A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-22 / 30. szám

A CSEMADOK ÉLETÉBŐL 000 Hálátlan dolog olyan rendezvényről imi, amely a művészetek és a népművészet oly sok ágát és műfaját mutatja be, mint az Országos Kulturális Ünnepély. Ezt minden évben júniusban, ez idén immár harminchar­­madszor rendezte meg a Csemadok Köz­ponti Bizottsága és a szép, bár nehéz mun­kához felkért több társrendező. A két nap mintegy húszórás programját nehéz egy tudósításban összefoglalni, így csupán pillanatképekre vállalkozom. Kezdem a sort a domb legtetején felállított népművészeti sátraknál. Az elsőben Oravecz Béla mellétéi (Meliata) fazekas és felesége árulta élő tűzzel — nem villanykemencében — égetett s ettől egyedi cserépedényeit. Vásárolták is sokan. Ki nosztalgiából, a gyer­mekkorra emlékezve, ki mindennapi haszná­latra. mert tejet inni ma is csuporból a legjobb. Lapos tányérjaik sem csak falidísz­nek alkalmasak, a mélytányért helyettesítő tálacskáikból pedig egyenesen gyönyörűség halászlét vagy babgulyást fogyasztani. A lyu­kacsos fenekű nagyobb tál egyaránt alkal­mas tésztaszűrésre és gyümölcsmosásra. GOMBASZÖGI PILLANATOK Mellettük két fiatalember: Koreny András és Tárkányi Lóránt kínálta miniatűr brosstűit, a fára festett természeti képeket. Aki ezt meg­veszi s viseli, remélhetőleg a munkahelyén és a magánéletében is megtesz mindent a kör­nyezetvédelem érdekében. Hasonló brosstű­ket az ország más városaiban is látni, jó jel, ha sokan leszünk, tán többet tehetünk. — Bevallom, nem a saját találmányom — mondja Koreny András—, csak a kivitelezés egyedi. — Mit csinálsz, ha nem ilyen miniatűr képet festesz? — Akkor egy kicsit nagyobbat festek — mutat a polcra akasztott tenyérnyi, fakeretes képekre. — És bonsaineveléssel is foglalkozunk, egészíti ki Tárkányi László. — De még nin­csenek szállítható állapotban a kicsi fácskák. Jövőre remélem elhozhatjuk azokat is meg­mutatni. Egyébként mindketten vegyésztechniku­sok, egyikük galvanizáló üzemben dolgozik, a másikuk mintaszedö a geológusoknál. Nem kell a beszűküléstől félteni az ifjúsá­got... Múltidézőnek mindjárt ott van mellettük Bassó Lajos kolompkészitő, aki a szomszé­dos Szilicéböl (Silica) érkezett. Kis kolomp. nagy kolomp, kilimp-kolomp, jó lenne csen­gő helyett az ajtóm fölé, ha már gulyám nincs. A könyvsátorban Csobádi Mária és Farka­­sovszky Márta köszönti mosolyogva a vásár­lókat. Választékuk gazdag — gyermekkönyv, szépirodalom. Rejtő Jenő, szociográfia egy kötetben Zalabai Zsigmondtól, végre ismét hozzájutok, már negyedszer veszem meg. de félek ezt is elkönyörgi tőlem valaki. Szóval a választék bő, de a magyarul megjelenő köny­veknek mégis csak egy töredéke. Az első köztársaságbeli baloldali haladó mozgalom, a Sarió örökségét ápolva ennél sokkal gaz­dagabb könyvkínálatot várok én Gombaszö­gön. Régi ismerősök, Ferencz György és felesé­ge köszönt a következő sátorban. Ismét szembe nézek az Őseink emlékére sorozat egyetlen, megmaradt darabjával. Zselizen még több volt belőle, azóta valaki már meg­vette s maga gyönyörködik a Mondák köny­véből megelevenedő arcokban. , A tejillatú pusztán is rocskába fejték a tejet, merítették a patakból a vizet és ezt a rocskát láthattuk viszont a néprajzi kiállítá­son, ki tudja hány emberöltőt élt át, mígnem kiszorította a műanyag vödör. Ez idén a szőlőművelés és a szőlő feldolgozásának hagyományos eszközeit mutatta be a kiállí­tás. Megsimogattam a puttonyt, rámoso­lyogtam a lévókára (tölcsér), és lélekben gyermek lettem, aki a présből kicsorduló must alá tartja poharát... de felharsant a műsor kezdetét jelző zene és a nézőtérre siettem. Gyönyörű, igazi, szép, tiszta népművészeti műsort láthattunk Gombaszögön. Ez vonat­kozik a Február fényében, a Gyermekek a gyermekeknek és a Barátaink üdvözlete című műsorokra egyaránt. Különösen megkapó volt a gyermekműsor nyitó- és záróképe. Ki-ki eltáncolta szűkebb hazája táncait, az­tán tágult a kép és a haza fogalma, végül ott volt az egész Kárpát-medence népe a maga viseletbeli tarkaságával és a népi hagyomá­nyokhoz hű azonosságával. Ahogy az a Sarió megalakulása 60. évfordulóján illik. A műsorban, amelyből egy órát a bratisla­­vai televízió kettes műsora egyenes adásban közvetített, fellépett a Szőttes Népművészeti Együttes, a Szeged Táncegyüttes Magyaror­szágról, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztár­saság folklóregyüttese Nagybereznáról, a Čarnica Táncegyüttes Kassáról (Košice), a Vonica Folklóregyüttes Gottwaldovból. vala­mint a hazai élvonalbeli népművészeti együttesek: a Hajós, az llosvai. a Csallóközi, a Csalió, a Rozmaring, a Bodrogközi, a Búza­virág, a Palóc, a Kisbojtár és a Nagy Csali. A szervezőket dicséri, hogy két műsor között jutott idő az étkezésre. S mindvégig kapható volt alkoholmentes üdítő! Mire beesteledett a Győri Kisfaludy Szín­ház műszaki gárdája megépítette a Marica grófnő díszleteit, a nézőtér megtelt, a mikro­fonok működtek. Igazi nyári, könnyű, sza­badtérre illő előadást láthattunk. Igaz, a levegő kicsit lehűlt, de a szivek a sok kedves, ismerős dallam hatására felmelegedtek. Elő­adás után sokáig ünnepeltük őket. A csillagok már megunták a felhők közti bujkálást, de a szombat estének még nem volt vége. Kezdődött a táncház a berzétei (Brzotin) művelődési házban. — Képzeld, végigtáncoltam az egész-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom