A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-22 / 30. szám
éjszakát! — újságolta másnap egy ismerősöm. — Én, aki eddig csak a kemény rockot szerettem! — Előbb csak egy kört alkottunk, aztán kettőt, végül négyet, mígnem kiszorultunk s ott folytattuk — így a barátnője. Kívánok még sok ilyen sikeres táncházat! A vasárnap a felszabadulási emlékmű ünnepélyes megkoszorúzásával és menettánc-bemutatóval kezdődött Rozsnyón (Rožňava) a Bányászok terén. Ezután a gyermekek műsora következett, színpadra lépett a Kisbojtár, a Nagy Csali, a Fehér Liliomszál, a Pillangó és a vendég Lykovček gyermektánccsoport Revúcáról, valamint a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium énekkara. Tudom, milyen nehéz gimnáziumi énekkart színvonalon tartani, hiszen ott a tagok állandóan cserélődnek s aki az énekkarban tag, az esetleg — sőt biztos — más szakkörben is tevékeny, nyelvi vagy természettudományi vetélkedők, versenyek résztvevője. Ezért illeti külön elismerés a galántaiakat. A kétnapos műsorsorozatnak volt még egy énekkar szereplője, mégpedig a Kodály Napok aranykoszorűsa. a Komáromi (Komárno) Egyetértés vegyeskar. amely évek óta az élvonalbeli énekkarhoz tartozik. De hadd térjek még vissza pár mondat erejéig a Gyermekek a gyermekeknek cimű műsorhoz. Szivet-lelket melengető pillanatok voltak azok, amikor a tavalyi Országos Népművészeti Fesztivál három legjobb csoportja — a Kisbojtár, a Nagy Csali és a Fehér Liliomszál — együtt táncolta a csallóközi táncok körül a Bartókét. Délután hasonló együtt-táncolásnak voltunk tanúi a Szőttes és a Szeged Táncegyüttes előadásában. Jelent a múlttal, embert az emberrel így köt össze a zene, a tánc. írásomban talán túlteng a népművészet iránti tisztelet. Ez nem erény és nem bűn. Az sem, ha valaki mást szeret. Annak is örülök, hogy a vasárnap esti zenés-humoros műsorra nagyon sokan eljöttek. Bodrogi Gyula, Csala Zsuzsa, Straub Dezső, Szuhay Balázs és Kötési János együttese előbb csak mosolyra, majd harsány kacagásra fakasztotta a nézőket. Tehát vidáman ért véget a harmincharmadik Országos Kulturális Ünnepély. FISTER MAGDA Fotó: Gyökeres György A SARLÓ HATVAN ÉVE Vannak események, vannak pillanatok, amelyek az idő múlásával történelmi jelentőségűkké lesznek. A Sarló gombaszögi zászlóbontásának pillanata — ma már hatvan év távlatából bízvást állíthatjuk — ilyen pillanat volt. Erre az eseményre, s a Sarlós-nemzedék munkásságára emlékeztünk a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepség keretében előbb Kassán (Košice), majd a kétnapos országos szemináriumon Rozsnyón (Rožňava). A kassai emlékünnepséget a Csemadok Kassai Városi Bizottsága, a rozsnyói szemináriumot a Csemadok KB, az SZLKP Marxizmus—Leninizmus Intézete, valamint a Szlovák írószövetség Magyar Szekciója rendezte. Az országos szemináriumon jelen volt Viliam Ptevza, az SZLKP KB Marxizmus—Leninizmus Intézetének igazgatója. Ján Gallo, a járási pártbizottság vezető titkára, Sidó Zoltán és Lukács Tibor, a Csemadok KB elnöke, illetve vezető titkára és Boros Jenő, az MNK bratislavai főkonzulátusának konzulja. Az írószövetség magyar szekcióját Dobos László és Duba Gyula érdemes művész, a szekció titkára képviselte. A kassai emlékünnepségen a Sarló egykori országos elnöke, dr. Nagyidai Ernő köszöntötte a találkozó résztvevőit. A sarlósok közül a találkozón jelen volt még Boross Zoltán, Horváth Ferenc, Kubinyi László, Sándor László, Marci Hedvig és Törők Ferenc. A megnyitó Lián Sándor László A Sarló utóélete és kisugárzása címen tartott előadást. Megállapította, hogy a Sarló fejlődése szempontjából a munkásmozgalomba való eljutás természetes folyamatnak tekinthető, mégpedig azért, mert más irányú előrehaladás nem is volt lehetséges. Ez a mozgalom nem volt egyesület, hanem szellemi élcsapat, amely eljutott a marxizmusig, a munkásmozgalomig. Sándor László előadásában kifejtette, hogy a sarlós-fiatalok maguk döntöttek a mozgalom pártba olvadásáról. A Sarló nem volt tömegszervezet, hiszen mintegy százötven fiatalt tömörített, akiket az „elhivatottsag felemelő érzése" tartott össze, s igy voltaképpen ez a mozgalom soha nem szűnt meg, élt, s él ma is, mert hatását elsősorban példaadásával érte el. Boross Zoltán a Debreceni Déri Múzeum Sarló-gyűjteményéről szólt előadásában. A sarlósok hatvan éven keresztül minden tíz évben találkoztak. A Tíz évvel ezelőtt, 1978-ban Debrecenben a Déri Múzeumot jelölték ki a Sarló-hagyaték összegyűjtésére. „Ez megtörtént — mondotta Boross Zoltán —, jelenleg 109 dossziében 1 250 törzsszám található, közöttük ritkaság számba menő értékek is, mint pl. a Vetés és a Mi Lapunk számai. A falukutatás szempontjából alapfontosságú forrásanyag gyűlt össze a Déri Múzeumban." A hat évtizeddel ezelőtti emlékeket többen is felelevenítették. Horváth Ferenc többek között elmondta, hogy Gombaszögön huszonegyen voltak annak idején az első táborban. Török Ferenc, aki a táborozok között a legifjabb volt, arról beszélt, hogy a táborból való hazatérte után — 16 évesen — rendőri felügyelet alá vették. „A megemlékezés nem visszafelé élés — mondta Kubinyi László. Mi új világot akartunk, szépet, egészségeset. A Sarlón keresztül ismertük meg a modem magyar irodalmat; Bartók és Kodály zenéjét, olyan időkben, amikor apáink nem akarták megérteni a realitásokat. Mi forradalmárok voltunk." A kassai emlékünnepség egy meglepetéssel is szolgált. Gyüre Lajos Györy Dezső egy most előkerült levelében arra a megjegyzésre bukkant, miszerint a sarlósok gombaszögi zászlaját a költő édesanyja készítette. (Később ezt Horváth Ferenc és Boross Zoltán is megerősítették.) A kassai találkozón Balogh Edgárról is megemlékeztek, felolvasván a mozgalom vezérét méltató Fábry Zoltán-írást. Az egykori harcostárs. Fábry Zoltán stószi házát a jelenlévő alapító tagok meglátogatták. A rozsnyói országos szemináriumot Lukács Tibor nyitotta meg. majd Ján Gallo, a járási pártbizottság vezető titkára köszöntötte a jelenlévőket. Ezt követően került sor Viliam Plevza akadémikus előadására, aki a csehszlovákiai magyar és a szlovák értelmiség harcairól értekezett. Viliam Plevza megállapította, hogy e korszak felvázolásának problematikája önmagában is érdekes, azon túl pedig a tágabb közösség előtt szinte teljesen ismeretlen. Olyan területe ez a közös történelemnek, amelynek feltárása felettébb fontos. A polgári köztársaság fiatal értelmiségiek tömörüléseinek — DAV, Sarló stb. a marxista irányvétele a későbbiek során meghatározó jelentőségűvé vált. Természetesen ez elsősorban a modem szlovák irodalom megteremtésében jelentkezett, de a társadalomtudományok fejlesztésére is nagy hatással volt. Az irodalomban már a húszas években jelentkező eredmények is jelentősek. a következő évtizedre már a politikai aktivitás a jellemző, amely végül az ellenállásban csúcsosodott ki. Kiss József, az Új Szó főszerkesztője a Sarló utóéletéről szólva megállapította, hogy a második világháborút követő időkben a hagyományőrzést s a hagyományápolást sok körülmény akadályozta. Ebben a DAV-nak az ötvenes évekbeli elmarasztalása is nyomósán közrejátszott. A mozgalom történelmi értékelését a korabeli szemlélet, — többek között a sematizmus is — nehezítette. A Sarló-hagyomány hazai újjáélesztésének Fábry Zoltán volt a kezdeményezője, akinek munkássága e hagyomány feltárását lehetővé tették, de még így sem tölthette be az öt megillető szerepet. Még az ötvenedik évforduló körül is bonyodalmak támadtak, holott ekkorra már a DAV és a Sarló szerepe, kapcsolata világossá vált. Sziegl Ferenc, az SZSZK Kormányhivatala nemzetiségi titkárságának vezetője Csehszlovákia fejlődése a februári győzelem után, tekintettel a nemzetiségek fejlődésére címmel megtartott előadása sok újragondolnivalót vetett fel, amelyek a nemzetiségi valóságunk hetven esztendejének általános és sajátos problémaköréből adódtak és adódnak. Ide sorolta a kétnyelvűség betartásának, illetve be nem tartásának kérdését, a magyar nemzetiség szociális összetételének állapotát, a nemzetiségi iskolák „elsietett" integrációját, a városba költözött magyar nemzetiségű értelmiség erózióját stb. Kifejtette, hogy e kérdések megoldása ma már olyan horderejű, hogy szükség volna a központi szerveknél külön osztályokat létesíteni e problémák vizsgálatára. Vadkerty Katalin a századforduló mezőgazdaságának helyzetét ismertette. Valahányuk sajnálatára Turczel Lajos előadása betegség miatt elmaradt. Az előadásokat több korreferátum követte, ezek közül átfogó mivoltában kiemelkedett Dobos László Sarló-méltatása. A Sarló hatvanadik évfordulójára rendezett emlékünnepség, illetve országos szeminárium bebizonyította, hogy a Sarlósok — a DAV-val és a cseh Tvorbával — haladó eszméket képviseltek. GÁL SÁNDOR 7
