A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-03 / 10. szám
\ ban, énekkarokban, képzőművészeti körökben, művelődési klubokban tevékenykednek, tudatosítva a közösségi foglalkozás megtartó erejét, a hagyományoknak a jelent a múlttal összekötő szerepét, mint az emberi hovatartozás-tudat kialakításának jelentős eszközét. Tisztelet és köszönet a Csemadok-választmányok tagjainak: az alapszervezetek vezetőségi tagjainak, a központi bizottság és a járási bizottságok volt és jelenlegi tagjainak azért az önzetlen munkáért, amelyet az ügyünk iránti tiszteletből társadalmi felelősséggel végeztek és végeznek Szövetségünk érdekében. Végül, mint az apparátus munkájáért felelős vezető fejezem ki köszönetemet a Szövetség és a Hét szerkesztősége dolgozóinak a becsülettel elvégzett munkáért, amit többségében a megszabott munkaidőn túl, családjuktól napokra is távol kényszerülve végeznek, amelynek eredményeként azonban ma 95 ezres tagságunk döntő többsége aktivan bekapcsolódik a Csemadok közművelődési munkájába, az amatör művészeti mozgalomba, valamint a Nemzeti Front választási programjából rájuk háruló feladatok teljesítésébe. Tisztelt Csemadok-tagok! Biztosíthatom Önöket, hogy Szövetségünk apparátusának dolgozói alapszabályaink értelmében, illetve, az adott személyi, anyagi és műszaki feltételeknek megfelelően a jövőben is módszertani és szakmai segítséget nyújtanak az alapszervezetek és járási bizottságaink tevékenységéhez. Szeretném, ha tagságunk érezné: a Csemadok apparátusa és tisztségviselői értük vannak és alapszabályaink szellemében képviselik a tagság érdekeit és a jövőben is vállalják azt a küldetést, melyet a fáklya jegyében immár 40 éve magukénak vallanak. Végezetül engedjék meg, hogy Szövetségünk megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a Csemadok Központi Bizottsága és a magam nevében aktív és pártoló Csemadok-tagnak és a Csemadok munkáját támogató és velünk együttműködő társadalmi szervezetek, intézmények dolgozóinak jó erőt, egészséget, eredményes munkát kívánjak, és kifejezzem meggyőződésemet, hogy közös akarattal, egymás kölcsönös támogatásával és megbecsülésével maradéktalanul teljesíteni fogjuk a megalakuláskor vállalt feladatokat, és azokat, amelyeket a Csemadok XIV. országos közgyűlésének határozata, valamint a Nemzeti Front és a benne tömörülő szervezetek aktivizálásáért című dokumentum irányoz elő számunkra. Dr. LUKÁCS TIBOR, a Csemadok KB vezető titkára Gyökeres György felvétele és továbbfejlesztését. Együtteseinek köszönhetően felelevenedtek és színpadra kerültek a nép gondolat- és érzésvilágát kifejező művek. Mindezt természetesen nem azzal a szándékkal tette, hogy a népművészet kultuszának ürügyén idealizálja a régi világot. A folklórban nem az „élő ősiséget" látja, a hagyományőrzésnek nem az abszolutizálására törekszik. A népművészetet azért ápolta és ápolja, hogy megőrizze a nép alkotó kedvének tárgyi bizonyítékait. A sok egyéb mellett a népművészet ápolását — a gyűjtést és a feldolgozást kiterjesztve a munkásmozgalom hagyományaira — jelenleg is egyik legfontosabb feladatának tekinti. A negyvenéves múlt erényeinek és gyengéinek közeli ismeröjeként merem állítani: a Csemadok jó alapra épült, munkája sikeres, a megalakulásakor választott út ma is járható. BALÁZS BÉLA A HÉTKÖZNAPOK ELKÖTELEZETTJE Hivatali szobájában, a Rozsnyói VNB iskólaügyi, kulturális és szociális szakosztályán kerestem fel Balogh Gyulát, hogy elbeszélgessek vele munkájáról, életútjáról, s nem utolsósorban a Csemadokban végzett tevékenységéről. — Itt élsz Rozsnyón, de azt nem tudom, igazán rozsnyói vagy-e ? — A Csemadok egyik városi elnöke, néhai Molnár Béla szokta mondogatni, hogy csak az az igazi rozsnyói ember, akinek a nagyszülei is a rozsnyói temetőben nyugszanak. Az enyémek mindkét ágról ott vannak eltemetve, így, azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy rozsnyói vagyok. — Milyen volt gyermekkorod ebben a városban, milyen emlékeket, élményeket őrzői magadban róla ? — Koromnál fogva azok közé tartozom, akikre azt szokták mondani, hogy „háborús gyerek". Tízéves voltam, amikor véget ért a háború. Szüleim igen korán elhunytak, anyai nagyanyám testvére nevelt fel bennünket bátyámmal együtt, igán szegény körülmények között. így hamar munka után kellett néznem. Az akkori polgári iskola befejezése után géplakatosnak tanultam a rozsnyói bányaüzemben. Jó iskola volt ez számomra, nemcsak szakmai szempontból, hanem az emberi munka és a munkások iránti tisztelet szempontjából is. Rozsnyón már a régi időkben is aktív volt a munkásmozgalmi élet; apám is azok közé tartozott, akik alapító tagjai voltak a CSKP-nak. A bányaüzem egyik központja volt a kommunista mozgalomnak. igy törvényszerűen én is ebben a szellemben nevelkedtem, s alig múltam el húszéves, amikor tagja lettem a pártnak. Gyermekkoromat a régi Váralja utcában töltöttem, ahol egy kis, egyszobás családi házban laktunk ... Amire nem szívesen emlékszem, az az 1947-es év volt. Szerencsére 1948 után a helyzetünk jobbra fordult, de a tanulság, hogy ez ne ismétlődhessen meg soha többé, ma is érvényes, figyelmeztető. — Iskoláidról, tanítóidról mirekire emlékszel ? — Ez elég hosszú sor, ezért hát csak röviden : a négy elemit magyarul végeztem, majd az ötödiket és a polgárit szlovákul; az iparit ismét magyarul, majd résztvettem egy négyhónapos tanfolyamon, amelyen akkor a megnyíló magyar tanítási nyelvű iskolák számára képeztek tanítókat. Ezt követte két év a Rozsnyói Pedagógiai Gimnáziumban, ennek megszűnése után a helyi gimnázium esti tagozatára jártam, ott szereztem érettségi bizonyítványt. Végül a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán szereztem szlovák—magyar szakos tanári képesítést. Egykori tanítóimra mindig szeretettel gondolok, főleg azokra, akiktől emberséget tanultam. Közülük hadd említsem meg Grezso Gizellát, Lucska Józsefet, Brazina Árpádot, a Kanala házaspárt ... — Hogyan, mikor kerültél kapcsolatba a Csemadokkal? — Szövetségünk megalakulásakor alig voltam tizenöt éves, s szinte az alakulás percétől részt vettem a városi szervezet munkájában. Táncoltam a tánccsoportban, játszottam a színjátszó együttesben, s később, amikor már tanítottam, részt vettem a járási és a kerületi vezetőség munkájában is. Az az igazság, hogy a Csemadokban való Beszélgetés BALOGH GYULÁVAL, a Csemadok Rozsnyói (Roznava) JB elnökével szereplésemnek köszönhetem, hogy továbbtanultam. Az akkori járási titkár, Tóth Dezső biztatott a tanulásra. — Mióta vagy a jb elnöke ? — A jb elnökévé 1975-ben választottak meg; azóta tagja vagyok a központi bizottságnak is. Korábban tagja voltam a jb elnökségének hosszú éveken át, s a jb ellenőrző bizottságának az elnöki tisztségét is betöltöttem. De, amíg volt, tagja voltam a kerületi bizottságnak is. A szövetségben végzett munkámat a felsőbb szerveink is méltányolták, legutóbb a Csemadok megalakulásának 35. évfordulóján a Csemadokérem arany fokozatával tüntettek ki. Természetesen nem ezért dolgoztam, hanem azért, mert ezt a munkát elsőrendű kötelességemnek éreztem, s érzem ma is. — Mi mindent csináltál eddigi életed során ? — Már említettem, hogy kitanultam a géplakatos szakmát, ezt követően tanultam, majd öt éven keresztül pedagógusként dolgoztam; tanítottam Demőn, Várhosszúréten és Lucskán. Ez utóbbi helységben három éven keresztül a helyi szövetkezet könyvelője is voltam. Innen kerültem 1961- ben a Rozsnyói VNB-re, azóta is itt dolgozom. Több mint húsz éve vagyok az iskolai, kulturális, egészségügyi és szociális ügyosztály vezetője. — Ennyi év alatt bizonyára sokféle élményt, tapasztalatot gyüjtöttél össze. Ezek alapján mit tartasz a legfontosabbnak ma és holnap a Csemadok munkájában itt nálatok? — Járási bizottságunk, s a járásban lévő alapszervezetek munkáját eddig is az jellemezte, hogy egyenes úton jártunk és járunk a kitűzött célok elérésében. Nagy érdeme van ebben Szőllős Sándornak, a jb titkárának, s a titkárság mindenkori dolgozóinak, az elnökségnek, s nem utolsósorban a jb-nek is. Ez a céltudatos, minden tevékenységet felölelő munka továbbra is kötelez bennünket. Éppen a megszerzett tapasztalatok alapján jutottunk el oda, hogy sikerült összekapcsolni az idősebbek ismereteit a fiatalabbak lendületével; igyekszünk bevonni szövetségünk munkájába mindazokat, akik céljainkat megértik és a magukénak vallják. A jb tevékenységét megítélésem szerint a sokoldalúság jellemzi. Állandó feladataink egyike a taglétszám bővítése; e téren nem állunk rosszul, hiszen az ötezres taglétszám országos viszonylatban a második helyre sorol bennünket a szervezettség terén. S ez jóleső érzés számomra. — Milyen a kapcsolat a Csemadok jb és a járás felső szerveivel, vezetőivel? — Nyugodtan mondhatom, hogy a járási párt- és állami szervekkel a kapcsolataink jók, amit nem a nagy szavak, hanem a mindennapos munka, a kölcsönösség és bizalom erősít. Ma is, s a múltban is elismerték munkánkat, igénylik, elvárják tőlünk, hogy tegyünk meg mindent a járás magyar nemzetiségű polgárainak az érdekében. Szövetségünk tagjai jelen vannak a járási párt- és állami szervekben, s eredményesen képviselik tagságunkat. — A Csemadok megalakulásának 40. évfordulóját ünnepeljük. Milyennek találod ma a Szövetséget? Milyennek látod a holnap főbb feladatait? — Mint a KB tagjának viszonylag jó áttekintésem van az egész szervezet fejlődéséről, mai helyzetéről, igy az a véleményem, hogy egy állami szinten is elismert szövetségnek vagyok a tagja és tisztségviselője. Amióta ismét a Nemzeti Front tagja lett Szövetségünk, helyzete tovább szilárdult. Eddig is voltak képviselőink, de ezután hivatalosan is jelölhetjük majd őket, ennek következtében számadást is kérhetünk majd tőlük szövetségünk érdekében végzett munkájukról, ami jelentősen növeli majd a Csemadok tekintélyét. Azt hiszem, a Csemadok megalakulásának 40. évfordulóját azzal köszönthetnénk a legméltóbban, ha a tagságunk létszáma elérné a százezret. Erre, megítélésem szerint, minden feltétel adott. A távlati célok, amelyeket a KB tűzött ki jók, ezért azokat saját hatáskörömben minden erőmmel támogatni fogom. — A napi munkád mellett a meglévő számos egyéb tisztséged is sok időt igényel. Mennyi marad pihenésre, szórakozásra ? Van-e egyáltalán szabadidőd? Ha van, mivel töltőd? —- Mindazon túl, amit említettél, valóban van még néhány olyan elfoglaltságom, ami teljes mértékben kitölti szabadidőm jelentős részét. Többek között a járási pártbizottság aktivistája vagyok, tagja a Népi Milíciának, tisztségviselője a Zvázarmnak, előadója a Szocialista Akadémiának, s nem utolsósorban a Horgászszövetségnek, s még sorolhatnám tovább is. Szerencsére mindez egyúttal jelent számomra önművelést és szórakozást is, igy pihenést is találok benne. — Elégedett ember vagy ? — Ezt a kérdést többször feltettem már én is magamnak, s határozottan úgy érzem, hogy a válasz egyértelmű: igen. Olyan munkát végzek, ami érdekel, s ehhez megvan az a családi háttér is, ami nyugalmat ad. GÁL SÁNDOR 7