A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-25 / 48. szám
Talán ez már az utolsó ragyogóan napfényes hétvége az idén. Lehet, hogy utoljára fürdenek meg a melegét már vesztő őszi napfényben Bratislava belvárosának patinás épületei. A város fokozatosan leveti nyári — talán az idegenek kedvéért is viselt — ünneplőjét. Utcáin, terein elül a zaj, egyre ritkábban találkozunk fényképezőgépeiket csattogtató turistákkal. A Patika Múzeum csalogatóan tárt ajtaján alig-aiig lép be már valaki. Az amúgy is szűkecske óvárosi utcákból újra egyre több helyen kanyarítanak ki tekintélyes részeket az ismét megszaporodó építkezéseket körülzáró kerítések. Sűrűsödő állványerdő emelkedik a helyreállításra váró ódon műemlék épületek homlokzata elé. A déli órákban még kellemes a pihenés a régi főtér csobogó szökőkútja körül, de a keskeny utcákat szegélyező paloták hosszabbodó árnyékai hamar elérik a tenyérnyi teret. Itt-ott még zöldellnek a piros virágú muskátlik az apró ablakok párkányain és már csak elvétve téved be kíváncsi idegen a történelmi levegőjű belső udvarokra. Talán megkönnyebbülve szemléli a lábainál hömpölygő autóáradat szelídülését a koronázó templom ég felé törő tornya is. Az évről évre szépülő belváros átmenetileg fellélegezhet a fárasztó idegenforgalmi idény után s kezdődhet a felkészülés a jövő nyárra, hogy akkor majd még csinosabban fogadhassa látogatóit. Kép és szöveg: TÖKÖLY GÁBOR 4
