A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-02 / 36. szám
' mentem háziasszonyom fiához, Gáfffy Istvánhoz. Stipanitz Jenő volt a tanúm. Nagyon érdekes, hogy K. L barátunk egyetlen öreg emberről emlékezik meg. Kalmár Istvánról. Kalmár István nekem első osztályú barátom volt. Minden reggel megjelent. rangot adva nekem, nagyságosnak szólított. és megkérdezte: „Mit csinálunk máma?" így szerettem a fiát is. az ifjú Jánost, akinek, amikor kiment a frontra, megígértem, hogy így várjuk vissza egészségben, és vigyázok a szép titkos szerelmének, Kucsera Marinak a hűségére is. Jani megjött, és megcsinálta Marinak a falu legszebb májusfáját. De igy tartottam fiamnak Mátyás Lacit, Kucsera Titit, Szakáll Lacit, Varga Imrét, Nagy Karcsit. Meg kell említenem még Katona Ferit, a vasutast, akinek jóvoltából sikerült ingóságaim átköltöztetése. Nem gondoljátok, hogy túl szépen hangzik ez a sok dicséret? (Folytatjuk) Megjegyzések. Az első mozit a falu csak 1939-ben élvezhette, miután a községi iskola új tanítója. Csehy József (1916) rendezett egy színművet amelynek rendkívül magas bevételéből a KÁLÓT meg tudta venni a vetítőgépet. — Vargha Dezső „külső kertje" a Patonyhegyi dűlőben, a középkori Hegypatony falu helyén fekvő egyházi földön állt, ahova -a húszas években szőlőt telepített. Ezt a hagyományt fejlesztette tovább ugyanott a Barátság Efsz szőlészete. A dűlő a vasút mihályfa-patonyi szakasza mentén, a töltéstől délre nyúlik el. — Özvegy Topáné ref. tanítónő nyugdíjazása után, pályázók hiányában, 1927 szeptemberétől Vargha Dezső tanított a ref. iskolában, majd 1929-ben a tanítói képesítést is megszerezte. Az iskolák között valóban szoros és termékeny kapcsolatok egész rendszere alakult ki; 1933. november 8-tól például a községi iskola egyik osztályát, a III—IV. évfolyamokat Miklós Sarolta a ref. iskola épületében oktatta, s arról is szó volt, hogy a kálvinisták intézményét községesítik. Az oktatást itt Vargha Dezsőtől 1932 szeptemberében Bennesch János vette át Az előbbi Dióspatonyban (1978. december 31.1 az utóbbi Pápán (1978. április 13.) hunyt el. Temetésére egykori patonyi tanítványai is elzarándokoltak. (K!U Mátyás ... vallja ... ö csinál egy gyöngyös prémet Szemere Sebestyén biztatására)". A Gyöngyfűző családnév — ha egyáltalán előfordul — a mai névanyagban vájni ritka lehet, nyilvánvalóan azért, mert a gyöngyfűzés, a gyönggyel való díszítés sem lehetett gyakori mesterség. Az ugyancsak ritka Gyöngy vezetéknév a Gyöngyfűző rövidülése lehet. A röyidebb alak megszilárdulása hasonló módon történhetett, mint a Pajzs, Szekér, Szita, Lakat családnevek esetében. Ezek előzménye tudniillik — s ez történeti adatokkal is bizonyítható — a Pajzsgyártó, Szekérgyártó, Szitakötő vagy Szitaszövő, illetőleg a Lakatgyártó. KÁZMÉR MIKLÓS A MÚLT HETI SZÁMUNKBAN KÖZÖLT NYELVI TOTÓ MEGOLDÁSA: 1. anyagcsere-vizsgálat kérése 2. kerekasztat-konferencia rendezése 3. a kenyérgabona vetésterve Létrejött a SZABADtéri SZÍNHÁZ! • Móricz Zsigmond: Úri muri című drámája a zselizi (Želiezovce) Schubert-parkban Pillanatkép az előadásból Fotó: HORVÁTH REZSŐ AZ AKARAT DIADALA Őszintén szólva, érdekes előadástörténeti tény, hogy az Úri muri bemutatóit általában különleges figyelem, különleges várakozás kíséri. Ennek egyik fő oka, hogy Móricz Zsigmond tekintélyes klasszikus, darabjainak színre vitelét ezért a magyar nyelvterület színházai rendszerint missziónak tekintik. Az Úri muri súlyára, jelentőségére mutat az a tény, hogy e dráma — eredeti szándéka szerint — nem hagyományos értelemben vett színmű, nem is rivaldafénybe állított életkép, hanem egyenesen sorstragédia ... Én most mégis megkockáztatom leimi, hogy a zselizi Schubert-park kitűnő atmoszférát teremtő szabadtéri színpadán látott Úri murit mind a július 29-ei bemutatón, mind a soron következő két nap újrajátszásain is a szokásosnál jóval nagyobb várakozás előzte meg. Ez a rendhagyó premier a szó legnemesebb értelmében eseményszámba ment, hiszen a csehszlovákiai magyar színjátszás újszülöttjének tekintendő SZABADtéri SZÍNHÁZ első bemutatója volt — annak valamennyi izgalmával, színpadi bakijával és lelkes tapsával együtt. Rögtön, azon melegében hozzáfűzhetem, hogy az újszerűén bátor és az akarat diadalának tekintendő vállalkozás nagyszerűségéhez egyetlen pillanatig sem fér kétség. A Csemadok zselizi alapszervezete által felkarolt SZABADtéri SZÍNHÁZ létrejöttét nemzetiségi kultúránk, hazai magyar közművelődésünk olyan fontos eseményének érzem, mint a Matesz új székházának átadását tartottam tavaly februárban. Ezért hát kritikusként is, átlagnézőként is kötelességem kalapot emelni a SZABADtéri SZÍNHÁZ-at fáradhatatlanul szorgalmazó Gálán Géza és az általa toborzott tekintélyes létszámú gárda előtt, mert jó és nemes ügy érdekében vállaltak nem kis kockázatot. Nem iróniának szánom, ha azt mondom: nemcsak az időjárás kegyeit lesve kellett aggódva az égiek felé pillantgatniuk.. . Ebből a szemszögből ítélkezve okvetlenül öröm, hogy Móricz Zsigmondnak a zselizi szabadtéri színpadon megelevenedett drámája kielégítette a felfokozott várakozást. Figyelemre méltó siker az is, hogy a hangulatos Schubert-park nézőterének padjain már a bemutatón több mint másfélezren ültek; és ha hinni lehet azóta hallott értesüléseimnek, akkor a három este nézőszáma. összesen, kereken tízezer főre taksálható. Ez olyan siker, amihez kőszínházi körülmények között a harmincas szériát meghaladó előadásszám sem elég! Természetesen, a SZABADtéri SZÍNHÁZ-at avató Úri murit nemcsak az előadás közművelődési és nemzetiségpolitikai szemszögéből, hanem annak művészi értékei szerint is értékelni illik. Nos. ebből a nézőpontból vizsgálódva azt kell papírra vetnem, hogy hatásos „úri murit" rendezett Gálán Géza. Azért írom kisbetűvel, mert a móriczi sorstragédiának mindössze egyik szálát: a sírva vigadó, a hanyatlás jeleit és a pusztulás előérzetét hol sörbe, hol borba fojtó tanyasi duhajkodást sikerült igazán jól színpadra állítania. Az írói jelkép így inkább csak képletté válik, méghozzá eléggé leegyszerűsített formában. A szálak, amelyeknek egymást kellett volna erősíteniük, szétválnak. Az úri muri, amelynek egyre sötétülő, egyre szenvedélyesebben és egyre komorabban izzó hangulati hátteret kellett volna adnia a főhős gazdasági és szerelmi tragédiájához; amelynek a kissé talán köznapinak ható történetet a tragédia érzelmi hőfokára kellett volna emelnie, mintha önálló életre kelne és a főhős a maga minden bajával együtt a kívántnál jelentéktelenebb lesz. Más szavakkal: amit a színpadon látunk, az inkább csak a tragédia kelléktára. A látvány is jobbára arra törekszik, hogy belénk sulykoljon valamit, ahelyett, hogy a történelmi-társadalmi valóság, a dráma itt és most érvényes üzenetének megértésére, avagy finomabb érzelmi mondanivalók megsejtésére ösztönözné a nézőt. Talán a legjellemzőbb példa erre, hogy miközben Csörgheő Csuli — disznainak pusztulásával arányosan — mind groteszkebbé, mind félelmetesebbé növekszik; addig Szakhmáry Zoltán sorsa mindinkább csak egy szerencsétlen balek vesszőfutására emlékeztet, aki úgy szeretne magának gazdasági és szerelmi tündérkertet teremteni, hogy megmaradjon a társasága, a felesége, sőt még az asszony segítse is öt mindebben. Nem a néző hibája, ha Szakhmáry Zoltán egyik problémájával sem tud igazán azonosulni. Gondolhatnánk, hogy a hiba a rendezés és a' főszerep eljátszásának kettős feladatát vállaló Gálán Géza alakításában van, aki nyilván esendőségeivel. emberi gyengeségeivel együtt akarta eljátszani Móricz hősét. Hazai színpadon sok éve nem látott színészünknek ebben a szándékában igaza volt, a baj csak az, hogy nem találta meg igazán a módját annak, hogy Szakhmáry Zoltán minden naivitásával együtt méltó ellenfele legyen annak a világnak, amellyel szemben elbukik. A mélyebb vonulatok tehát észrevétlenek maradnak. Ehhez a főszereplő és a partnerek viszonyainak kissé rövidre zárt ábrázolása is hozzájárul. A két asszonyt Medgyesi Mária és Csombor Teréz alakítja. Medgyesi Máriának Rhédey Eszter szerepében főképpen a megjelenés hideg szépsége sikerül kiválóan, az úri gőg és az asszonyi féltékenység eltérő minőségű érzéseit már kevésbé hitelesen érzékelteti. A Rozikát alakító Csombor Teréz kacér ugyan, de „népiesch" játékában helyenként a mesterkéltség jelei tapasztalhatók. Ami viszont feltétlenül jól sikerült az előadásban, az a látványteremtés és a részletek megrajzolása. A mulatozó urak játékában finom megérzésekre valló epizódokat láttunk. Mint általában, ezúttal is Csörgheő Csuli szerepe a leghálásabb. a nagymegyeri (Calovo) Varga Tibor személyes sikert arat vele. Lefkovits figuráját Keres Emil alakítja élvezetesen. A tekintélyes létszámú szereplőgárda többi tagja közül Boldoghy Kató, Boráros Imre, Kovács Lajos, Balogh Márton, Kántor János, Zoller Mihály és Halász Gyula elsősorban karakterteremtő képességgel jeleskedik. Persze, a többiek igyekezete is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy őszinte szívvel azt kívánjam magunknak, hogy az Úri muri közönségsikerén felbuzdulva a SZABADtéri SZÍNHÁZ hagyományt teremtsen, és nyárról nyárra ezreket vonzzon a zselizi Schubert-parkba. MIKLÓSI PÉTER 11
