A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-24 / 9. szám
LnJ A CSEMADOK ÉLETÉBŐL A szocialista építés folyamán hazánkban is megteremtettük nemzeteink és nemzetiségeink fokozatos politikai, gazdasági és kulturális felemelkedésének, valamint együttműködésük, kölcsönös megismerésük és közeledésük feltételeit. Ennek egyik kézzelfoghaA nemzeti és a nemzetközi kapcsolata a nemzetiségi kérdésben A marxizmus—leninizmus elmélete értelmében a társadalmi fejlődésben a nemzeti és a nemzetközi kategóriája szerves összefüggésben van és kölcsönösen kiegészítik egymást. A szocializmus feladata felszabadítani a népeket a szociális és a nemzeti elnyomástól, egyenlőtlenségtől. Mindennapi konkrét tevékenységgel kell a szocialista társadalom párt- és állami szerveinek bizonyítani, hogy a különböző nemzetek és nemzetiségek dolgozóinak a szocialista társadalomban nincs okuk gyűlölködésre és ellenségeskedésre. V. I. Lenin egyik müvében ezt így fogalmazta meg: „A szocializmus az emberi együttélés új, magasabb formáit teremti meg, amikor minden nemzet dolgozó tömegei, lerombolva a nemzeti válaszfalakat nemzetközi egységben először fogják kielégíteni jogos szükségleteiket és valóra váltani haladó törekvéseiket". A nemzetek fejlődésének és közeledésének marxi—lenini koncepciójának megfelelően a szocialista társadalomban biztosítani kell a nemzeti, ill. nemzetiségi érdekek és szükségletek kielégítését, amely elősegíti a nemzetek és a nemzetiségek közötti kölcsönös bizalom és együttműködés fejlesztését és az internacionalizmus elvein alapuló együttélést. A szocialista nemzetiségi viszonyokban tehát két haladó irányzat érvényesül: a nemzetek és nemzetiségek sokoldalú fejlődése, valamint ezek közeledése. A nemzeti és a nemzetközi közötti viszony helyes összehangolása a nemzetiségi kérdés marxista-leninista alapon történő intézésének alapvető feltétele. tó bizonyítéka a Csemadok négy évtized előtti létrehozása. E jubileumi évforduló módot ad arra is, hogy felelevenítsük a szervezet létrehozásának néhány körülményét éppen a fejlődés és közlekedés lenini koncepciójának tükrében. Negyven évvel ezelőtt, az alakuló közgyűlés résztvevői arra tettek fogadalmat, hogy a Csemadok a csehszlovákiai magyarok között a CSKP vezetésével olyan kulturális, népművelő munkát szándékszik kifejteni, amely elősegíti nemzeteink és nemzetiségeink súrlódásmentes együttélését. Ezt úgy képzelték el, hogy az internacionalista együttélés feltételeinek megteremtése érdekében őszintén feltárják és megismerik a közös történelmi múltat minden hibájával és erényével együtt, egyben ápolják és népszerűsítik haladó hagyományainkat és az új szocialista kulturális értékeket. Erre kívánták építeni az egy hazában élő nemzetek és nemzetiségek békés együttélését és az új típusú szocialista csehszlovákiai magyar emberek formálását. S hogy e fogadalom valóraváltása nem volt egyszerű — akkor sem, s ma sem — idézzük Major Istvánnak az alakuló közgyűlésen elhangzott beszédéből azokat a sorokat, ahol figyelmeztet, hogy „Nem lesz könnyű megküzdeni a múlt gyakran visszatérő politikai és szellemi kísértéseivel... Ám azért vagyunk itt, mi régi és új harcosai az új világrendnek, hogy megküzdjünk velük és legyőzzük őket..Ugyanezen az alakuló közgyűlésen Ondrej Pavlik, az akkori népművelési és tájékoztatásügyi megbízott a következőképpen fogalmazott: „A Csemadok nem arra van, hogy elkülönítse a magyarságot a többi dolgozóktól. Éppen ellenkezőleg, fö feladata, hogy a szocializmusra nevelje és művelje a csehszlovákiai magyarokat saját anyanyelvükön, és hogy a mai vigasztalan állapotra való tekintettel a magyar—szlovák viszonyban, elsősorban a cseh és a szlovák dolgozok iránti testvenesseg, a Csehszlovák Köztársasághoz való tartozás tudatát kialakítsa.” Mint az idézetből is kitűnik, a Csemadokra fontos tennivaló hárult mind a csehszlovákiai magyar lakosság kulturális életének fejlesztése, mind pedig a közös hazában élő nemzetek és nemzetiségek közeledése tekintetében. S a Csemadok küzdött és küzd, hogy a csehszlovákiai magyar lakosság kulturális igényeinek kielégítéséhez mind hatékonyabban járuljon hozzá, s hogy a magyar nemzeti kultúra haladó hagyományait megőrizve hozzájáruljon a szocialista kultúra gazdagításához, s más nemzetek kultúrájának megismeréséhez. A CSKP KB múlt év októberében megtartott 10. plenáris ülésén elhangzott beszámolóban Jan Fojtik, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára többek között hangsúlyozta : „A szocializmus egyik legnagyobb vívmánya az a tény. hogy országunk nemzetei és nemzetiségei között megértés és kölcsönös együttműködés uralkodik ... Legfontosabb kötelességeink közé tartozik annak megóvása, amit a föderációval egyesített államunk életének minden területén elértünk, s úgy kell cselekednünk, hogy nemzeteink és nemzetiségeink közötti kapcsolatok erősödjenek. Világos az az irányvonal, amelyből kiindulunk — a nemzeti önrendelkezés, minden nemzet és nemzetiség fejlődése sajátosságainak a tiszteletben tartása, s ettől elválaszthatatlanul egységük és mindannak az erősítése, ami összeköti őket. Az egyik kérdést nem lehet elszakítani a másiktól. A nemzetiségi politikában különösen nem engedhető meg az érzéketlenség és a meggondolatlanság." E szavak mögött is nagyon világosan ott láthatjuk a fejlődés és közeledés lenini koncepcióját. S ma, amikor sok szó esik szerte a világon a nemzetek vagy nemzetiségek jogainak megsértéséről, az emberi jogok semmibevételéről, felettébb időszerű és fontos hangsúlyozni, hogy a nemzetek egymáshoz való közeledésének folyamata nem jelentheti azt, mintha a nemzetek és nemzetiségek társadalmi szerepe a jelenlegi időszakban „ A népi kultúra közösségkovácsoló erő" A szerző felvétele A FALU LÁMPÁSA Korcsog László nyugdíjas pedagógus hatvanhatodik esztendejét tapossa. Negyven évvel ezelőtt ott bábáskodott szülőfalujában, Ipolynyéken (Vinica), a Csemadok alapszervezetének a születésénél. — A háborút követő jellempróbáló megpróbáltatások után — emlékezik a halk szavú férfi az indulás első hónapjaira —, a gottwaldi kormányprogram kihirdetését hírül véve boldogan fellélegeztünk: Már 1949 decemberére hatvanra emelkedett a taglétszámunk, jelenleg pedig a 2 300 lakosú nagyközség több mint háromszáz polgári tagja nemzetiségi szervezetünknek. Nagy lelkesedéssel láttunk munkához. S módfelett megörültünk a magyar nyelvű hazai sajtó megjelenésének is. Kis idő múltán, 1950-ben Ipolyviskre (Vyskovce), majd később Palástra (Ptásfovce) kerültem tanítani. Ám mindkét községben kivettem részemet az anyanyelvi kultúra műveléséből. Népitáncokat, színdarabokat tanítottam be az emberekkel. A kulturális munkába a fiatalokat és az idősebb korosztályok tagjait egyaránt sikerült bekapcsolnom. — Nem sajnáltam az időt, a fáradságot. „A néma, hangját vesztett madárról — mondogattam akkoriban, s vallom azóta is — azt hihetné valaki, hogy elköltözött, vagy talán már rég ki is múlt." Mi viszont itt vagyunk. Ha emlékezetem nem csal, 1955-ben jöttem haza Ipolynyékre, s 1982-ig szülőfalum magyar alapfokú tanintézményében tanítottam. — Mozgalmas évek voltak ezek nagyon. Diákjaim rendszeresen részt vettek a szép szó, a vers- és prózamondók nemes értékmérő versengésein. És sokszor remekül megállták a helyüket az országos döntőkben is. Ünneppé avatták a verselést és a prózamondást. — A szlovák fővárosban, a Komensky Egyetemen szereztem képesítést: magyarszlovák szakos tanár vagyok. Már pályakezdő fiatal pedagógusként egy életre elköteleztem magam a népi kultúra ápolására. Az iskolában népdalaink népszerűsítésére vállalkozó énekkart, és népi tánccsoportokat is alakítottam. Együtteseinkkel több ízben ott lehettünk a legjobbak seregszemléin is. De szintén osztatlan sikert arattunk a szlovák együttesekkel tartott közös fellépéseken is. — Volt diákjaimból felnőtt énekkart, majd abból hagyományőrző csoportot szerveztem. Az egyszerű falusi emberek érzelemvilágát, dalait, táncait, szokásait igyekeztünk korhű ruhákban s odaillő kellékekkel bemutatni. Csak tiszta forrásból mentettünk. Az alapiskolában énekkart vezettem, két csoportom is dolgozott egy időben, de szívesen vállaltam a színdarabok betanítását csakúgy, mint a gyerekek vers- és prózamondó versenyekre való felkészítését. Sikeres, felnőttekből verbuvált hagyományőrző együttesünk tagjai szinte kivétel nélkül mindannyian az alapiskolában kaptak kedvet a kulturális örökség népszerűsítéséhez, ápolásához, megőrzéséhez. Hát úgy érzem, ez ideig sem éltem hiába ... Feleségemmel mind az öt gyermecsökkenne. Éppen ellenkezőleg, annak lehetünk tanúi, hogy az egyes nemzetek és nemzetiségek életében a fejlődésre helyeződik át a hangsúly. Napjainkban a nemzeti szerepének növekedését azok a jelenségek idézik elő, amelyek ezt a fejlődést szervesen bekapcsolják a mai társadalomban végbemenő átalakítási folyamatokba. Az SZKP 19. országos konferenciájának következtetéseiben is hangsúlyozták azt a megállapítást és egyben követelményt, hogy a nemzetek és nemzetiségek közötti viszonyokban felmerülő problémákat az átalakítás keretében valóban demokratikus alapokon kell megoldani, a politikai intézményrendszerben is azokat a szempontokat kell előtérbe helyezni, amelyek közvetítésével egyeztetni lehet a nemzeti érdekeket. S a mi körülményeink között is az átalakítás és a nyíltság politikája felszínre hozza, vagy hozhatja azokat a kérdéseket a nemzetek és nemzetiségek viszonyában, amelyeket a múltban úgymond megoldottaknak véltünk. A mai valóság ugyanis részben megcáfolja az olyan téves feltételezést, miszerint a nemzet szerepét a tudományos-műszaki haladás vagy a korszerű termelőerők fejlődése útjában álló akadálynak minősítették. Ma azonban látjuk, hogy a valóságban a nemzetek nem a fejlődéssel. hanem inkább azokkal az irányzatokkal állnak szemben, amelyek az egyes nemzetek és nemzetiségek feletti uralkodást, az egyenlőtlenséget, a gazdasági, politikai és kulturális alárendeltséget célozzák vagy szorgalmazzák. Szocialista társadalmi rendszerünk megteremti a nemzetek és nemzetiségek fejlődésének, együttműködésének és közeledésének objektív alapjait. A fejlődés mai fokán azonban tovább kell tökéletesíteni a nemzetek és nemzetiségek közötti kapcsolatokban érvényesülő szocialista alapelveket a fejlődés és közeledés szellemében. Az egyenjogúságon alapuló kapcsolatok fejlesztése ösztönzi a nemzetek és nemzetiségek alkotó erejének kibontakoztatását és megnyilvánulását. Az ilyen fejlődés biztosítéka lehet annak. hogy a nemzetek és nemzetiségek a szocialista internacionalizmus elveinek megfelelően működjenek együtt és közeledjenek egymáshoz. Dr. GYÖRGY ISTVÁN, kandidátus künkbe már kicsi korukban beoltottuk ősi hagyományaink tiszteletét, megbecsülését. Korcsog László szerény ember. Kitüntetéseiről nem szívesen beszél, pedig okleveleinek se szeri, se száma. Sok más egyéb elismerés mellett, több évtizedes áldozatos munkájával kiérdemelte például a Csemadok Központi Bizottsága Elnöksége Aranyplakettjét, valamint a Csemadok-érem arany fokozatát is. A falu lámpása egyúttal a Csemadok Kiváló Népművésze is. Hagyományőrző csoportja szintén elnyerte a Kiváló Népművészeti Csoport büszke címet. — Mi, pedagógusok mindig is a nemzet napszámosainak számítottunk — jegyzi meg —, de én soha nem az oklevelekért dolgoztam. Ezt a hivatást, csakúgy, mint a kultúrális munkát, kizárólag lelkesedéssel, s ifjonti hévvel lehet művelni... — A nyéki alapiskola pedagógusai. Cseri László, Gömöryné Molnár Magdolna, meg Bojtos János, hogy csak néhányuk nevét említsem, kisiskolás korukban szerették meg dalainkat, a népi táncokat, s ma már szervezetünk odaadó fáklyavivői, különböző kultúr - csoportok hűséges vezetői. ZOLCZER LÁSZLÓ 6
