A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-22 / 30. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL 000 Hálátlan dolog olyan rendezvényről imi, amely a művészetek és a népművészet oly sok ágát és műfaját mutatja be, mint az Országos Kulturális Ünnepély. Ezt minden évben júniusban, ez idén immár harmincharmadszor rendezte meg a Csemadok Központi Bizottsága és a szép, bár nehéz munkához felkért több társrendező. A két nap mintegy húszórás programját nehéz egy tudósításban összefoglalni, így csupán pillanatképekre vállalkozom. Kezdem a sort a domb legtetején felállított népművészeti sátraknál. Az elsőben Oravecz Béla mellétéi (Meliata) fazekas és felesége árulta élő tűzzel — nem villanykemencében — égetett s ettől egyedi cserépedényeit. Vásárolták is sokan. Ki nosztalgiából, a gyermekkorra emlékezve, ki mindennapi használatra. mert tejet inni ma is csuporból a legjobb. Lapos tányérjaik sem csak falidísznek alkalmasak, a mélytányért helyettesítő tálacskáikból pedig egyenesen gyönyörűség halászlét vagy babgulyást fogyasztani. A lyukacsos fenekű nagyobb tál egyaránt alkalmas tésztaszűrésre és gyümölcsmosásra. GOMBASZÖGI PILLANATOK Mellettük két fiatalember: Koreny András és Tárkányi Lóránt kínálta miniatűr brosstűit, a fára festett természeti képeket. Aki ezt megveszi s viseli, remélhetőleg a munkahelyén és a magánéletében is megtesz mindent a környezetvédelem érdekében. Hasonló brosstűket az ország más városaiban is látni, jó jel, ha sokan leszünk, tán többet tehetünk. — Bevallom, nem a saját találmányom — mondja Koreny András—, csak a kivitelezés egyedi. — Mit csinálsz, ha nem ilyen miniatűr képet festesz? — Akkor egy kicsit nagyobbat festek — mutat a polcra akasztott tenyérnyi, fakeretes képekre. — És bonsaineveléssel is foglalkozunk, egészíti ki Tárkányi László. — De még nincsenek szállítható állapotban a kicsi fácskák. Jövőre remélem elhozhatjuk azokat is megmutatni. Egyébként mindketten vegyésztechnikusok, egyikük galvanizáló üzemben dolgozik, a másikuk mintaszedö a geológusoknál. Nem kell a beszűküléstől félteni az ifjúságot... Múltidézőnek mindjárt ott van mellettük Bassó Lajos kolompkészitő, aki a szomszédos Szilicéböl (Silica) érkezett. Kis kolomp. nagy kolomp, kilimp-kolomp, jó lenne csengő helyett az ajtóm fölé, ha már gulyám nincs. A könyvsátorban Csobádi Mária és Farkasovszky Márta köszönti mosolyogva a vásárlókat. Választékuk gazdag — gyermekkönyv, szépirodalom. Rejtő Jenő, szociográfia egy kötetben Zalabai Zsigmondtól, végre ismét hozzájutok, már negyedszer veszem meg. de félek ezt is elkönyörgi tőlem valaki. Szóval a választék bő, de a magyarul megjelenő könyveknek mégis csak egy töredéke. Az első köztársaságbeli baloldali haladó mozgalom, a Sarió örökségét ápolva ennél sokkal gazdagabb könyvkínálatot várok én Gombaszögön. Régi ismerősök, Ferencz György és felesége köszönt a következő sátorban. Ismét szembe nézek az Őseink emlékére sorozat egyetlen, megmaradt darabjával. Zselizen még több volt belőle, azóta valaki már megvette s maga gyönyörködik a Mondák könyvéből megelevenedő arcokban. , A tejillatú pusztán is rocskába fejték a tejet, merítették a patakból a vizet és ezt a rocskát láthattuk viszont a néprajzi kiállításon, ki tudja hány emberöltőt élt át, mígnem kiszorította a műanyag vödör. Ez idén a szőlőművelés és a szőlő feldolgozásának hagyományos eszközeit mutatta be a kiállítás. Megsimogattam a puttonyt, rámosolyogtam a lévókára (tölcsér), és lélekben gyermek lettem, aki a présből kicsorduló must alá tartja poharát... de felharsant a műsor kezdetét jelző zene és a nézőtérre siettem. Gyönyörű, igazi, szép, tiszta népművészeti műsort láthattunk Gombaszögön. Ez vonatkozik a Február fényében, a Gyermekek a gyermekeknek és a Barátaink üdvözlete című műsorokra egyaránt. Különösen megkapó volt a gyermekműsor nyitó- és záróképe. Ki-ki eltáncolta szűkebb hazája táncait, aztán tágult a kép és a haza fogalma, végül ott volt az egész Kárpát-medence népe a maga viseletbeli tarkaságával és a népi hagyományokhoz hű azonosságával. Ahogy az a Sarió megalakulása 60. évfordulóján illik. A műsorban, amelyből egy órát a bratislavai televízió kettes műsora egyenes adásban közvetített, fellépett a Szőttes Népművészeti Együttes, a Szeged Táncegyüttes Magyarországról, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság folklóregyüttese Nagybereznáról, a Čarnica Táncegyüttes Kassáról (Košice), a Vonica Folklóregyüttes Gottwaldovból. valamint a hazai élvonalbeli népművészeti együttesek: a Hajós, az llosvai. a Csallóközi, a Csalió, a Rozmaring, a Bodrogközi, a Búzavirág, a Palóc, a Kisbojtár és a Nagy Csali. A szervezőket dicséri, hogy két műsor között jutott idő az étkezésre. S mindvégig kapható volt alkoholmentes üdítő! Mire beesteledett a Győri Kisfaludy Színház műszaki gárdája megépítette a Marica grófnő díszleteit, a nézőtér megtelt, a mikrofonok működtek. Igazi nyári, könnyű, szabadtérre illő előadást láthattunk. Igaz, a levegő kicsit lehűlt, de a szivek a sok kedves, ismerős dallam hatására felmelegedtek. Előadás után sokáig ünnepeltük őket. A csillagok már megunták a felhők közti bujkálást, de a szombat estének még nem volt vége. Kezdődött a táncház a berzétei (Brzotin) művelődési házban. — Képzeld, végigtáncoltam az egész-6
