A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-24 / 9. szám
VI. A Kassa (Koáice)-vidéki járásban mindössze három teljes szervezettségű magyar tanítási nyelvű alapiskola működik. Két településen — Nagyidán és Abaújszinán — közös igazgatóság alatt folyik hasonló szervezettségű oktatás. Összevont kisiskola — 1 —4. osztályos — pedig nyolc településen található még. A tanulók létszáma meghaladja általában az ezret. Az említett teljes szervezettségű iskolák egyike a hajdani megyeszékhelyen Tornán (Turnianské Podhradie) található. Az egykori nagyjelentőségű település mostanra — bár iparilag fontos szerepet tölt be a cementgyár révén —, a közművelődés, az iskolaügy szempontjából semmivel sem emelkedik az átlag fölé. Ilyen vonatkozásban hagyományai sem jelentősek; bár. arra találtam adatot, hogy például 1895-ben már volt óvodája. (Ma csak szlovák tanítási nyelvű óvoda működik a településen). A század elején római katolikus felekezeti iskolában tanultak itt a gyermekek, s ezt az iskolát 1913-ban államosították. A harmincas évek végén két állami iskola működött a kisvárosban. A teljességhez az is hozzá tartozik, hogy ez időben, pontosabban 1936-ban felépült Tornán egy szlovák tanítási nyelvű iskola is. A háborút követő években, egészen 1950-ig nem volt magyar tanítási nyelvű iskola Tornán. 1950 szeptemberében nyitották meg a magyar tanítási nyelvű nemzeti iskolát — 1—4. osztály —, valamint az ún. középiskolát, ami a mai felső tagozatnak felelt meg. Az alsó tagozatnak, tehát a nemzeti iskolának az első igazgatója Csete Gyuláné lett. Regina néni, aki pár évvel ezelőtt 1950 szeptemberéről a következőket mondta: „Én lettem az akkori nemzeti iskola igazgatója, én nyitottam meg a magyar iskolát nyolcvanhat gyerekkel. Egy egész hónapig ezt a rengeteg gyereket egyedül tanitottam." Mivel azidőben súlyos tanteremgondok voltak Tornán, a tanítást a következő módon oldották meg: a meglévő tantermeket délelőttönként a szlovák iskola használta, délután ugyanezekben a tantermekben a magyar iskola működött. Ismét Csete Gyulánét idézem: „Két csoportra osztottam a gyerekeket. Az egyik csoport egyik délután, a másik a másik délután járt iskolába." Később Regina néni mellé erősítésként Budai Angéla került az akkori nemzeti iskolába. A középiskola igazgatója Nagy Flóra — ma: Szalacsy Józsefné — lett. Szalacsy Józsefné elmondta, hogy annak az induló középiskolának 1950-ben 24 tanulója volt; rá egy évre már 74 s az 1952/53-as iskolaévben 140 tanulója látogatta. Ezekben az években került ide tanítani Derján János és Balázs Géza. 1952 szeptemberétől Derján János az iskola igazgatója. Ugyancsak az ötvenes évek első felében helyezik ide tanítani Deliszta Máriát, Gömöry Lászlót és Szalacsy Józsefet. A szlovák és a magyar iskolának összesen négy tanterme volt az ötvenes évek elején, s még az átszervezés után is, amikor létrejött a nyolcéves alapiskola, ilyen körülmények között folyt a tanítás. A nyolcéves alapiskola igazgatója Dobos Vilmos lett. Ekkor a tantestületnek vele együtt már kilenc tagja van, az osztályok száma pedig hét. A meglévő négy tanteremben két Szalacsy József, az iskola igazgatója váltásban folyik a tanítás. Mint általában végig Dél-Szlovákiában, itt is akutt pedagógushiány tapasztalható. Az időközben tíz főre növekedett tantestület nagyobbik hányada képesítés nélküli személyekből tevődött össze, akik, miként azt Szalacsy József, az iskola jelenlegi igazgatója elmondta „menet közben" szerezték meg a képesítést maguknak. A intézmény gyarapodását a tanulók létszáma is jól demonstrálja. Egyre több szülő íratja a magyar tanítási nyelvű iskolába gyermekét ebben az időben. A tanulók létszáma a hatvanas évekre eléri a 260-at; ekkor már párhuzamos osztályokat is nyitnak. Lényegében ez a szám mostanáig tartja magát, de jelenleg — az iskolák integrációja következtében — nyolc kisebb településről is ide járnak a gyerekek. Megjegyzendő, hogy ma legalább ennyi, ha nem több magyar nemzetiségű gyermek jár a helyi szlovák tanítási nyelvű iskolába is. A jelenlegi épületben 1963-ban kezdték meg a tanítást; itt összesen 17 tanterem található. Ehhez a két — a magyar és a szlovák — iskolának összesen 26 osztálya volt akkor. Vagyis az új épületegyüttes csupán részben enyhítette a már korábban is meglévő tanteremgondokat. A főépület mellé 1970-ig fel kellett volna építeni még a tornatermet, a napközit, a A tornai iskola diákétkezőt a konyhával együtt, valamint a műhelyeket. Csakhogy a hatvanas években építészeti zárlat volt, s ezeket a kiegészítő létesítményeket nem építették , — nem építhették — fel. Hiányuk „természetesen" érezhető, s nem kevés gondot jelent az oktató-nevelő munkában. Az iskola krónikájához tartozik az is, hogy 1960-ban az önálló magyar tanítási nyelvű iskolát minden indoklás nélkül egy igazgatóság alá vonták a helyi szlovák iskolával. Az intézet igazgatója ekkor Julius Strba volt, helyettese pedig Szalacsy József lett. Ez az állapot kereken nyolc évig tartott. 1968 szeptember elsején ismét önállóvá lett a tornai magyar iskola. Az igazgatói tisztet attól számítva mindmostanáig Szalacsy József látja el. Ekkor 16 tanerővel 12 osztályban indult meg a tanítás. Ahogy fentebb már jeleztem. Tornán kívül még hét környező kistelepülésről járnak ide a gyerekek. E települések közül kettőben — Tornaújfaluban és Zsarnón — működik még alsó tagozatos összevont iskola. A többiben már nincs ilyen intézmény. A tornai iskolából gimnáziumba és különböző szakközépiskolákba a végzős diákoknak megközelítően a fele jelentkezett az elmúlt öt iskolaévben. Az 1984/ 85-ös iskolaévben a 27 végzős közül 13; a LEHÁR FERENC DALVERSENY Az operett egyik legkiválóbb képviselője 1870. április 30-án született Komáromban. Szülőháza az egykori Nádor utcán állt, ma a helyén a zeneszerző szobra s körülötte a szép Lehár park terül el. A hivatalos szervek, intézmények, a város lakossága mindig büszkén ápolták s ápolják napjainkban is a közkedvelt világhírű zeneszerző hagyományát. Az idén már negyedszer adunk otthont a tavaszköszöntő könnyűzenei Lehár-fesztiválnak. A Lehár hagyomány, akárcsak az operett, örökéletűnek mutatkozik, a jó előadásokon a nézők ezrei felejtik el napi gondjaikat, s jól, színvonalasan szórakoznak az évente megrendezendő rendezvénysorozaton. Abból a tényből kiindulva, hogy az ország s Komárom eddig nem használta ki eléggé népszerűségét, s hogy a kezdő operett és muzikál énekeseknek még nincs az országban méltó fóruma, néhány éves előkészítő munka után a városi és járási szervek s a kulturális intézmények, az SZSZK Művelődési Minisztériumának s számos központi művészeti szövetség és intézmény aktiv támogatásával meghirdette 1989. április 10—14. között a Lehár Ferenc országos dalversenyt, amelyet az új városi művelődési központban, a MATESZ székhelyén rendezünk meg. A versenyt kétévente rendezzük meg s a fő célkitűzései közé tartozik, segíteni az ifjú nemzedék zenei műveltségét s új tehetségek felfedezését az operettszinházak és színházi kultúránk számára. Mivel az énekverseny idei első évfolyama országos méretű lesz, Komáromban találkozhatnak majd csehországi és szlovákiai operett és muzikál énekestehetségek, hogy összemérjék művészetük legjobb tudását. Lehár Ferenc művészete mindig nemzetközi volt, így a jövőben számolunk azzal, hogy az énekversenyünk is nemzetközivé válik s Komárom felsorakozik majd Európa más híres zenei fesztiválvárosaihoz. A dalversenyen 18 éves kortól 35 éves korig vehetnek részt különböző zenei és művészeti főiskolák hallgatói, a színházak művészei, valamint más módon iskolázott hangú tehetséges énekesek. A dalversenynek három fordulója lesz. Az első fordulóban szabadon választott Lehár müvek valamint áriák hangzanak el klasszikus operettekből, így Offenbach, Straus, Kálmán, Millöcker, Suppé s mások műveiből. A második fordulóban áriákat s dalokat adnak elő az énekesek cseh és szlovák szerzőktől, így Nedbal, Friml, Dusík, Elbert s más zeneszerzőktől, valamint a világon közkedvelt operettekből és muzikálokból. A harmadik fordulóban elhangzanak a kötelező Lehár és más szerzők dallamai. Az énekesek a versenydalokat maguk által választott nyelven adják elő. A jelentkezési határidő 1989. március 15. A jelentkezési lapokat a Komárno-i városi művelődési központ címére kell elküldeni. A dalverseny legjobbjai fellépnek az 1989. április 14-én megrendezett gálaesten, ahol közreműködik Zdenek Machácek érdemes művész vezetésével az Új Színpad zenekara. A dalverseny legjobbjai a Lehár emlékplaketten kívül, melynek alkotója Darázs Rozália művésznő, értékes díjakban s jutalmakban részesülnek. A dijakat a Slovkoncert, a Szlovák zenei alap. Szlovák Nöszövetség központi bizottsága, a járási és városi szervek, valamint más intézmények adományozták. A szervezők a város kultúrát szerető közössége szeretettel várja Komáromba a dalverseny résztvevőit. Nem fejezhetném be másképpen az írásomat, ha a végén nem tájékoztatnám az olvasókat az idei Lehár fesztivál további 12
