A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-25 / 48. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL TÁNCRA Kellemetlen szeptemberi péntek délután egy fővárosi parkolóhelyen. A hideg szélhez szitáló eső társul. Az autóbusz előtt egy kis csoport ácsorog: alapiskolás kisdiák, gimnazista, egyetemista, munkás, pedagógus... A kép nagyon is heterogén. Mégis együtt dolgoznak, együvé tartoznak. Összetartó erejük létezésük és tevékenységük tere egy szóval foglalható össze: A TÁNC. (H. D. 16 éves diák) — Hogyan telt el a hét? — Ne is kérdezd! Kettes fizikából, kellemetlen matekdolgozat, jövő héten a következő; a "kollégiumban nem fütenek. Remélem a hétvégén jobb gondolatokra jutok. (K. Á. 25 éves mezőgazdász) — A fiam lázas, az asszonyt otthon kellett hagyni, én sem érzem magamat a legjobban. — Mégis miért jöttél el? — Tudsz jobbat ? |H. É. metodikus, hivatásos táncpedagógus) — A nagy együttesekben táncoló fiatalok átlagéletkora 16—20 év között mozog. Tíz évvel ezelőtt a néptáncmozgalomban 18—30 éves érett táncosok, kiforrott egyéniségek szerepeltek. De ma továbbtanulási, megélhetési és egyéb gondok miatt 20 éves koruk körül abbahagyják a táncot. A társulatok nagy részében a tagság 5—8 év alatt tökéletesen kicserélődik. (B. P. 14 éves diák) — Ez az első fellépésed az együttessel. Örülsz? — Nagyon, meg félek is egy kicsit. De menni fog. — Gyermekcsoportból jöttél a fővárosba. Mennyire volt számodra fontos a gyermekcsoportban való szereplés? — Ha nem lett volna az, akkor nem lennék itt. — Honnan tudtad meg, hogy ebben a „nagy együttesben" folytathatod a táncolást? — Idősebb táncosoktól, meg tőled. Felvételi egy gyermekcsoportba. Meglepően sok szülő jön a csemetéjével. Az ÍTÉLEM MAGAMAT idei reklám jónak bizonyult. Nagy részük a riport megjelenésének időpontjában már szerepel a csoportban. Más este, más művelődési ház. Két sor telt meg, a nézőtér látványa siralmas. A fellépés hangulatán ezt egyértelműen érezni. A táncosok a szokásosnál jóval fáradtabban jönnek le a színpadról. (K. T. 38 éves hivatásos zenész) — Honnan tudtad meg, hogy felvételi van? — Az Új Szóból. — És miért döntöttél úgy, hogy mindkét gyermekedet táncoltatod ? — És is amatőr együttesben kezdtem és az amatőr gyakorlatra a mai napig úgy tekintek, mint egy pótolhatatlan „iskolára". — Gondolod, hogy valamelyik gyermekedből hívatásos táncos vagy zenész lehet? — Egyáltalán nem fontos. IG. T. 13 éves tanuló) — Apu, anyu táncolt valamikor. Tudtál róla ? — Igen..Ők voltak az első tanítóim. — Gyermekkorodtól járod a fesztiválokat, versenyeket. Ez mennyiben befolyásolta azt, hogy magad is elkezdtél táncolni? — Teljes egészében. Egy nagy falu művelődési háza telt meg estére. A közönség és egyáltalán az egész est hangulatán látni, nagy esemény ez a faluban. A nézőtéren meglepően sok a fiatal. Úgy nézem, nem unatkoznak. (N. M. 12 éves tanuló, ma néző) — Hogy tetszik a műsor? — Nagyon szép. Főleg ez a szám, ami most megy. — Ezek bonchidai táncok. Tudod hol van Bonchida ? — Magyarországon. — Ha nem ott van, hol lehet még? — Romániában. (Sz. F. népművelő, a művelődési ház igazgatója) — Elégedett vagy a mai műsorral? — Ha a nép elégedett, elégedett vagyok én ■s. — És a nép elégedett? — Nem hallod a tapsot? (F. R. 24 éves adminisztrátor) — Hogy érzed magad? — Nagyon rosszul. — Miért? — Fáj a szivem. — Mi után ? — Az egyéniségek után ... (G. L. népművelő); — Nézőtér? Kellemetlen magyarázkodni, de hadd olvassa ország-világ. Volt egy hallgatólagos szerződésünk a helyi szövetkezettel, amely tizenkét ‘éven át biztosította a telt házat. Kiadtunk a szövetkezetnek 150 jegyet és már csak presztízsből is eljött vagy száz néző. Hangsúlyozom: nemcsak jegyeladás szempontjából volt ez jó, hisz a művelődési Tiáz nagyterme mindig megtelt. Jött a szövetkezetbe egy új „kultúros", aki itt áll a bejáratnál és csak annak ad jegyet, aki eljött. Ez nagyjából 70—75 %-os nézöszámcsökkenést jelent minden rendezvényünkön. Az ügy anyagi vetületéről fölösleges szólnom. (A „kultúros"): ( — Nekünk ez a forma tökéletesen megfelel. Csak annak a jegyét fizetjük ki, aki valóban eljött. Van a szövetkezetnek elég pénze, de nem arra, hogy az ablakon szórjuk ki. Ebben hadd ne tegyek igazságot. Az viszont biztos, hogy üres nézőtér előtt szerepelni megalázó. (N. M. 21 éves egyetemi hallgató) — Látod a nézőt fellépés közben? — Ha táncolok, egyáltalán nem nézem. Ha viszont énekelek akkor arcokat is látok. — Ma milyen volt? — Rossz. Az autóbusz újra indul. Késő éjszaka van már, mire a csoport elfoglalja szállását. A fáradságot egyre inkább látni. A kívülálló azt hinné, egy elrontott szombat estét lát. Pedig éjszakáig tartó beszélgetések, bolondozások bizonyítják most is, jó együtt.' (H. Zs. 16 éves diák, amatőr táncos) — Miért táncolsz? — Miért ne? (H. D. 16 éves diák. amatőr táncos) — Mit jelent neked ez a csoport? — ‘Mást. — Mennyire mást? ' — Egészen mást... (F. I. 24 éves egyetemi hallgató) — Anyanyelved nem magyar, mégis magyar együttesben táncolsz. Az együtt töltött néhány év alatt sosem kérdeztem meg, mit jelent neked ez a társaság? — Nem lehet ezt egyértelműen definiálni. Azt sem, mit jelent nekem ez a csoport. Ha egy hétig nem látlak benneteket, hiányoztok. Ennyi. — Nem gondolsz néha arra, hogy más központi együttesbe vándorolj? — Már nem. 6
