A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-22 / 30. szám

BODROGKÖZI ÉS UNG-VIDÉKI BARANGOLÁSOK

Bármelyik irányból érkezik az idegen a Bodrogközbe, már messziről a szemhatár fölé magaslik a helmeci hegy, mely szinte kínálja magát a pihenésre. Valószínűleg így vélekedhettek azok a népcsoportok is, amelyek már a kőkorszak óta otthonra leltek e tájon. Termékeny homokdombjai, vadakban bővelkedő erdei és vizei minden időkben táplálékot nyújtottak, de a folyók és az elhalt kanyarulatokból kialakult nádas mocsarak védelmükbe is vették az itt lakókat az ártó szándékkal közeledőkkel szemben. Sűrűbb és tartósabb megtelepedés viszont csak a népvándorlás korának lezárulásakor, a X. század táján mutatható ki. A feudális termelési mód meghonosodása, István király szilárd államszervezeti intézkedései, a megye-Nehéz elfogódottság nélkül imi szülővárosom Királyhelmec (Kráľ. Chlmec) természetrajzáról, hisz itt találkoztam a természet varázsával először, itt gyűjtöttem első tapasztalataimat és élményeimet. A város határa geológiailag és növény-földrajzilag is változatos. A vulkáni eredetű Helmecidombság két csúcsa, a 264 méter magas Nagyhegy és az akáccal benőtt 222 méteres Kishegy uralja a tájat. A Nagyhegyről szép időben páratlan kilátás nyílik, sokszor 50 falvat is megszámoltunk bátyámmal, ha tiszta volt a levegő. Eredeti képét legjobban a nyugati és déli lejtői őrizték meg, itt pompázik a leánykökörcsin, a magyar nőszirom, a szürke veronika, a kopaszodó szegfű, agárkosbor, árvalányhaj és sok más virágcsoda. A Nagyhegyről lenézve jól látszik az egykor gazdag mocsárvilág, bár sok víz létét már csak a dűlőnév őrzi. Védett terület az északi részen elterülő Gyalmos mocsár. Itt értékes tőzegmohás-nyíres-égeres lápja látható. A Ticce barangolásainak nyomát jól követhetjük a város északi határán, sőt a Lelesz felé kanyarodó úttal körülölelt Madaraska ma is méltó nevére: tavasszal és nyáron sirályok és más vizimadarak százait láthatjuk itt. A Fejszés-tanya környékén fészkel a gyurgyalag, a szikesen ősszel szépen virít a növényritkaságnak számító csillagőszirózsa. Az Erdőserdő már keveset őrzött meg eredeti fáiból és az aljnövényzet is gyomos, de az állatvilágnak ez is jó menedék. Az erdő déli szélén a Kisibolyás már csaknem teljesen benőtt fákkal, csak a mélyebb Nagyibolyáson láthatunk nyílt vizet.

Az óváros jellegzetes utcája

rendszer kialakítása, valamint a határok (gyepük) védelme évszázadokra biztosította a termelési és kulturális hagyományok átadását és csiszolódását. Bár a természet is azt sugallta, hogy az őrszemként figyelő Nagyhegy tövében kialakult település legyen a környék központja, 1180-ban III. Béla mégis a Leleszen alapított monostor tulajdonába rendeli. Az első írásos emlék is az apátság birtokait tárgyaló 1211 -ben kiadott okiratban bukkan fel róla („praedium Helmecz"), ahol határbejárását is közük és szabad piacát említik. Ez egy régebben kialakult, nagyobb települést jelez. (Ezért érthetetlen, hogy húsz évvel ezelőtt miért csak a hétszázadik évfordulóját ünnepelték!) 1214-ben II. Endre megerősíti a lelesziek birtokát, és a talán magyarul sem tudó másoló szerzetes ebben az okiratban kicsit torzítja a nevét, de a későbbiekben újra Helmec néven fordul elő. Egyes elméletek a bolgár-szláv „heim" szóból magyarázzák megnevezését, de ugyanilyen helytálló lehet az a megállapítás is, mely a dombjaira utaló „halom, halmok" szóval hozza kapcsolatba. Ezt látszik megerősíteni Bél Mátyás leírása Szentesről, melytől keletre a „Halma" hegyet tünteti fel. A középkorban már földesúri mezőváros volt, nagy számban éltek itt iparos mesterséget folytató zsellérek, akik közt egy évszázaddal a tatárjárás után németek is megtelepedtek. A XV. századi szölőfürtöt ábrázoló címere a tokajival vetekedő borával magyarázható. Ez persze arra is okot szolgáltatott, hogy birtoklásáért a legmagasabb körökben vetekedtek. A leleszi prépostok mellett a Pálóczi, Perényi, Dobó, Báthory, Lorántffy és Rákóczi család tulajdonát is képezte. Az erdélyi fejedelem, I. Rákóczi György művelt özvegye Lorántffy Zsuzsanna, aki Sárospatakot felvirágoztatta, iskoláját bőkezűen támogatta, és olyan oktatónak adott szabad kezet, mint Komenský, helmeci birtokát sem hanyagolta el. Ellenkezőleg! Az 1548-ban felrobbantott vár köveiből kastélyt építtetett, ahol 1660-ban aztán meg is halt. Címere máig fennmaradt a bejárat fölött. Az épületben jelenleg zeneiskola működik. Ami pedig a várból megmaradt, azt Csonkavárnak nevezik. Mellette áll Ferenc György monumentális szobra, a fából faragott bodrogközi tündér. Mögötte a szabadtéri színpad, amely gyakran megtelik a város s a Csemadok kulturális rendezvényeinek idején. A városban székel egyébként, bár jó harminc éve nem járási székhely, a Csemadok járási bizottsága. Az egész környékre kisugárzó közművelődési szerepének hagyományai azon-4