A Hét 1988/2 (33. évolyam, 27-52. szám)

1988-09-02 / 36. szám

' mentem háziasszonyom fiához, Gáfffy Ist­vánhoz. Stipanitz Jenő volt a tanúm. Nagyon érdekes, hogy K. L barátunk egyetlen öreg emberről emlékezik meg. Kal­már Istvánról. Kalmár István nekem első osztályú barátom volt. Minden reggel megje­lent. rangot adva nekem, nagyságosnak szó­lított. és megkérdezte: „Mit csinálunk má­ma?" így szerettem a fiát is. az ifjú Jánost, akinek, amikor kiment a frontra, megígértem, hogy így várjuk vissza egészségben, és vi­gyázok a szép titkos szerelmének, Kucsera Marinak a hűségére is. Jani megjött, és megcsinálta Marinak a falu legszebb május­fáját. De igy tartottam fiamnak Mátyás Lacit, Kucsera Titit, Szakáll Lacit, Varga Imrét, Nagy Karcsit. Meg kell említenem még Kato­na Ferit, a vasutast, akinek jóvoltából sikerült ingóságaim átköltöztetése. Nem gondoljá­tok, hogy túl szépen hangzik ez a sok dicsé­ret? (Folytatjuk) Megjegyzések. Az első mozit a falu csak 1939-ben élvezhette, miután a községi iskola új tanítója. Csehy József (1916) rendezett egy színművet amelynek rendkívül magas bevéte­léből a KÁLÓT meg tudta venni a vetítőgépet. — Vargha Dezső „külső kertje" a Patonyhegyi dűlőben, a középkori Hegypatony falu helyén fekvő egyházi földön állt, ahova -a húszas években szőlőt telepített. Ezt a hagyományt fejlesztette tovább ugyanott a Barátság Efsz szőlészete. A dűlő a vasút mihályfa-patonyi szakasza mentén, a töltéstől délre nyúlik el. — Özvegy Topáné ref. tanítónő nyugdíjazása után, pályázók hiányában, 1927 szeptembe­rétől Vargha Dezső tanított a ref. iskolában, majd 1929-ben a tanítói képesítést is meg­szerezte. Az iskolák között valóban szoros és termékeny kapcsolatok egész rendszere ala­kult ki; 1933. november 8-tól például a községi iskola egyik osztályát, a III—IV. évfo­lyamokat Miklós Sarolta a ref. iskola épületé­ben oktatta, s arról is szó volt, hogy a kálvinis­ták intézményét községesítik. Az oktatást itt Vargha Dezsőtől 1932 szeptemberében Ben- nesch János vette át Az előbbi Dióspatonyban (1978. december 31.1 az utóbbi Pápán (1978. április 13.) hunyt el. Temetésére egy­kori patonyi tanítványai is elzarándokoltak. (K!U Mátyás ... vallja ... ö csinál egy gyöngyös prémet Szemere Sebestyén biztatására)". A Gyöngyfűző családnév — ha egyáltalán elő­fordul — a mai névanyagban vájni ritka lehet, nyilvánvalóan azért, mert a gyöngyfűzés, a gyönggyel való díszítés sem lehetett gyakori mesterség. Az ugyancsak ritka Gyöngy veze­téknév a Gyöngyfűző rövidülése lehet. A röyidebb alak megszilárdulása hasonló mó­don történhetett, mint a Pajzs, Szekér, Szi­ta, Lakat családnevek esetében. Ezek előz­ménye tudniillik — s ez történeti adatokkal is bizonyítható — a Pajzsgyártó, Szekérgyár­tó, Szitakötő vagy Szitaszövő, illetőleg a Lakatgyártó. KÁZMÉR MIKLÓS A MÚLT HETI SZÁMUNKBAN KÖZÖLT NYELVI TOTÓ MEGOLDÁSA: 1. anyagcsere-vizsgálat kérése 2. kerekasztat-konferencia rendezése 3. a kenyérgabona vetésterve Létrejött a SZABADtéri SZÍNHÁZ! • Móricz Zsigmond: Úri muri című drámája a zselizi (Želiezovce) Schubert-parkban Pillanatkép az előadásból Fotó: HORVÁTH REZSŐ AZ AKARAT DIADALA Őszintén szólva, érdekes előadástörténeti tény, hogy az Úri muri bemutatóit általában különleges figyelem, különleges várakozás kíséri. Ennek egyik fő oka, hogy Móricz Zsigmond tekintélyes klasszikus, darabjainak színre vitelét ezért a magyar nyelvterület színházai rendszerint missziónak tekintik. Az Úri muri súlyára, jelentőségére mutat az a tény, hogy e dráma — eredeti szándéka szerint — nem hagyományos értelemben vett színmű, nem is rivaldafénybe állított életkép, hanem egyenesen sorstragédia ... Én most mégis megkockáztatom leimi, hogy a zselizi Schubert-park kitűnő atmoszférát teremtő szabadtéri színpadán látott Úri mu­rit mind a július 29-ei bemutatón, mind a soron következő két nap újrajátszásain is a szokásosnál jóval nagyobb várakozás előzte meg. Ez a rendhagyó premier a szó legne­mesebb értelmében eseményszámba ment, hiszen a csehszlovákiai magyar színjátszás újszülöttjének tekintendő SZABADtéri SZÍN­HÁZ első bemutatója volt — annak vala­mennyi izgalmával, színpadi bakijával és lel­kes tapsával együtt. Rögtön, azon melegében hozzáfűzhetem, hogy az újszerűén bátor és az akarat diada­lának tekintendő vállalkozás nagyszerűségé­hez egyetlen pillanatig sem fér kétség. A Csemadok zselizi alapszervezete által felka­rolt SZABADtéri SZÍNHÁZ létrejöttét nemze­tiségi kultúránk, hazai magyar közművelődé­sünk olyan fontos eseményének érzem, mint a Matesz új székházának átadását tartottam tavaly februárban. Ezért hát kritikusként is, átlagnézőként is kötelességem kalapot emelni a SZABADtéri SZÍNHÁZ-at fáradha­tatlanul szorgalmazó Gálán Géza és az álta­la toborzott tekintélyes létszámú gárda előtt, mert jó és nemes ügy érdekében vállaltak nem kis kockázatot. Nem iróniának szánom, ha azt mondom: nemcsak az időjárás kegye­it lesve kellett aggódva az égiek felé pillant- gatniuk.. . Ebből a szemszögből ítélkezve okvetlenül öröm, hogy Móricz Zsigmondnak a zselizi szabadtéri színpadon megelevene­dett drámája kielégítette a felfokozott vára­kozást. Figyelemre méltó siker az is, hogy a hangulatos Schubert-park nézőterének pad­jain már a bemutatón több mint másfélezren ültek; és ha hinni lehet azóta hallott értesü­léseimnek, akkor a három este nézőszáma. összesen, kereken tízezer főre taksálható. Ez olyan siker, amihez kőszínházi körülmények között a harmincas szériát meghaladó elő­adásszám sem elég! Természetesen, a SZABADtéri SZÍN­HÁZ-at avató Úri murit nemcsak az előadás közművelődési és nemzetiségpolitikai szem­szögéből, hanem annak művészi értékei sze­rint is értékelni illik. Nos. ebből a nézőpont­ból vizsgálódva azt kell papírra vetnem, hogy hatásos „úri murit" rendezett Gálán Géza. Azért írom kisbetűvel, mert a móriczi sors­tragédiának mindössze egyik szálát: a sírva vigadó, a hanyatlás jeleit és a pusztulás előérzetét hol sörbe, hol borba fojtó tanyasi duhajkodást sikerült igazán jól színpadra állítania. Az írói jelkép így inkább csak kép­letté válik, méghozzá eléggé leegyszerűsített formában. A szálak, amelyeknek egymást kellett volna erősíteniük, szétválnak. Az úri muri, amelynek egyre sötétülő, egyre szenve­délyesebben és egyre komorabban izzó han­gulati hátteret kellett volna adnia a főhős gazdasági és szerelmi tragédiájához; amely­nek a kissé talán köznapinak ható történetet a tragédia érzelmi hőfokára kellett volna emelnie, mintha önálló életre kelne és a főhős a maga minden bajával együtt a kí­vántnál jelentéktelenebb lesz. Más szavak­kal: amit a színpadon látunk, az inkább csak a tragédia kelléktára. A látvány is jobbára arra törekszik, hogy belénk sulykoljon vala­mit, ahelyett, hogy a történelmi-társadalmi valóság, a dráma itt és most érvényes üzene­tének megértésére, avagy finomabb érzelmi mondanivalók megsejtésére ösztönözné a nézőt. Talán a legjellemzőbb példa erre, hogy miközben Csörgheő Csuli — disznainak pusztulásával arányosan — mind grotesz­kebbé, mind félelmetesebbé növekszik; ad­dig Szakhmáry Zoltán sorsa mindinkább csak egy szerencsétlen balek vesszőfutására emlékeztet, aki úgy szeretne magának gaz­dasági és szerelmi tündérkertet teremteni, hogy megmaradjon a társasága, a felesége, sőt még az asszony segítse is öt mindebben. Nem a néző hibája, ha Szakhmáry Zoltán egyik problémájával sem tud igazán azono­sulni. Gondolhatnánk, hogy a hiba a rendezés és a' főszerep eljátszásának kettős feladatát vállaló Gálán Géza alakításában van, aki nyilván esendőségeivel. emberi gyengesége­ivel együtt akarta eljátszani Móricz hősét. Hazai színpadon sok éve nem látott színé­szünknek ebben a szándékában igaza volt, a baj csak az, hogy nem találta meg igazán a módját annak, hogy Szakhmáry Zoltán min­den naivitásával együtt méltó ellenfele le­gyen annak a világnak, amellyel szemben elbukik. A mélyebb vonulatok tehát észrevétlenek maradnak. Ehhez a főszereplő és a partnerek viszonyainak kissé rövidre zárt ábrázolása is hozzájárul. A két asszonyt Medgyesi Mária és Csombor Teréz alakítja. Medgyesi Má­riának Rhédey Eszter szerepében főképpen a megjelenés hideg szépsége sikerül kiválóan, az úri gőg és az asszonyi féltékenység eltérő minőségű érzéseit már kevésbé hitelesen érzékelteti. A Rozikát alakító Csombor Teréz kacér ugyan, de „népiesch" játékában he­lyenként a mesterkéltség jelei tapasztalha­tók. Ami viszont feltétlenül jól sikerült az előadásban, az a látványteremtés és a rész­letek megrajzolása. A mulatozó urak játéká­ban finom megérzésekre valló epizódokat láttunk. Mint általában, ezúttal is Csörgheő Csuli szerepe a leghálásabb. a nagymegyeri (Calovo) Varga Tibor személyes sikert arat vele. Lefkovits figuráját Keres Emil alakítja élvezetesen. A tekintélyes létszámú szerep­lőgárda többi tagja közül Boldoghy Kató, Boráros Imre, Kovács Lajos, Balogh Már­ton, Kántor János, Zoller Mihály és Halász Gyula elsősorban karakterteremtő képes­séggel jeleskedik. Persze, a többiek igyeke­zete is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy őszinte szívvel azt kívánjam magunknak, hogy az Úri muri közönségsikerén felbuzdul­va a SZABADtéri SZÍNHÁZ hagyományt te­remtsen, és nyárról nyárra ezreket vonzzon a zselizi Schubert-parkba. MIKLÓSI PÉTER 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom