó fázisát követően találkozik egy az egyben a jól vagy esetleg kevésbé jól sikerült elképzeléseivel, az számomra felért a terem­tés csodájával. — Látva ezeket az alkotásaidat, úgy énem, hogy tartalmi, stiláris szempontból a már jól ismert „kopócsi" sajátosságok és szimbólu­mok köszönnek vissza ránk tűzzománc ké­peidről is... —- Persze. És ez valahol azért így termé­szetes. Ugyanis annyit még el kell monda­nom, hogy ebbe az alkotó műhelybe általá­ban már kialakult szemlélettel rendelkező alkotókat hívnak meg. Az én meghívásomnál pedig éppenséggel az nyomott sokat a lat­ban, hogy a szolnoki grafikai anyagom szinte predesztinált erre a műfajra, mint ahogy azt a későbbiek során a magyarországi kollégák elmondták, rajzfelkészültségem kimondottan előnyös ennél az ábrázolási módszernél. — Lesz-e folytatása a nyáron megkezdett munkának ? — Egyelőre kemence híján nem tudok vele foglalkozni, ám minden vágyam és ter­vem, hogy itthon is folytathassam. Sőt, a képzőművész szövetség vezetőségében is beszélgettünk erről, s úgy néz ki, hogy á közeljövőben tán nálunk is sikerül majd, a kecskemétiekkel együttműködve, meghono­sítani ezt a képzőművészeti műfajt. Az idén nyárra ismét meghívtak Kecskemétre, ami­nek örömmel teszek eleget. — Találkozhatott már valahol ezekkel a munkáiddal a művészetkedvelő közvélemény ? — A már említett kecskeméti „műhelytár­laton" kívül eddig még nem. Úgyhogy a szélesebb közvélemény éppen a Hét jóvoltá­ból most találkozhat velük először. NÉMETH GYULA 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom