A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-03 / 10. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL munkaformához méltó színvonalas rendezvénnyé emelnünk a Kazinczy-napokat, amelyen ma már évente több mint kétszáz, a nyelvünket szerető és tisztaságáért tenni akaró nyelvművelő ad egymásnak találkozót Kassán, hogy irányt szabjon nyelvművelő KÖSZÖNTŐ Köszöntőt készültem írni. Kit és miért köszöntsek először a Csemadok férfikorának évfordulóján? — motoszkált bennem a gondolat. Nyilván minden köszöntés szubjektív indíttatású, de ha igaz, érzelmi és objektív eseményekhez, dolgokhoz kapcsolódik. Nézzék el nekem a kedves Olvasók, ha elsőként azokra az ismerősökre, barátokra gondoltam tisztelettel, akikkel az ötvenes évek második felében, pályakezdő pedagógus koromban, az akkor legjellegzetesebb Csemadok-munkaforma kapcsán alakítottunk ki bensőséges kapcsolatokat, melynek emlékei ma sem halványodnak. Baráti, az együvétartozás érzését formáló emberi légkör volt ez, amit „kiszállásaink" során igyekeztünk másokban is felkelteni „falujáró színtársulatunkkal", a sajógömöri színjátszó csoporttal. Müsorpolitikánkban a népszínművek és könnyed, kissé fennkölt dallamú operettek váltották egymást. Ne tekintsék kérem „szentségtörésnek", ha a Csemadoknak az általam is fontosnak tartott intézményes formái: a belső szervezeti élet, a tagtoborzás, a vezetőségi és tagsági gyűlések milyensége már csak összefüggéstelen foszlányként él emlékezetemben ebből az időből, az emberséget, az egymás iránti tiszteletet ötvöző kollektívában végzett munka emlékei maradtak meg bennem a legtisztábban. E személyes élmény okán köszöntőm a színjátszó mozgalom minden aktiv tagját, akik a kezdetben vállalták és a folytonosságot biztosítva ma is vállalják az anyanyelvnek a drámai műfajok általi terjesztését. Köszönet azoknak, akik elkezdték és köszönet azoknak, akik ma, megváltozott körülmények között, magasabb színvonalon művelik ezt a tevékenységet, hasznos szórakozást biztosítva saját maguk és a nézők tízezrei számára. Köszöntöm továbbá a nyelvművelőket, akikkel a 70-es években a Csemadok KB Nyelvművelő Bizottságában azon fáradoztunk, hogy terjesszük és ápoljuk anyanyelvűnket. Ennek eredményeként sikerült e mozgalmunknak járásainkban és alapszervezeteinkben. Egyik legfontosabb területe ez a Csemadok-munkának, hiszen a nyelv az emberi létet jelenti, amit Fábry Zoltán, a Csemadok tiszteletbeli örökös elnöke 1967-ben a Kazinczy-napokon egy korábbi írása alapján Így fogalmazott meg: „a szlovákiai magyarság tegnap és ma csak nyelvével és nyelvében élhet emberhez méltó életet: Európát, kultúrát, szocialista humanizmust.", majd így folytatta: „Munkás, paraszt, nép fia: kezedben, nyelveden a magyar szó jövője, a magyar emberség lehetősége. A szlovenszkói vox humánénak mától kezdve nemcsak visszhangja vagy, de hordozója, folyamatossága. A sornak nem szabad megszakadnia, a láncnak nem szabad elszakadnia. Add további" És még egy kemény, de nem vitatható intelem a stószi remete felszólalásából: „Hajlamosak vagyunk, hogy nyelvi bajaink és sérelmeink okát másokban keressük. Merjünk egyszer magunkba nézni és bevallani: a legfőbb ok mi magunk vagyunk. Ahol a szülök a négy magyar alsó osztály után pontot tesznek, ott ne keressünk bűnbakot! Minden nyelvnek olyan a sorsa, amilyet megérdemel: hangoztatom, sugallom majd öt évtizeden át. Itt nincs mentség, nincs „igen, igen, de", és nincs kitérő. Minden rajtunk múlik!" Ezeknek az igaz és megszívlelendő gondolatoknak is örököse a Csemadok és eddig Szövetségünk örököshöz méltóan teljesítette feladatát, tevékenykedett nyelvünk tisztaságáért, megmaradásáért, amit mindig más nyelvek, így hazánk többségi nyelvei iránt való tisztelettel, ennek elsajátítását is szorgalmazva tette. Március 5-én lesz 40 éve, hogy megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a Csemadok. Az évfordulók, az ünnepek, a köszöntés mellett arra is lehetőséget nyújtanak, hogy visszapillantsunk a munkában eltelt évtizedekre, küzdelmekre, eredményekre és kudarcokra, mindarra, ami mögöttünk van és arra is. hogyan Ropják a táncot... sikerült megvalósítanunk azt a küldetést, melyet a kezdet kezdetén, 40 évvel ezelőtt a Csemadok alakuló közgyűlésén Lőrincz Gyula, a Csemadok KB első elnöke a következőképpen fogalmazott meg: „... a Csemadok a csehszlovákiai magyarok között pártunk vezetésével olyan kulturális népművelő munkát szándékszik kifejteni, amely elősegíti nemzeteink és nemzetiségeink súrlódásmentes együttélését." Megtisztelő feladat képes hetilapunk, a Hét hasábjain köszönetét mondani mindazoknak a mindenkori Csemadok-tagoknak, tisztségviselőknek és pártolóknak, akik a múltban és a jelenben tevékenységükkel hozzájárultak e nemes küldetés megvalósításához. A jubileum kapcsán őszinte tisztelettel hajtunk fejet azok előtt az alpitótagok és tisztségviselők előtt is, akik, sajnos, nincsenek már közöttünk, ám akik fáradságot nem ismerve, nagy-nagy lelkesedéssel alapították meg a Csemadokot attól a nemes céltól indíttatva, hogy a dolgozó nép 1948-as februári győzelme után a jogait visszakapott magyar nemzetiségű dolgozókat anyanyelvűk, irodalmuk, kultúrájuk, haladó hagyományaik ápolásával önismeretre, önbecsülésre, más nemzetek megbecsülésére és szocialista hazafiságra neveljék. Köszönet mindazoknak, akik a szocializmus alapjaink lerakásánál szűkös anyagi és elégtelen műszaki feltételek közepette végezték népnevelői munkájukat és figyelmeztettek a nemzetiségek körében végzendő tömegpolitikai munka szükségességére, a csehszlovákiai magyar dolgozók közösséggé szerveződésének fontosságára, műveltségi szintje további emelésének jelentőségére. Úgy érzem, hogy Szövetségünk az eltelt négy évtized alatt hű maradt eredeti feladatához, célkitűzéséhez, sőt a társadalmi fejlődés megállíthatatlan folyamatában további feladatok megvalósításából is részt vállalt. Magas szintű tömegpolitikai munkával, az amatör művészeti mozgalom és a közművelődési munka minden területén a meglévő eszközök és munkaformák segítségével vette ki részét a közös szellemi örökség korlátokat és határokat nem ismerő gyarapításából és ápolásából, a Fábry Zoltán-i „vox humana", a szocialista hazafiság és nemzetköziség szellemében. Ezért az emberi tudatformálásban kifejtett munkáért mondok köszönetét azoknak az aktív Csemadok-tagoknak, akik szabadidejük jelentős részében az alapszervezeteink mellett működő színjátszó csoportokban, tánccsoportokban, folklórcsoportok-SZÉUEGYZET Legszebb „férfikorát": magalakulásának 40. évfordulóját ünnepli a Csemadok. A négy évtizedes története során a Szövetség tizennégyszer tartott országos közgyűlést. Közülük egy, az 1969. március 17—18-án tartott X. közgyűlés rendkívüli volt. Ülésein minden alkalommal számot adott a csehszlovákiai magyarok körében végzett munkájáról, a szocialista építést támogató törekvéséről, elemezte a társadalmi élet fejlődését, meghatározta elvégzésre váró feladatait. Munkáját figyelemmel kísérte és segítette — mind helyi, mind központi szinten — Szlovákia Kommunista Pártja. A párt központi bizottságának elnöksége az 1954 márciusában hozott határozata tisztázta a Csemadok helyzetét és szerepkörét, majd a párt központi bizottsága titkárságának az 1956 februárjában hozott határozata szorgalmazta, hogy a Csemadok tisztségviselői és tagjai fokozzák munkájukat, szervezzenek népi akadémiákat, irodalmi esteket, előadás-sorozatokat, tegyék hatásosabbá a kulturális és a politikai nevelést. A „Szlovákia magyar nemzetiségű lakossága egyes politikai kérdéseiről" címmel 1959 júniusában hozott határozat azt tűzte ki célul, hogy „gondoskodjanak a Csemadok nevelő tevékenységének általános javításáról, a népművészeti együttesek és a színjátszó körök számára elegendő mennyiségű megfelelő kulturális anyagról. Törekedjenek arra, hogy a Csemadok kulturális tevékenysége hozzájáruljon a szlovák és a magyar lakosság közötti együttműködés megerősítéséhez." A párt a későbbi években is elemezte a Csemadok tevékenységét és a nemzetiségeket érintő kérdésben kikérte vezetőinek a véleményét, egyben a Csemadokot konkrét feladatokkal bízta meg. A Csemadok a párt felkérésére készítette el a nemzetiségi kérdés megoldására vonatkozó, a sajtóban 1968. március 15-én közzétett javaslatát is. Ebben az akkor egyesek által félreértett és félremagyarázott, majd sok vitát kiváltott javaslatban egyértelműen támogatta az új államjogi elrendezést. Többek között javasolta a nemzetiségekre vonatkozó alkotmányerejű törvény kidolgozását, és a nemzetiségek államjogi helyzetének a meghatározását, a nemzetiségek gazdasági és kulturális szükségleteinek a tökéletesebb kielégítését és különféle képviseleti szervek létrehozását. Javaslatából az illetékes szervek később többet megvalósítottak. A nemzetiségek helyzetét szabályozó alkotmánytörvény-javaslatot a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetgyűlése például már 1968. október 27 -én jóváhagyta. Az 1968-ban kidolgozott javaslat sajnos tartalmazott néhány naiv és irreális elképzelést is. Nem átgondolt és teljesíthetetlen például a járások nemzetiségek szerinti átszervezésére vonatkozó elképzelés. A Csemadok tagságának többsége Csehszlovákia legválságosabb napjaiban is hitet tett a munkásosztály érdeke és a szocialista országokhoz fűződő barátság mellett. Ám akadtak, akik a Csemadoknak más szerepet szántak, mint amire az eredetileg hivatott. A Csemadok az ö kezdeményezésükre tartotta meg 1969 márciusában a rendkívüli X. országos közgyűlést, amely új alapszabályzatot és több helytelen nézetet tartalmazó programot fogadott el. A tagság túlnyomó többségének a köreiben visszhangtalanul maradt dokumentumokat a Csemadok 1972 áprilisában tartott XI. országos közgyűlése érvénytelenítette. A XI. országos közgyűlés a CSKP 1971 májusában tartott XIV. kongresszusának a határozatával egyetértve, és azt támogatva hozta meg határozatát, jelölte ki a Csemadok tagságának újabb feladatait és vett részt az ország konszolidálásáért folytatott küzdelemben. A Csemadok már indulásakor feladatának tekintette a haladó hagyományok ápolását 6
