A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-11-25 / 48. szám

A KORMÁNY­­PROGRAM Az alkotmányos szokásoknak megfelelően a nemrég kinevezett Ladislav Adamec vezette kormány a Szövetségi Gyűlés elé terjesztette programját és a parlament bizalmát kérte, hogy feladatainak eleget is tehessen. A program alapja az ország szociális és gazda­sági fejlődésének meggyorsítása, a nép anyagi és szellemi szükségleteinek kielégí­tése. Ladislav Adamec a kormány legfőbb célkitűzését egy igen fontos kulcsmondatba tömörítette: „Nyíltan és teljes nyomatékkai — mégpedig a hazai és külföldi kételkedők címére is — kimondjuk: programunk a refor­mok gyorsítása, nem pedig lelassítása, eset­leg megállítása." Az említett cél megvalósítása érdekében a kormány a legfontosabb lépésnek tartja a népgazdaság átállítását az új gazdasági mechanizmus feltételeire. Ennek érdekében mindent megtesz, hogy már 1990. január elsejével az eredetileg tervezettnél 1 évvel korábban lehetővé váljon a gazdasági reform teljes bevezetése. A gazdasági feladatok tel­jesítése nem öncélú. A kormány ugyanilyen jelentőséget tulajdonit a megfontolt szociál­politikának, amelynek célja az életszínvonal emelése, a társadalmi viszonyok tökéletesí­tése, a szocialista rendszer humanizmusá­nak kidomboritása. Persze, a kormány nyo­matékosan kinyilvánította azt a tény hogy a további szociális intézkedések terjedelme a gazdasági terv feladatai teljesítésének függ­vénye. Központi kérdés tehát a termelési bázis gyorsabb korszerűsítése, ami lehetővé tenné a munkatermelékenység növekedését és a gyártmányok használati tulajdonsága­inak javítását. A kormányprogram hangsú­lyozza azt is. hogy gazdaságunk teljesítőké­pessége csak egy mércével mérhető, még­pedig azzal, amivel a világ legfejlettebb gyár­tói mérnek. Világos tehát, hogy teljesítőké­pességünk és hatékonyságunk próbaköve éppen a világpiac, ahol értékelik ezt a teljesí­tőképességet és hatékonyságot. A fejlődés további igen fontos mércéjének tekinti a kormány a belpiac és a különféle szolgáltatások működésének minőségét. A kormány tudatában van annak, hogy az em­berek gyakran mutatnak rá az ellátás hi­ányosságaira, bizonyos árucikk vagy szolgál­tatás felesleges és nem egyszer mestersége­sen előidézett hiányára, a pult alóli eladásra, a külkereskedelem, a szolgáltatások és az igazgatás dolgozói részéről a fogyasztók ide­­gesítésének különféle formáira. A kormány ígéretet tett, hogy a lehető legnagyobb igye­kezetét fejti ki e jelenségek életünkből való száműzésére. A Szövetségi Kormány tudato­sítja, hogy az emberek a szervező és irányító képességet aszerint ítélik meg, hogy a szoci­alista intézmények miként biztosítják szá­mukra az alapvető árucikkek zavartalan vá­sárlását, a megbízható közlekedést, a jó minőségű, rugalmas és elérhető szolgáltatá­sokat. Rendkívül kritikus és önkritikus hángvételü beszédében a kormányfő átfogó képet vázolt az országunkban kialakult gazdasági hely­zetről. Bírálta, hogy erős konzervativizmus hat az irányitó szférában. Veszélyesnek tartja az elkényelmesedést, az önelégültség terje­dését, amely az eszmei dogmákban és szte­reotípiákban gyökerez és ezeknek leküzdhe­­tősége nem könnyű feladat. A kormány, amikor felveszi a harcot az említett visszás­ságokkal az állampolgárok eltökéltségére tá­maszkodik, hogy változtatni akarnak az eddi­gi helyzeten egyéni érdekeik kielégítése és a társadalom gazdagítása érdekében. STRASSER GYÖRGY November 8-án megkezdte ta­nácskozását a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság Szö­vetségi Gyűlésé kamaráinak 11. együttes ülése, hogy a csehszlovák fö­derációról szóló alkotmánytör­vény 69. cikke­lyének megfele­lően megvitassa a CSSZSZK kor­mányának prog­ramnyilatkoza­tát. A program­­nyilatkozatot Ladislav Ada­mec (felvételün­kön) a szövetsé­gi kormány el­nöke terjesztet­te elő. ÜL VISSZAPILLANTÓ NOVEMBER '88 Margaret Thatcher brit kormány­fő Mieczyslaw Rakowski minisz­terelnök meghívására háromna­pos hivatalos látogatásra Varsóba SZERDA érkezett. Személyében első ízben járt brit miniszterelnök Lengyelor­­szágban. Algériában népszavazás kezdő­dött az alkotmány részleges — a végrehajtó hatalmat illető részé­nek — módosításáról. A reform CSÜTÖRTÖK tervezet nagyobb szerepet szán a kormánynak az államírányításban és növeli a parlamenttel szembeni felelősségét. Szöulban és több dél-koreai nagy­városban folytatódtak azok a di­ákmegmozdulások, amelyek az egykori elnök, Csőn Tu Hvan dik-PÉNTEK 4 tátor letartóztatását követelik. A diktátorellenes tüntetések sokhe­lyütt Amerika-ellenes tiltakozó akciókba torkolltak. Moszkvában ünnepélyes keretek k özött emlékeztek meg a nagy ok­tóberi szocialista forradalom 71. évfordulójáról. A hagyomá­nyokhoz híven Mihail Gorbacsov, SZOMBAT 5 az SZKP KB főtitkára, államfő eb­ből az alkalomból fogadta a moszkvai diplomáciai testületek képviselőit. A szavazásra jogosult francia pol­gároknak csak a 37 százaléka vett részt a vasárnapi népszavazáson, amelyen Új-Kaledónia, Franciaor­szág tengeren túli területének jö­vőjéről kellett dönteniük, A vá­lasztók további 13 százaléka üres, VASÁRNAP 6 illetve érvénytelen szavazólapot adott le. A választók 80 százaléka a kormány törvénytervezete mel­lett foglalt állást. Eszerint Új-Kale­­dóniának a jövőben korlátozott önigazgatást kellene kapnia. Országszerte ünnepi gyűléseket tartottak a nagy októberi szoci­alista forradalom 71. évfordulója alkalmából. A prágai Kultúrpalo-HÉTFŐ 7 tában tartott ünnepségen Karel Urbánek, Bratislavában Eugen Turzo elvtárs mondott beszedet. Irak elfogadta Irán javaslatát, hogy cseréljék ki az összes sebe­sült és beteg hadifoglyot Ezt a genfi béketárgyalásokon részt vevő iraki küldöttség közölte, azu-KEDD 8 Coernelio Sommaruggal, a Vörös kereszt Nemzetközi Bizottságá­nak elnökével. Augusztus 20-a, vagyis az iraki-iráni tüzszünet ér vénybe lépése óta ez az első kőnk­fočŕoej Oto Jót Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy neveletlenül és felületesen viszonyulunk a magyar nyelv és helyesírás ügyéhez. Pár napja egy plakát láttán háborodtam fel, teg­nap egy meghívó hibáit javítottuk még mo­solyogva itt a szerkesztőségben, de este, amikor a lakásszövetkezet gyűlésére invitáló szöveget olvastam, már nem volt nevethet­­nékem. S nemcsak a helyesírással van baj. Nem vagyunk tisztában a földrajzi nevekkel sem, állapítom meg megdöbbenve. A napokban ennek két kézzel fogható bizonyítékát is leltem. Az egyikben a Csallóköz festőjének nevez­nek valakit, aki Dunamocs (Moča), Dunarad­­vány (Radvaň nad Dunajom) és Virt környé­kén készítette alkotásait, vagyis a Komárom (Komárno) és Párkány (Štúrovo) közötti tájon, a Zsitva torkolatánál. Egy másik kiadványban szülőföldjének nevezi valaki a Csallóközt, akiről tudom, hogy nem itt született s nem itt él. Hogy is van ez? Talán én tévedek? Nem jól ismerem szükebb hazám falvait, népét? Pe­dig egyszerű a különbségtétel: máshogy ejt­jük a szavakat, mások a szokásaink, más a táj, a viselet, az emberek mentalitása, de még a főzési szokásaik is különböznek. Nem az egyik vagy a másik tájegység elsődleges vagy másodlagos voltáról van most szó. Valamiben — az egyik ebben, a másik abban — mindkettő egyedi és nagyon gazdag. Ezt kell meghagyni érintetlenül s nem szabad más névvel illetni. Csallóköz, Mátyusföld, Zsitvatorok, Ga­­rammente mind-mind más és más. Hogyan lehetne őket összekeverni! Csakis nemtu­­domságból, hányavetiségböl, pontatlanság­ból. A kicsi belemosódik a nagyobbá, a kevésbé ismert az ismertebbe. Ha nagyobb területet nevezünk Csallóköz­nek, mint amekkora, az nem jelenti azt, hogy gazdagabbak lettünk. Sőt! Éppen fordítva. Szavakat veszítünk, amelyek mögött foga­lom, értelem és érték van. A Zsitva partján születtem, onnan kerül­tem a Felsö-Csallóközbe. Aki átélte hasonló költözködést, tájegységváltást, az tudja, hogy nem lehet észrevétlenül beolvadni. Szavakat, szokásokat kell elhagyni, újakat tanulni. Például azt mondom: mákos csuszát főzök ebédre, a csallóközi születésű szom­szédasszonyom csak néz rám, hogy tán megbolondultam, mert ö csuszának a no­­kedlít nevezi, a mákostészta itt egyszerűen csikmák. Máskor egyszemborsót hoz kósto­lóba, s kanalazván kiderül, hogy bableves az, aprószemű fehér babból főzték. Én a Zsitván csúszkáltam a gyerekeim csúszgorálnak a jégen. Engem a csóvány csípett, őket a csollány marja. Engem anyám úgy öltözte­tett: dugd ide a kezecskédet, én az enyéim­nek már: „szuri-szuri kezecskéjét" mond­tam. Ha itt elszúrok valamit, az azt jelenti, hogy olyan helyre tettem, ahol nem lelem, otthon ha elszúrunk valamit, akkor azt bizony jól eltoltuk. Apám kannában viszi a moslékot a malacnak, itt kübliben a csonónak ... és folytathatnám a sort, de mivel nem nyelvi értekezést írok, Így nem fárasztom tovább a kedves olvasót. Remélem a példák is igazol­ták, hogy mennyire nem mindegy mikor, mely tájegységről beszélünk. Egy-kettőre ki­derül a turpisság, szavaink, kiejtésünk, szo­kásaink úgyis elárulnak. Legyünk hát büsz­kék mindarra, amit eleink ily módon ránk hagytak, óvjuk, védjük, őrizzük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom