A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-24 / 9. szám
fejező példát valóban megtaláltam. A város egyik polgára, Hrabovszky Péter, aki egyébként Budavár parancsnoka volt 1656-ban 10 000 florenci aranyat letéve ösztöndíjat alapított, hogy évenként a város négy-négy diákját külföldi egyetemre küldjék tanulni. Egyetlen kikötése az volt, hogy a négy diák közül 2 szlovák, 1 német, 1 magyar nemzetiségű legyen .. . Ott-tartózkodásom második hetében is kaptam történelmi leckét. A Rhódy utca sarkán álló, gótikus jellegű, emeletes és árkádos épület egykor a vásznas céh székháza volt. Ma a Sárosi Honismereti Múzeum ipartörténeti gyűjteményét őrzik benne. — Ott volt — mutatott ki az ablakból a térre Juraj Delej, a múzeum dolgozója —, Rákóczi korában a facsöves vízvezeték nyilvános, közhasználatú csapja. Az egyik. Még azt is tudjuk, mert lemérték, hogy percenként 120 liter volt a vízhozama. A másik közhasználatú csap, a Kolostor utcában, még több vizet adott, percenként 130 litert. Kísérőm elmondta, hogy a kurucok két kapitánya, Szemmer Ferenc és Tuszay Dénes a függetlenségére oly büszke városi tanácsot 1703-ban úgy kényszerítette a fejedelem iránti hűségre, hogy előbb megállították a vízvezeték működését, majd a hajdúvitézekkel lecsapoltatták a város körüli sáncok vizét. — Egyébként itt a céh feljegyzése — vette elő a korabeli könyvelési naplót —, hogy két alkalommal, 1709. április 4-én és 1714. március 9-én hétféle vásznat küldtek ajándékba a fejedelemnek. Es elég sokat, legutóbb például csak a nagyon értékes bakacsinból százötven bécsi röffel. A bécsi röf hossza 58,5 cm. Akkoriban már 51 céh működött a városban. A vásznas céhhez tartozó takácsok, fehérítők, festők, mángorlók száma legalább négyszáz volt. Az évi, átlagos termelés 12 ezer röf bakacsin, 56 ezer röf barchet és 286 ezer röf különféle lenvászon. Az értékesítéssel nyolc vászonkereskedő foglalkozott: Baran, Ulbrich, Roskó, Szútor, Vlosák, Comlós, Bekke, Unger. Az ajándékot, mivel vámmentességet élveztek, ők küldték a fejedelemnek. Ha rendkívüli volt a bevétel, akkor abból rendkívüli módon, de adózni illett. A város majdcsak mindegyik, középkori építménye tanulságokra figyelmeztetett. A négyszögletes tér alsó felén álló, késő gótikus stílusban, 1506 és 1508 között épített városháza, melyet éppen akkor restauráltak, arra figyelmeztetett, hogy milyen gyakorlatias gondolkodásúak voltak az ősök: nemcsak tanácstermet, hanem mindjárt vágóhidat is építettek a házba. Megszerettem ezt a Tapoly-parti müemlékvárost. Ódonsága korántsem riasztott, mert láttam, a restaurátorok, az újjáépítők szorgos munkáját és törekvését, hogy korabeli, hű és tetszetős külsőt adjanak az építményeknek, kifejezve az itt élt és élő nemzedékek akaratát: jólét a mának. példa a holnapnak. Képzeletemben kitüntető címekkel, megtisztelő elnevezésekkel illettem a várost, de megtudtam: megelőztek, néhány héttel korábban Herald Lamberg és Entz Géza, az UNESCO intézményének, az ICOMOC alapítványnak a gondnokai már átadták az aranyérmet a város vezetőinek, elismerésül és jutalmul a műemlékek gondozásáért. HAJDÚ ANDRAS Hajdú Endre felvételei A NÉPI KULTÚRA Jubileum: megalakulása 40. évfordulójának megünneplésére készül a Csemadok. A szövetség az elmúlt negyven évben nagy utat tett meg. A népi, nemzetinemzetiségi kultúra ápolását, fejlesztését és bemutatását tekinti egyik legfontosabb feladatának. Törekvése eredményes. Gyökeres György felvételei a Csemadok rendezvényeit elevenítik meg. ÁPOLÓJA 5
