A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-09 / 37. szám
INNEN ONNAN » >V'r — ft •RSýtDSUA'ťVSW) ( f.sfcO sl.OVE J ] h V , í íj' 1 -V ■ *• f I. Augusztus 26. és szeptember 4. között hatvanhét ország részvételével Prágában rendezték meg a bélyeg-világkiállítást. Szervezője a Posta és Közlekedésügyi Szövetségi Minisztérium valamint a Csehszlovák Filatelisták Szövetsége volt. A kiállítás tiszteletbeli védnöke a köztársasági elnök. A bemutatásra került érdekességekről a rádió, a tévé és a lapok tudósítottak. Visszatérni és beilleszkedni az életbe, leküzdeni a tragédia következményeit, egy olyan tragédiáét, amely derékba törte az életünket — ennyi, s némi politikai, társadalmi háttér a témája a Suta című szlovák tevéfilmnek. Az elektronika megszállottjai egy újabb japán video-csoda után sóvárognak, amelyet a Sony cég augusztusban dobott piacra : ezúttal egy háromszoros —- Walkman képmagnó, tévékészülék — kombinációról van szó, amely mindössze 1,1 kilogramm tömegű, az ára pedig 128 ezer jen, vagyis 1 000 dollár. KÖNYV A Sarló hatósugarában Ez év augusztusában volt hatvan éve, hogy a Prágában tanult magyar nemzetségű diákok alakította Szent György Kör a Rozsnyó (Rožňava) melletti Gombaszögön cserkésztábort szervezett. A kör tagjai a táborozáskor új nevet és jelképet választottak. A szoborszimbólumtól kölcsönzött nevet Sarlóra változtatták, zászlójukra a cserkészliliom helyett fehér mezőben vörös sarlót rajzoltak. A név- és jelképcserével egyértelműen azt fejezték ki, hogy az Ady Endre, Móricz Zsigmond és Szabó Dezső müvei által ihletett, plebejus-demokrata eszmékért lelkesedő fiatalok a népi-paraszti törekvésekhez kötődnek. A Sarló megalakulásának 60. évfordulóját az egykori sarlósok gyűjteménnyel is köszöntik. A Sarló hatósugarában című — Sándor László szerkesztette — kötet tanulmányokat, cikkeket, dokumentumokat tartalmaz a Sarló történetéről és jelentőségéről. Az összeállítás tanulmányait, illetve cikkeit a közlés sorrendjében: Ferencz László, Viliam Plevza-Vlasta Plevzová, Nagyidai Ernő, Jócsik Lajos, Balogh Edgár, Pató Imre és Boross Zoltán írta. Az előszó Sándor László munkája. A Sarló hatósugarában című kötet hű képet ad a Sarló megalakulásának társadalmi előzményeiről, egyben elemzi a Sarló törekvését és törekvésének eredményét. Részletesen tárgyalja azt is, hogy milyen volt a DAV és a Sarló, illetve a szlovák és a magyar forradalmi értelmiség együttműködése a két világháború közötti Csehszlovákiában, milyen kapcsolatokat tartott a Sarló a cseh haladó mozgalmakkal és milyen hatást váltott ki Magyarországon, Jugoszláviában és Romániában. Balogh Edgár a Sarló egyik létrehozója és kiemelkedő vezetője a Romániai úttörés a népfront felé című (Kolozsvár, 1987 aláírással dátumozott) tanulmányának mondanivalóját így összegezte: „Idéztük a Sarlót Erdélyben a második világháború után is, amikor (...) újra összeállóit a Magyar Népi Szövetség formájában a demokratikus nemzeti egység, s a hasonlóképpen felszabadult román néppel együtt kezdtük lefektetni a szocialista társadalmi rend alapjait. Azóta sok minden megint elváltozott, akár a szocialista demokrácia, akár a nemzeti egyenjogúság és az élő kelet-európai néptestvériség rovására, de éppen ezért érdemes újra viszszafordulni egy szocialista reform-nyíltság során azokhoz a forrásokhoz, amelyekből ifjan merítettünk." A gondosan jegyzetelt, névmutatóval ellátott, a Sarlóról és a Sarló szerzőiről számos új ismeretet is tartalmazó kötetet a budapesti Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. Balázs Béla Egy sikerkönyvről Az idei budapesti Ünnepi Könyvhét egyik sikerkönyve kétségtelenül Cseres Tibor: Vízaknai csaták című kétkötetes regénye volt. Hihetetlen magabiztossággal kezeli Cseres Tibor a történelmi témákat, bizonyságai ennek olyan alkotásai, mint a Hideg napok, a sok szálból összenőtt Parázna szobrok, a vallomásos visszatekintő fikciót vállaló Én, Kossuth Lajos, vagy a történelmi otthontalanság jelképének, metaforájának tekinthető regénye, a Foksányi szoros. A történelemnek önmagában nincs jelentése, Cseres Tibor a történelmet vallató, történetbölcseleti álláspontját megosztó véleményével alakítja az olvasó véleményét, történelemszemléletét. A Vízaknai csaták Erdély kilenc évtizedének történelmi eseményeit, változásait idézi fel, 1848-tól 1940-ig. Nem kétséges, hogy leginkább a magyar szívdobbanásokra ügyel, de a „kettéhasadó szív felemás lüktetésébe a szász, a monarchiahü elem szivütéseit is belehallja a megfogalmazó", éreztetve, hogy „Erdély égő sebhely mind a magyar, mind a román nemzet testén". Moldován (Hozsváth) György, a regény főhőse élete során éli meg a küzdelmeket, kettőzött gyötrelmeket, s keresi a gyógyulás lehetőségét, a minden kínoktól megszabadító emberséget. A rengeteg dokumentummal megtűzdelt családtörténetben a sorskérdések jól megférnek a regény hőseinek szerelmi és szexuális életével is. Cseres szándéka azonban, hogy a nemzettudat dimenzióit szélesítse. Hőse (egy bonyolult családtörténet részeseként) Erdély boldogabb jövőjéért küzd. A vízaknai ügyvéd félrománként élte hosszú életét és vivta a kettős származástudat csatáit, s csak idős koréra döbbent magyar származására. Az élet „vállalt és kitagadott káprázatai" megőrzését, felvetését vállalta az író, nem hagyva kétséget afelől, hogy megismert igazságai tanulságosak lehetnek a mai kor emberének is. Mert a legnehezebb helyzetekben is az emberség vállalása lehet az a történelmi kényszer, mely hosszú távon is kifizetődik. Fónod Zoltán KIÁLLÍTÁS Gyermekjátékok Szlovákia fővárosában a Mirbach Palotában augusztusban és szeptemberben immár negyedik alkalommal rendeznek gyermekjáték-kiállítást. Az idén három cseh iparművész (Jefábková, Kučera. Procházka) és a Pribram környéki játékkészítök műveivel ismerkedhettünk meg. Elsősorban a régi hagyományokra építenek. Az egyszerűségűkben, természetes színükben a gyermeki képzeletet megragadó, fából faragott, legömbölyített játékokra, amelyeket a gyermek olyan szívesen vesz kézbe. Gondolok itt a szépen kidolgozott kétszínű fából készült csigára, a szétszedhető és összerakható kosra, a kerekeken szaladó sünre, kiscsibére, egérre, valamint a vonatra, traktorra, szekérre és hintalóra. Ugyanilyen kedvesek a színesre festett lovak, huszárok és a felöltöztethető fababák. Ötletben, fantáziában nincs hiány, hiszen akik ezeket készítették biztosan a saját gyermekkoruk emlékeit is felelevenítették és korszerű módon adták tovább. Kár, hogy a játéküzletekben ezek az egyszerű, Ízléses játékok csak ritkán kaphatók. Igaz, a szülők legtöbbje inkább a legújabb technika csodáit, a fényesre mázolt vagy műanyagból készült versenyautókat, tankokat, géppisztolyokat részesíti előnyben. Mondván, nekem ilyenre régen nem tellett, hadd legyen hát a gyerekemnek. Hogy mennyire nem ismerik, vagy félreismerik a gyermek ízlését, az eredeti anyagokhoz való vonzalmát, azt itt lehet a csillogó gyermekszemekből látni és a kiállítás vendégkönyvében lapozgatva az ide-oda „csavargó" sorokból kiolvasni. — Azt a barna nyuszit elvinném! — írja egy Judit nevű kislány — meg a babát is! — teszi hozzá utóiratként. A vendégkönyvben legtöbbször a gyermekek mondják el véleményüket: mi tetszett, mi nem. Őszintén, kertelés nélkül, nevükkel hitelesítve — Anka, Zsuzsa, Gábor, Péter, Milan stb. Még egy pillantást vetek az összerakható falura, a báránykára és a kiskocsira, amelybe n * > 1 HALLOTTUK n I OLVASTUK ĽI Lí 1 LÁTTUK mindenáron bele akar ülni egy kislány, de édesanyja szigorú szava megállítja. A kiállítás kistermét (lehetne nagyobb is), elhagyva azon töprengek, elolvassák-e a gyermekek véleményét a játékgyárak tervezői ? Már négy éve minden nyáron, más tárgyakkal, de ugyanazon témáról látható a kiállítás. Jövőre újra megnézem. (ozsvald) TELEVÍZIÓ Amarcord Federico Fellini, az Amarcord alkotója, a mágusként emlegetett „mozgóképcsináló mester" egy interjúban azt állította, hogy filmje nem más, mint emlékek „végeladása", kiárusításuk szülötte, melyet mintegy mellékesen forgatott le. Nos, a „mellékesen" született film egyike lett azon ihletett remekeknek, amelyek az idő múlásával dacolva újra s újra lenyűgözik a nézőt s főhajtásra késztetik a mester előtt. Pedig Fellini nem tesz mást, mint ifjúsága emlékeit (valóságos s képzelt emlékeit) idézgeti s elkalauzol bennünket Mússolini Itáliájának egyik tengerparti városkájába (vélhetően szülővárosába, Riminibe), mely a feketeingesek uralmának komor éveiben is megszokott életét élte. Varázspálcájának érintésére megelevenednek a kisvárosi panoptikum különös figurái, a groteszk külsejű tanárok, a szerelemről álmodozó kamaszok, a könyörtelenül nevetségessé tett ostoba s pöffeszkedö fasiszták, az álmaikat dajkálgató kisemberek, személyes ismerősünkké lesz a különös szenvedéllyel muzsikáló vak harmonikás, a buja keblű trafikosnö, az örökkön szerelemre éhes „szőke démon", az önmagát határtalan teljesítőképességű szeretővé előléptető fagylaltárus s a helybéli férfiak csodált bálványa, vágyaik asszonya, a kacér mosolyú Vegye-Vigye ... Fellini megértő humorral ábrázolja az embereket, esendöségükben is szeretetre méltónak látja s láttatja őket. A jellemábrázolás e nagy mes tere most is számos kiváló, karikaturisztikus portrét villant fel, s ismét megcsodálhatjuk atmoszférateremtö tehetségét, költői képsorait, látomásainak szuggesztivitását és eredetiségét. Elfelejthető-e vajon az éjszaka sötétjéből a gazdag és boldog élet csodálatos jelképeként előtűnő fényes álomhajó, mely láthatóan illúzió csupán, akárcsak a vágyott élet, a remélt boldogság? Aligha, mint ahogy felejthetetlen a katonatisztek groteszk „balettje", a fényárban úszó szállodai szobában, a háremhölgyek éjszakai tánca, a tengerparti naplemente s megannyi más elragadó filmkép. Fellini mesél, bölcs megértéssel, bövérü humorral, szellemesen ironizálva, derűsen mosolyogva; mulatságos történetekkel szórakoztat bennünket, s a néző kacag s könynyezik, ámul és hitetlenkedik, s mindeközben egyre erősebb lesz a meggyőződése, hogy az Amarcord nem az édes-bús nosztalgia filmje, nem az emlékezés melankóliájáról s az álmok misztériumáról szól: az emlékek csak ürügyül szolgáltak egy nagy művész felejthetetlen vallomásához szenvedélyes életszeretetéröl, a boldogság és a szeretet iránti örök vágyról. G. Kovács László 9
