A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 5. szám
i III A jelenlegi, korszerűnek mondható iskolaépületben az 1963-as iskolaév óta folyik a tanítás Aranyoson. (Zlatná n/O.) A korábbi iskolákról fennmaradt írásos és szóbeli emlékek felekezeti, később pedig állami iskola létezéséről tanúskodnak. Az iskola krónikájában ezzel kapcsolatban az áll, hogy „az iskolát illető okiratok, jegyzőkönyvek, amelyek az iskola működéséről, fennállásáról beszélhetnének, a háború évei alatt eltűntek. Az 1900—1949-ig terjedő időről csak elbeszélés alapján írhatunk." Az „elbeszélések" alapján készült összefoglalóban az áll, hogy 1900 és 1930 között felekezeti iskola működött Aranyoson, igazgatója Pázmány Dániel volt. Mellette Csintalan Ferenc tanítóról tesznek még említést. Az időben három osztályban folyt a tanítás a jelenlegi református leikészi hivatal épületében. A krónikában lévő összefoglalóból azt is megtudhatjuk, hogy a század első harmadában a református felekezeti iskolába a diákok nagyobbára csak télen jártak. Az első állami iskola 1913-ban épült fel a faluban; a meglévő dokumentumok szerint ennek igazgatója „csak református vallású ember lehet". Ennek az első állami iskolának az igazgatója Vizváry Vilmos volt, aki 1948- ban áttelepült Magyarországra. Mellette Benedek Ferenc, Dezső Kálmán és dr. Béltelekiné Nyári Mária tanítottak az iskolában. Ebben az iskolában a tanítás délelőtt és délután is folyt, a csütörtök azonban szabadnap volt. A visszaemlékezésekből az is megtudható, hogy téli időszakban a messziről — tanyákról — bejáró tanulók meleg ételt kaptak. Aranyoson századunk első ötven évében négy emoer szerzett egyetemi diplomát — valahányan parasztszülők gyermekei. A falu iskolaügyének történetéhez tartozik, hogy 1944-ben az iskolában már nem lehetett tanítani, s hogy 1949- ig magyar tanítási nyelvű iskola nem volt. Az oktatásban, az iskola történetében az új fejezet írását 1949. június elsejével kezdték, amikor ismét megnyílt a magyar iskola Aranyoson. Ennek az iskolának az első tanítója Mikó Zsigmond lett, s mindössze 33 gyermeket tanított. Ugyanaz év őszén azonban a szlovák iskolából a szeptemberi újrakezdésre 139 gyerHorváth Zoltán igazgató mek lépett át az újonnan megindult magyar tanítási nyelvű iskolába, ami maga után vonta a pedagógusállomány létszámának emelkedését is. Meg kell jegyeznem azt is, hogy ez időben még egy igazgatóság alatt működött a szlovák és a magyar tagozat is. Az új helyzet következtében nem sokkal később az intézmény kettévált, s a magyar iskola igazgatását Dezső Kálmán látta el. Vele együtt tanított még Nagy Árpád, Mikó Zsigmond és Kamenszky Irma. Amiként az akkori állapotokra általánosan jellemző volt, a „háborús korosztályokból" iskolába került gyermekek között sok volt a „koridős". így egy-egy osztályban a harmincas és a negyvenes évjáratok is találkoztak, ami jelentősen megnehezítette a pedagógusok munkáját. Aranyoson sem volt ez másként. Az viszont tény, hogy a magyar iskolával szembeni érdeklődés a szülők részéről állandósult, s ennek eredményeként a következő, 1950/51-es iskolaévben az osztályok száma már ötre emelkedett. A következő iskolaév az ismert átszervezések jegyében zajlott. Aranyoson is „középiskolává" minősült át a korábbi elemi iskola. Ennek igazgatója pedig Böszörményi János lett. Az akkori időkre jellemző, hogy a tanítók fluktuációja igen magas. Ez az aranyosi iskolát is törvényszerűen érinti. A középiskolává átminősült intézményben pedagógushiánnyal küszködtek. Ezt súlyosbította, hogy az átszervezés következtében ide járnak már Ekeiről, Örsújfaluról, Nagykesziröl s a környező tanyákról is a gyerekek. Ekkor az összlétszám meghaladta már a 370 tanulót. A diákok szám szerinti növekedése s az akut pedagógushiány következtében „sokszor szünetelt a tanítás". Az is nehezítette a tanítást, hogy ez időben a tanítók nagyobbik hányada még képzetlen volt, különböző iskolákat látogatott a képesítés megszerzése végett. 1953 őszén ismét iskolareform. A „tizenegy éves" és a „nyolcéves" iskolatípus kialakítása. Aranyoson a folyamatosságot az utóbbi szervezeti keretek között biztosították, immár 19 pedagógussal. Az alsó tagozaton ekkor öt osztály, a felsőn pedig három osztály volt. Az érdekesség s az akkori időkre jellemző helyzet kedvéért említem meg, hogy a tanítást minden hétfőn zászlófelvonással kezdték, amelyre mind a diákok, mind a pedagógusok felsorakoztak az iskola udvarán, s szombaton, az utolsó tanítási órát követően ugyanitt ünnepélyes keretek között történt meg a zászlólevonás és a heti kiértékelés. Havonta egy alkalommal ugyancsak „kiértékelték" az osztályok tisztaságát, a hiányzást, a fegyelmet, a tanulmányi eredményeket, s ezek alapján összeállították — az elért pontok szerint — az osztályok sorrendjét. Az ötvenes évek közepére az aranyosi iskolában már tíz osztályban tanítottak. Ekkor az alsó tagozatot 182, a felsőt pedig 146 tanuló látogatta. A tanítók „nagyobbik hányada tévúton tanul". Mivel az iskolának mindössze hat tanterme volt, így váltakozva folyik a tanítás délelőtt és délután. Az iskola igazgatói tisztét ekkor Szép Ferenc látja ei. Az ötvenes és a hatvanas évek fordulóján a diákok száma már megközelíti a 480-at, az osztályok száma pedig már 15. A hatvanas évek első felében készült el — ahogy írásom elején is jeleztem — az az új épület, amelyben ma is tanítanak. Ekkor a 17 osztályban már 507 diák tanul. Az 1965-ös árvíz az iskolát ugyan nem rongálta meg, de a pedagógusok munkáját nagyon megnehezítette. Egyébként a tanulók létszáma ebben az iskolaévben „tetőzött". Azóta fokozatos csökkenés tapasztalható. Az idén 13 osztályban összesen 328 diák tanul. A pedagógusok száma 26. Ebből három férfi, a többi nő. Korcsoportok szerinti megoszlásuk a következő; harmincéves korig 2, negyvenéves korig 9, ötvenéves korig 11, ötvenen felül pedig 4 pedagógus tanít ma Aranyoson. Az elmúlt évek statisztikáiból az derül ki, hogy az aranyosi alapiskolából a végzett diákoknak általában a 30 százalékuk tanul tovább különböző középiskolákban és a gimnáziumokban. Például az 1988-ban végzett diákok közül hárman kerültek gimnáziumba, tizenhatan pedig különböző szakközépiskolákba. Az egyetemeken, főiskolákon való továbbjutás szándékát és eredményességét az jelzi, hogy Aranyosról évente általában 4—6 fiatal szerez felsőfokú diplomát. Az iskola felszereltségével kapcsolatos gondok — ahogy azt Horváth Zoltán, az iskola igazgatója elmondta — hasonlóak azokhoz, amelyekről az előző alkalommal is írtam a párkányi iskola kapcsán. „Amit nálunk gyártanak segédeszközt, azzal mi rendelkezünk" mondta az igazgató. „Ezek egy része korszerűtlen, egy része pedig igen drága. Használatuk nehézkes, nem praktikus. így a gyerekek a kísérletek előkészítésében nem tudnak hatásosan együttműködni. Elégedetlen vagyok ezek kihasználásával." Az aranyosi iskola az átlagtól eltérő, hiszen iskolai kézilabda sportközpont is egyúttal, ami természetesen többlet feladatot jelent. A lányok részére ez a központ mintegy 8—10 évvel ezelőtt létesült. Azóta az aranyosi lányok nyertek már országos kézilabda-bajnokságot; jelenleg a serdülő korosztály a szlovák bajnokságban szerepel. A „felsős" lányok pedig a kerületi bajnokságban kergetik a labdát. Az iskola, de általában a pedagógusállomány szempontjából nagy gond a tanítók lakáshelyzetének megoldatlansága. A pedagógusok többsége utazni kényszerül. Orsújfalubói, Komáromból ingáznak naponta. Ennek oka, hogy annak idején az iskola építését több szakaszban kívánták megoldani. Az első szakaszban elkészült a főépület, azt követte a tornaterem, majd Z akcióban a napközi, az étterem és a műhelyek. A harmadik szakasz, a pedagóguslakások építése azonban mindmáig a hianyíistan szerepel. Jelenleg egy új sportcsarnok építése van folyamatban. így a pedagógusok mintegy kétharmada ma is bejáró, s ez a tény érzékelhetően hiányzik a település közösségének életéből, társadalmi és kulturális mozgásából. GÁL SÁND0R Kézilabdaedzés 12
