A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-25 / 48. szám
Mint az alkoholisták többségének, Évának is van jól megkomponált legendája, amit nemcsak ő hisz el; kénytelen-kelletlen elhiszik a vele foglalkozó orvosok, nevelők, pszichológusok is. Elhiszik, jóllehet kórleleti anyagában nemcsak az előző, jobbára ambuláns alkoholelvonó orvosi kezelések zárójelentései, hanem az orvosszakértői vélemények egyikében ott áll világosan egy ilyen kitétel is: „ .. .a korábbi észlelések és zárójelentések alapján pathológiás konfabulatió (azaz: beteges hazudozás!) állapítható meg, amely krónikus alkoholizmusának tüneteként értékelhető." Éva apja egyébként pedáns természetű állomásfőnök, az édesanyja pedig tanárnő volt. Ö kitűnő eredménnyel végezte iskoláit, középiskolás korában matematikaversenyt nyert, így kedvezményezettként került a főiskolára. Közben férjhez ment, diplomája és kisfia két hónap különbséggel egyidősek. Vonzódott az irodalomhoz, a zenéhez is. Férje később szerezte meg a diplomát, ezután kinevezték üzemigazgatónak. Ettől fejébe szállt a dicsőség: eldurvult, féltékenykedett; mígnem tíz évi házasság után elváltak. Éva második házassága egyetlen hónapig tartott. Igen szerette az édesanyját, a gyerekét, a munkahelyét. Összesen három munkahelye volt, annak idején sohasem ivott, inkább autót vezetett és szívesen utazott... Huszonhét éves volt, amikor életében először becsípett, de akkor is csak a társaság kedvéért. Az idegei, azok igen ... azokat megviselte a válás és azután az újabb szerencsétlen házasság. Ne beszéljünk róla, rágondolni is borzalom. És ha tudni akarom, az ambuláns ideggyógyászati kezelések nem az italozás miatt voltak... Alkoholizmusának oka — szerinte — ismeretlen. A következménye viszont döbbenetes: szinte mindent elpusztított önmaga körül. Első férje jó ideig tűrte, titkolta felesége bomlott életét; ugyanúgy a család, amely azt is titkolta, hogy anyja halálában közrejátszott Éva botrányos élete. Az igazság ugyanis az, hogy az utóbbi esztendőkben úgy váltogatta munkahe. lyeit, mint a ruháit; ám ez a hasonlat sem pontos, mert állás nélkül is csaknem annyiszor volt, mint ruha nélkül. Kezelésének második hónapja után Éva bizalmat kapott: pár napos szabadságra engedték, hogy lássa kisfiát, es — mint kérte — elmenjen édesanyja sírjához. Vele együtt több beutalt kapott akkor szabadságot. Többségük idejében visszaérkezett. Józanul. Évára a szabadság lejárta után négy nappal a rendőrség bukkant rá egy lebujbán. Holtrészegen. Amikor másnap reggel eljöttek érte a kijózanítóba, még mindig ittas volt. Rudolf tíz évvel ezelőtt még záróévfolyamos gyógyszerészhallgató volt, a Kelet-szlovákiai kerület egyik félreeső járásának ösztöndíjasa. Soha nem lesz már patikus. Környezettanulmányában ez áll: jól szituált értelmiségi családból származik. Mielőtt intézeti kezelésre került, párszor megjárta már a börtönt is. Ismeri az életet, számol a következményekkel. Szerinte az ő alkoholizmusának sincs oka. Könnyen és jól tanult, ösztöndíja kiemelte pusztán menzán élő diáktársai közül, az egyetemi zenekar pedig dobosának fogadta. Bővében pénznek és italnak könnyen válik az ember alkoholistává; csupán idő kérdése, mikor kezd higanyként folyni a kezében tartott kanál, másznak fülébe, szájába a fehér egerek... Na igen, csak nem nála, aki ismeri az alkoholizmus betegségének egyes fázisait. Nem, öt nem kapja el a delirium tremens, mert nemcsak iszik, hanem marékszámra nyeli a tablettákat, mert a végsőkig lerombolt idegeknek vitaminkoktél kell. És amikor már ennek ellenére is riasztó jeleket észlel önmagán, néhány hónapig nem iszik. Rudolf magabiztos vagánysága mögött azonban ott rejlik életének antilegendája is. Szerelme évfolyamtársa volt az egyetemen, még diákokként tartották meg a házasságkötésüket, de a frigy válással végződött. Az asszony sikeresen vette az akadályokat; s amíg Rudolf hol börtönben, hol kezelésen volt, ő tudományos kutatással párosuló gyógyszerészkarriert futott be. Ismét férjhez ment, úgy hírlik, boldog. Orvosai szerint Rudolf csökkentértékűségi érzését, kisebbrendűségi tudatát (is) kompenzálja az alkohollal. Ö — természetesen — nevet ezen a „naivságon": — Mielőtt bekerültem ide, megismerkedtem egy asszonykával. Hűha ... az ám a stramm nő!" A frusztráció divatossá lett szavunk. Jelentését csupán módfelett leegyszerűsítve írom ide: az a feszültség, amely a szükséglet kielégítésének megnehezítésekor, esetleg akadályoztatásakor támad. Mondhatnám így is: gát, amely köztem és a cél között áll; gát még akkor is, ha az éppenséggel bennem van. A célt el akarom érni, ezért vagy megkerülöm az akadályt, vagy leküzdöm. Megkerülni — ez a könnyebb! Legalábbis látszólag. Az alkohol egyik lehetősége ennek a hadmozdulatnak; s mert az akadályt végső soron nem lehet megkerülni és mert az alkohol nem 12
