A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-27 / 5. szám

NAUM LABKOVSZKIJ HOL VAN A KUTYA ELÁSVA? Amikor kijöttem a csemegeüzletből, elindul­tam az áruraktár felé a barátomhoz, de nem találtam ott. Az irodája ablakpárkányán tarka cica szu­nyókált. — Ci-ci-cic! — mondtam, miközben leül­tem az asztal mellett. A macska lustán felemelte a fejét és tetőtől talpig végigmért. Aztán fürgén leug­rott a padlóra, a két hátsó lábára állt és rámugatott: — Havi Hav! — Mi az? Nem vagy normális? — kérdez­tem. — Vagy kutyával kereszteztek? A macska bizalmatlanul nézegetett. — Azt kell mondani, hogy „miau" — ta­­nitgattam. — Vrrr, hav — folytatta a macska kitartó­an. És kutyamódra nyaldosni kezdte a tenye­remet. — Majd mindjárt megtudom, mi vagy — mondtam és az aktatáskámból elővettem egy darabka nyers tőkehalat. A macska nyalogatni kezdte. Még az orr­lyukai is kitágultak a falánkságtól. — Ahá! — örvendeztem. — Kutyamódra ugatsz, de a halra reagálsz. Pedig a nyers tőkehalat egyetlen valamire való kutya sem eszi meg. A macska négylábra ereszkedett, többé a halra rá sem hederített. — No és valami édeset? — kérdeztem és elédobtam egy kockacukrot. A macska megvetően nézte. — Nem értem — mondtam. — Ha macs­ka vagy. meg kellene enned a halat, ha kutya vagy, akkor pedig a cukrot. A macska, alig leplezett undorral, eszeget­ni kezdte a cukrot. — Tehát mégis kutya vagy — állapítottam meg. Ám ebben a pillanatban a sarokból, egy lyukból előjött egy egér. A macska a szőrét kezdte borzolni és egészen macskamódra fújt... Hát most elárultad magad! — kiáltot­tam. — Hagyd csak abba ezt a színészke­dést! A macska úgy pillantott rám. mintha érte­né, aztán közömbös képet vágott és alvást színlelt. Egy mexikói gyógytornász, bizonyos Melén­­dez Valdez szerint például ez a póz határo­zottan pihentet. Szabadalmaztatta is a hoz­závaló, maga feltalálta testtartó „állványo­kat", de egyelőre csak a karikaturisták ér­deklődését keltette fel velük, a pihenni vá­gyókét nem. Őszintén szólva, mi sem tud­nánk e pihentető patkókat jó szívvel ajánlani. — Megint át akarsz rázni! — mérgelőd­tem és elhatároztam, hogy tovább nem is méltatom figyelmemre. Ám a macska egyszercsak mozgolódni kezdett. Az ajtó mögül férfias miaú-zás hal­latszott. — Príma! — kiáltottam. — Most majd levizsgáztatlak. Azzal kinyitottam az ajtót. Hatalmas szibé­riai kandúr surrant be az irodába. A macska gyengéden dorombolni kezdett, piajd kétségbeesetten rámpillantott. Kárörvendezve dörzsöltem össze a két te­nyeremet. De a macska nem adta meg magát. Vicso­rítani kezdte a fogait, rekedt basszus hangon felugatott és a kandúr után vetette magát... Mint két szőrcsomó úgy gurultak ki az ajtón túlra. Az ablakon át láttam, hogy a kandúr kétségbeesetten felkapaszkodott egy fára, a macska pedig, a macska, amelynek természetadta képessége a fáramászás tu­dománya, tanácstalanul ugrándozott a fa alatt, miközben mérgesen ugatott. Ekkor már úgy éreztem, hogy égek a kíváncsiságtól. Szerencsére megérkezett a barátom. — Te — fordultam hozzá —, magyarázd meg nekem, miféle különleges macskátok van? — Ja. a Murka? Felmondunk neki. Hálát­lan egy dög. Mint macskát nem alkalmaz­hattuk, arra nincs státusz, de házőrző kutyá­ra van. Annak írtuk be. Erre a dög abbahagy­ta az egérfogást. — Bizonyára jóllakott már velük. — Dehogy! Büszke az új beosztására. Ide gyakran járnak ellenőrök. A macska miattuk megtanult ugatni, felkergetni a fára a kan­dúrt ... De egeret nem fog az istennek sem ... Hát itt volt a kutya elásva! Szegény Murka, láthatóan engem is ellenőrnek nézett ... Kinéztem az ablakon. A kandúr a fa legfel­ső ágán reszketett és egyáltalán nem értette, mi történhetett a macskával. Hogyan is érthette volna? Tapásztalatlan, ifjonc kandúr volt, még soha nem tevékeny­kedett idegen szerepkörben ... Sági Tóth Tibor fordítása Az viszont tény, hogy nem mindegy, mikor, hogyan pihenünk, mert a pihenésnek is tech­nikája van. Ha bőségesen van időnk és módunk kialudni magunkat, ideális a helyzet. Ilyenkor semmi szükség hasonló segédesz­közökre. De ha két fárasztó program között csak félórányi heverésre van lehetőség, már korántsem mindegy, hogyan helyezkedünk el. Eddig a legjobban egy francia módszer vált be, amelyet világszerte alkalmaznak: a lábunkat polcoljuk fel úgy, hogy kétarasznyi­­val magasabban legyen a fejünknél, a sze­münket hunyjuk be, és tegyünk a szemhé­junkra langyos kamillateába mártott, majd kicsavart vattát, aztán próbáljunk szellemileg ellazulni, azaz, kapcsoljuk ki agyunkat, és merüljünk bele minél nagyobb gyönyörrel a röpke tétlenség boldog perceibe. Ezt nevezik a franciák sűritett pihenésnek, mivel egy így eltöltött fél óra olykor néhány órás alvással felér. JOGI TANÁCSOK G. M vágsellyei (Sala) lakos lapunk 51. számában „Remén/' jeligére közölt vála­szunkkal kapcsolatban azt kérdezi, hogy hány évi állandó és zavartalan, tehát jóhisze­mű birtoklás kell az elbirtokláshoz. Válaszunk arra a konkrét esetre vonatko­zott, amelyben a kérdező az ingatlant még 1966-ban vette meg, de a szerződést nem regisztrálták és ezért akkor nem is szerezte meg az-ingatlan tulajdonjogát. A Polgári Törvénykönyv 135/a 5-ának 1. bekezdése szerint az olyan tárgy, tulajdonjo­gát, amely személyi tulajdon tárgyát képez­heti, elbirtoklással megszerzi az az állampol­gár, aki ezt — ingóság esetében három évig, ingatlan esetében pedig tíz évig állandóan birtokolja, ha ezzel mint sajátjával rendelke­zik és az eset összes körülményeire való tekintettel jóhiszemű abban, hogy ez a tárgy őt illeti meg. A Polgári Törvénykönyv 127. §-a szerint személyi tulajdon tárgyát képezhetik első­sorban a munkából és a társadalombiztosí­tásból származó bevételek és megtakarítá­sok, továbbá a háztartási és a személyes szükségletek kielégítésére szolgáló tárgyak, továbbá a családi házak, a hétvégi házak (üdülők), valamint a külön törvény által meg­határozott feltételek mellett a lakások is (ezek a személyi tulajdonban lévő lakások). Elbirtoklással nem lehet megszerezni az olyan tárgy tulajdonjogát, amely szocialista tulajdonban van, vagy amelyet valamely szo­cialista szervezet más törvényes rendelkezé­sek alapján használ (pl. az efsz). A törvény által megkövetelt elbirtoklási időbe be lehet számítani azt az időt is, amely alatt az adott tárgy — a többi törvényes feltétel fennállása esetén — az illető állam­polgár jogelődjének birtokában volt. Minthogy az elbirtoklás jogi intézményét újra csak az 1982. évi 131. sz. cikkely vezette be, amely 1983. április 1-jén lépett hatályba, a törvény az 507/a S-ban (az átmeneti intézkedésekben) úgy rendelkezett, hogy az elbirtoklás számára előírt időbe be kell számítani azt az időt is, amely alatt az állampolgár vagy a jogelődje a tárgyat 1983. április 1 -je előtt állandóan birtokolta. ..Külföldi örökség" jeligéjű vidéki olva­sónk azt írja, hogy Magyarországon élő nő­vére meghalt, gyermekei nem voltak, de többen vannak testvérek. Nővérének szép lakásberendezése és megtakarított pénze volt. Azt kérdezi, hogy örököl-e a nővére után és mit kell tennie, hogy az örökségre való jogát érvényesítse. Úgy tudja, hogy a nővére a végrendeletében rá is hagyott vala­mit. A Magyarországon élt és ott meghalt nő­vére utáni'hagyatéki eljárást az ottani állami közjegyzőség fogja lefolytatni az ott érvényes eljárási szabályok szerint, s ha nővére ma­gyar állampolgár volt, akkor a Magyarorszá­gon érvényes öröklési törvényt fogják alkal­mazni annak megítélésénél, hogy kik örököl­nek (a férj, a testvérek vagy esetleg az előbb meghalt testvér gyermekei is). Olvasónknak azt ajánljuk, hogy írásban jelentkezzék az illetékes magyarországi köz­jegyzőnél, jelentse be rokoni viszonyát és azt is, hogy nővére végrendeletet hagyott hátra és hogy tudomása szerint, hol, illetve kinél van a végrendelet. Ha olvasónknál volna a végrendelet, akkor ezt majd át kell adnia a közjegyzőnek. A közjegyző előtti hagyatéki eljárásban olvasónk személyesen járhat el és saját maga intézheti ügyét. De képviseletével megbízhatja valamelyik örököstársát vagy rokonát is. De megbízhat magyarországi ügyvédet is, ami azonban költséggel és ki­adásokkal járna. A csehszlovák devizaelöírások értelmében örökösödési igényét az előírt nyomtatványon be kell jelentenie az itteni devizahatóságnál (Správa pre veci majetkové a devizové pre Slovensko, Leningradská 24.). Amennyiben Magyarországon akar' valakit megbízni a képviseletével, akkor az ilyen meghatalma­záshoz még a devizahatóság külön engedé­lye is szükséges. A hagyatéki eljárás befejezése után a fenti devizahatóságnál be kell jelentenie az örök­ség tárgyát és amennyiben készpénzt is örökölt, akkor intézkednie kell, hogy ezt az illetékes pénzintézet útján ide átutalják. Az örökölt ingóságokat a magyarországi vám­előírások figyelembevételével áthozhatja. Örökösödési illetéket majd Magyarorszá­gon kell fizetnie az ottani illetékszabályok szerint, itt már nem esik az öröksége illeték alá. Ha nővére után esetleg ingatlant vagy ingatlanrészt örökölne, akkor ezt is be kell jelentenie s ennek az eladásához szintén itteni devizahatóság jóváhagyására van szüksége s a vételárat is át kell majd ide utaltatnia. „Elítéltek nyugdija" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy kifizetik-e a büntető eljá­rásban elítélt személy nyugdíját, aki szabad­ságvesztés büntetését tölti ki, illetve kérhe­tik-e a hozzátartozók legalább a nyugdíj egy részének a kifizetését I Az új nyugdíjtörvény 100. 5-ának rendel­kezései szerint annak a nyugdíjasnak, aki egy hónapnál hosszabb ideig van letartóztatás­ban (vizsgálati fogságban), vagy ennél hosz­­szabb ideig tartó szabadságvesztés bünteté­sét tölti, a nyugdíját nem fizetik ki. Ha azonban csak három hónapinál rövidebb ide­ig tartó szabadságvesztés büntetést töltött le. akkor ennek letelte után visszamenőleg egy hónapra kifizetik a nyugdíját. Ha azonban valakit a vizsgálati fogságból szabadon bocsátottak anélkül, hogy elítélték volna, akkor a nyugdíját visszamenőleg a fogsága egész idejére kifizetik. A nyugdíjtörvény végrehajtási rendeleté­nek 35-ik S-a értelmében a nyugdíjas felesé­gének és gyermekeinek a kérelmére kifizetik a nyugdíj egy részét, még predig egy személy esetében a nyugdíj 40 %-át, két személy esetében a 60 %-át és három vagy több személy esetében a 80 %-át. Ha azonban biróságilag megítélt tartásdij-követelésük van a nyugdíjas ellen, akkor a nyugdíjnak a tartásdíj összegének megfelelő részét fizetik nekik ki. A gyermekeknek a. nyugdíjas után járó neveltetési járulékot (vyehovné) azonban tel­jes egészében, minden korlátozás nélkül kifi­zetik. Egyébként a nyugdíjas kérésére az előbb említett személyeknek eszközölt kifizetés után, a nyugdíjából neki is kifizetnek olyan összeget, ami a lakáshasználatával (lakbér) és az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokkal összefüggő díjak és kiadások fedezésére, valamint olyan tartásdíj fizetésére szükséges, amelyet bírósági döntés alapján az előző bekezdésekben említett személyeken kívüli személyeknek kell fizetnie. Abban az esetben, ha az előbbiek szerint a nyugdíjasnak visszamenőleg jár a nyugdíj és neki, illetve a fentiek szerint jogosult egyéb személyeknek a nyugdíj egy részét már kifi­zették, akkor később már csak a különböze­­tet fizetik. Or. B. G. HOGYAN PIHENJÜNK? 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom