A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-24 / 9. szám
JOGI TANÁCSOK Cs. P. jeligével olvasónk a házastársak közös lakáshasználati joga, illetve ennek megszűnése iránt érdeklődik. Családjával szövetkezeti lakásban lakott, amelyet férjével közösen szereztek. Elváltak és a válás utáni időre a bíróság a kiskorú gyermekeiket az olvasónk gondjaira bízta, majd újabb eljárásban a szövetkezeti lakást olvasónknak ítélte azzal, hogy egyedül ö marad a szövetkezet tagja és fogja a szövetkezeti lakást használni. De egyúttal kimondta az ítéletben azt is, hogy a volt férjének csak akkor kell a lakásból kiköltöznie, ha megfelelő pótlakást utalnak ki neki. Olvasónk volt férje közben a lakásból kiköltözött, le is jelentkezett és a szüleihez ment lakni, de eddig nem utaltak ki számára pótlakást, így most újabb bírósági eljárásban érvényesíti a lakhatási jogát és követeli, hogy olvasónk engedje őt vissza a lakásba, sőt az új feleségét és ennek gyermekeit is oda akarja hozni. Ebben az újabb eljárásban a bíróság olvasónkat pénzbüntetéssel sújtotta. Olvasónk azt kérdezi, hogy hogyan adhatott a bíróság a volt férjének lakhatási jogot, ha a lakást olvasónknak ítélte és köteles-e a volt férjét és új feleségét a lakásba beengedni. A házastársak közös szövetkezeti lakáshasználati jogáról, illetve ennek megszűnéséről bírósági válás esetében a Polgári Törvénykönyv 177., 178. és 186. paragrafusai rendelkeznek. Ezek szerint a közösen szerzett szövetkezeti lakás további használatáról válás esetén — a kiskorú gyermekek érdekeinek figyelembevételével és a szövetkezet vezetőségének' véleményezése után — a bíróság dönt és meghatározza, hogy melyik volt házastárs fogja a szövetkezeti lakást — mint a szövetkezet egyedüli tagja — tovább használni. Ezzel a bírósági döntéssel megszűnik a volt házastársak közös tagsága a szövetkezetben. Annak a házastársnak, akinek a fenti döntés értelmében ki kell a lakásból költöznie, először megfelelő pótlakást kell kapnia, vagy ha a bíróság nem bízta a gondjaira a gyermekeket, akkor elegendő, ha pótlakás helyett csak pótelszállásolást biztosítanak számára (pl. vállalati munkásszállóban stb). Mindazokban az esetekben, amikor a volt házpstársnak pótlakást kell kapnia, vagy számára pótelszállásolást kell biztosítani —, a lakhatási joga csak azzal a nappal szűnik meg, amikor számára pótlakást kiutaltak vagy pótelszállásolást biztosítottak. A pótlakás kiutalásáról vagy pótelszállásolás biztosításáról a helyi nemzeti bizottságnak kell a lakásgazdálkodásról szóló törvény 21—22, 48—53 paragrafusai szerint döntenie. Az elvált házastársnak kiköltöznie is csak ezután kell. A mondottak értelmében helyesen járt el a bíróság. Lakhatási joga azonban csak olvasónk volt férjének van; tehát nem hozhatja oda az új feleségét, sem ennek gyermekeit, mert nekik erre semmiféle joguk nincs! Minthogy olvasónk ellen a volt férje újabb bírósági eljárást indított, amelyben olvasónkat a bíróság pénzbüntetéssel sújtotta, azt ajánljuk, hogy forduljon ügyvédhez és ezt bízza meg képviseletével, aki az ügyiratok és a tényállás teljes ismeretében érvényesítheti azt a tényt is, hogy olvasónk volt férje önként költözött ki a lakásból és más községben van már állandó lakása. „Mi az igazság" jeligével kassai (Kosice) HÉTVÉGE JIRÍ WOLKER A MILLIOMOS, AKI ELLOPTA A NAPOT olvasónk azt írja, hogy a lánya elvált és a lakást a bíróság neki ítélte azzal, hogy a volt férjének joga van a lakás használatára addig, amíg nem kap a hnb-tól pótlakást. Most a házkezelöség felszólította olvasónk lányát, hogy fizesse meg a félévi lakbérhátralékot, mert különben tőle fogják ezt biróságilag behajtani. A volt férj nem járul hozzá sem a lakbérhez, sem a villany- és gázfogyasztás költségeihez. Azt kérdezi, mitévő legyen? Ha a lakbérhátralék még a házasság jogerős felbontása előtti időre vonatkozik, akkor erre még a házassági vagyonközösség keretébe tartozó közös gazdálkodás szabályai érvényesek. így ezt a követelést a házkezelöség mindkét féltől követelheti, de természetesen behajthatja csak az egyik féltől, így az elvált feleségtől is, akié a lakás maradt s akinek ezért elsőrendű érdeke fűződik a tartozás kiegyenlítéséhez. A házasság jogerős felbontása utáni időre vonatkozó lakbért már csak olvasónk elvált lányának kell egyedül viselnie és megfizetnie. — Természetesen követelheti, hogy a volt férje — amíg ott lakik — a lakbérhez hozzájáruljon, mégpedig olyan mértékben és arányban, amilyenben a lakás egy részét és a mellékhelyiségeket használja és megtérítse a villany- és gázfogyasztás költségeinek rá eső arányos részét. Ha nem tudnának ezekben megegyezni, akkor csak a bíróság kötelezhetné a volt férjet arra, hogy a lakbérhez hozzájáruljon és a tényleges villany- és gázfogyasztás költségeinek egy részét megtérítse. „Kerítés" jeligével olvasónk azt írja, hogy a kertszomszédja egy kb. 1.80 m magas tömör pléhkerítést emelt a telkük határán, úgy hogy ez árnyékot vet a kertjükre, ahol ennek következtében semmi sem terem meg. Azt kérdezi, — ilyen előírások vannak és hová fordulhat panaszával. A szomszédjogról a Polgári Törvénykönyv 130/a paragrafusa rendelkezik. Eszerint a telek tulajdonosa köteles minden olyan tevékenységtől tartózkodni, ami a szomszédjait az adott körülményeknek megfelelő mértéken felül zavarná, vagy jogaik gyakorlásában (pl. a telkük használatában) komolyan veszélyeztetné. így például nem szabad a szomszéd épületét vagy telkét azzal veszélyeztetni, hogy a saját telkén építkezési vagy telekrendezési tevékenységet folytat anélkül, hogy előzőleg megfelelő intézkedéseket tenne az épület vagy a telek biztosítására (pl. alátámasztására). Ugyancsak nem szabad a szomszédot többek között árnyékolással (pl. magas fák, sűrű bokrok kiültetésével, vagy magas, meg nem felelő kerítéssel) terhelnie. Az ilyen viták eldöntésére a polgári bíróság illetékes, amely — esetleg az építkezési hatóság véleményének meghallgatása után — elrendelheti a kerítés megfelelő átalakítását (vagy lebontását). Egyébként a kerítés létesítéséhez nincs szükség az építkezési törvény szerinti építési engedélyre, mert ez csak ún. kis építkezést képez, amely csak bejelentési kötelezettség alá esik. (Lásd az 1976. évi 50. sz. építkezési törvény 57. 5-át és az 1976. évi 85. sz. hirdetmény 14. és 15. S-át.) Olvasónk azt, hogy szomszédja ennek a kötelezettségének eleget tett-e, a nemzeti bizottság építésügyi osztályán állapíthatja meg. ahová a panaszával és kérésével is fordulhat. Dr. B. G. •V1-Élt a földön egy hatalmas milliomos. Úgy történt, hogy megkaparintotta a világ minden gazdagságát. Nem volt teljesíthetetlen óhaja. A legszebb kastélyban lakott és az egész emberiség öt szolgálta. A milliomos mégis nyomorult volt, mert betegség kínozta. A betegsége nem annyira fájdalmas, mint inkább undorító volt. Egész testét visszataszító fekélyek bontották, amelyek nappal nedveztek, éjjel pedig rettenetesen égettek. Csúnya betegség volt — annyira rút, hogy a milliomos restellte, ezért nappal puha anyagból varrt öltözékkel, az ágyban pedig selyemvánkosokkal takargatta. Vagyona egyre nőtt. de egyre inkább elhatalmasodott a betegsége is. Félő volt, hogy a sebek a szemére is átterjednek. Ettől félt a gazdag úr a leginkább. A teste többi részét jól leplezhette — a szeme volt az, amit nem takarhatott el, ha élni, uralkodni és harácsolni akart. A beteg milliomos elhatározta, hogy orvost hívat. Eddig nem fordult orvoshoz tanácsért, sőt, egyet sen engedett magához, mert nem akarta, hogy kitudódjon betegsége. Óvakodott attól, hogy az emberek, akik irigyelték a szerencséjét, most önrendezzenek a baja miatt és boldogabbnak érezzék magukat őnála. Joggal hihették, hogy ha a legtöbb pénze van. akkor ö a legboldogabb is. Minden esetre így ítélhették meg, látva gyönyörű ruháit, autóit, kényelmét. A milliomos magához hívatta a legjobb orvost és így szólt hozzá: — Doktor úr, vizsgáljon meg alaposan és adjon tanácsot, mit tegyek, hogy meggyógyuljak. A betegségem olyan undorító, hogy senki sem szerezhet róla tudomást. Ezért bizonyára megbocsátja, hogy az orvosi vizsgálat után kivégeztetem önt. Nem hiszek senkinek — legkevésbé az emberi nyelvnek. A Midász királyról szóló történet engem óvaosabba tesz nala. Egyébként a feleségének megfelelő magas járadékot fizetek majd, a gyermekeit pedig kitaníttatom. Az orvos megértette, hogy ütött az utolsó órája. Mert ennek a férfinak halált osztó ereje hatalmas volt. — Az életerőm gyorsan fogy — folytatta a milliomos. — Cselekedjen sürgősen! Levetkezett és ott állt csupaszon, félig egy széttaposott hernyóhoz, félig szuvas foghoz hasonló testtel. Az orvos elundorodott. Hogy jövök én ahhoz, gondolta magában, hogy ennek az embernek a fekélyei miatt meghaljak én, aki teljesen egészséges vagyok? Egyik ember megölheti a másikat. Ha ő megteheti — megtehetem én is. Rendben van — olyan orvosságot írok elő, neki, amelyikért átkozottul drágán megfizet. — Nagyságos uram — mondta —, ismerem az ön bajának orvosságát. Olyan orvosság ez, hogy egyedül ön képes megszerezni. Önnek napfényre van szüksége. De nem kevésre, amennyit alamizsnaként bárki megkaphat — önnek az egész napkorongra van szüksége. Önnek óriási vagyona van és úgy gondolom, hogy a Napot is le tudja hozatni az égboltról a palotájába. — Ha egy időre bezárkózik a Nappal, ha egészen közelről kapja a jótékony hatását — Folytatás a 23. oldalon 19
