A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-24 / 9. szám

Az a része a térnek, ahol a középkori, facsöves vízvezeték nyilvános, közhasználatú csapja működött. Az épületek gót és reneszánsz stílusú. polgárházak.

Varos az UNESCO reflektorfényében

Bővizű, 124 kilométer hosszan kanyargó folyó a Kárpátokban eredő Tapoly. A szirtes, bérces Csergő-hegyet megkerülve érkezik a völgykatlanba, ahol a partjára várost építettek a német telepesek, akiket 1247-ben hívott ide IV. Béla király. Ez a város a mai Bardejov, alapításának idején Bartfeld, később, a 15. századtól pedig Bártfa volt a neve.

Három téli hetet töltöttem itt. Rideg, szeles, havas és esős napokat, de a várost megszerettem. Történelmi múltja, lakosainak természetes közvetlensége már az első napokban megigézett, pedig éppen történelemből, furcsa leckéket kaptam.

— Feljegyezheti — mondta Edita Valdmanová, a városi múzeum dolgozója — hogy IV. Béla az 1247-ben fogalmazott adománylevélben pontosan leírta a város határát: Kis Bereznek fele . . . Monuhpataki és Chellewsmezeu ... és így tovább. Azt is, hogy Lörincz bíró idejében, 1320- ban 10 évi adómentességet, meg hetivásárra szóló jogot kapott Bartfeld, de mi nem tekintjük egyik évszámot sem a város megalapítása időpontjának.

— Hát akkor — kérdeztem — a város mikor lett igazán város?

— Amikor a városi tanács élére első ízben került szabadon választott bíró, vagyis 1376-ban, Nagy Lajos korában ..

Az addigi királyok mit se törődtek azzal hogy milyen a város belső rendje, a polgá rok tanácsot választanak, meg hasonló

A Grundíov-ház, amely egykor a vásznas céh székháza volt, ma a Sárosi Múzeum ipartörténeti gyűjteményét őrzik benne

Miként ők örökölték az uralkodást, örökölhetőnek tartottak a városi tanács vezetőjének, a bírónak a tisztségét is. Csakhát Bartfeld polgárai évenként választható bírót akartak. Nos, 1376 ban megkapták a választás jogát. Persze, korántsem ingyen. Ezentúl a választás jogáért évi 500 florenci, azaz firenzei aranyat fizettek a királyi kamarának.

— Nem volt olcsó a korlátozott demokratizmus — állapította meg tájékoztatóm, s hozzáfűzte még: — A bíróválasztás egyébként mindig Vince napján, január 22-én zajlott, és rendszerint mulatsággal, bállal zárult.

A Vízi-bástya. Itt vezették be a vizet a városba, facsöveken a forrásoktól és a tározónak használt, városfalak körüli sáncárokból. Egyébként a toronybástyát az 1428-as számadások könyve is említi: ágyú és fegyvertárként szolgált.

A második leckét akkor kaptam, amikor a munkásmozgalmi gyűjtemény tárlója előtt megjegyeztem:

— Itt talán már elkezdhetem az internacionalista szellemű, vagyis a nemzetek közötti, egymást értő és segítő megnyilvánulások tanulmányozását is ...

Előtérben a Vastag elnevezésű toronybástya. Mögötte az Egídius-templom. melynek építését Lapicidius (Kőfaragó) Miklós mester 1448-ban kezdte el. A ritkán látható, páratlan szépségű építményt jelenleg is, évtizedek óta folyamatosan. restaurálják.

— Jobb lesz — mondta Milan Hvizd, a gyűjtemény gondnoka —, ha visszafordul és belenéz a 15. században írott krónikákba. Nálunk ugyanis már akkor így gondolkodtak az okosabb, a műveltebb emberek. Bizonyos, hogy talál rá példát.

Az „internacionalista" gondolkodást ki-4