A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-11-11 / 46. szám

Sándor. József és Benedek kópé Ságon törik a fejüket... (Dudás Péter, Pólós Árpád és Fabó Tibor)

ugyanis korban túl korán jutott az anyósjelölt és egyben házioroszlán Sóvágóné szerepéhez. A kritikus azért van nehéz helyzetben, mert őszintén becsüli a művésznőt, és mert Kövesdi Szabó Mária nem is játszott rosszul — csak éppen nem azt alakította, ami a figura sajátja. Mozgása, gesztusai, hanglejtései, ritmikai váltásai nem eléggé kidolgozottak, rengeteg bennük a sztereotípia és a sokszor bevált színészi kellék. Ráadásul nyelvjáráshasználatában sem eléggé következetes. Ha interjút készítenék vele, az volna az első kérdéáem: miért nem sikerült jobban „megfognia" a figurát, milyen tényezők adhattak volna ehhez ösztönzést?

Befejezésképpen sietek hozzáfűzni: hibái ellenére a kassai Thália Színpadon érdemes volt műsorra tűzni a Sándor. József, Benedek, című zenés komédiát. Summa summárum ugyanis élvezetes, jó csapatmunka kerekedett belőle. Játékszínünk napi gondjainak tudatában ez nem lebecsülendő.

MIKLÓSI PÉTER

Bodnár Gábor felvétele

elesettekkel együttérző és szolidaritást vállaló humanista iró megrendítő hitvallása.

Életének utolsó éveiben a szeretet, a részvét, a szolidaritás egy új etika legfőbb értékeként jelenik meg Camus alkotásaiban, a Bukás című regényben s a Száműzetés és az ország címet viselő novelláskötetben. Ugyanakkor világnézeti korlátái megakadályozták abban, hogy meghaladja a világ abszurditásáról vallott felfogását; a forradalom marxista koncepciójának meg nem értése következtében az iró továbbra is az individuális lázadást tartotta az emberi méltóságért vivott harc kizárólagos formájának.

Camus azon kevesek egyike volt, akik hagyományos formákkal, klasszikus egyszerűséggel fejeztek ki merőben új tartalmakat ; világosságra, tárgyilagosságra, tömörségre törekedve, érzékletes és szemléletes stílusban vallott korunk legsúlyosabb kérdéseiről, melyek elől ma sem térhet ki az olvasó.

Anélkül, hogy metafizikai kalandokba bocsátkoznánk, akaratlanul is felmerül bennünk a gyanú, hogy az abszurditás e rendkívüli hatású irodalmára maga is egyfajta abszurd végzet áldozata lett: 1960. I. 4-én, 47 éves korában autóbaleset vetett véget életének. November 7-én lett volna 75 éves, s már csaknem harminc éve halott — műveinek hatása azonban ma is eleven.

G. KOVÁCS LÁSZLÓ

A múlt heti számunkban közölt Nyelvi totó megoldása

Beadom a kérvényt a hnb-re.

Toljuk meg a pótkocsit!

Kisúroltam a fürdőkádat (kádat).

Ma táviratban üdvözöltem a barátomat.

Ügyeljünk nyelvünk tisztaságára, és fogadjuk meg Kodály Zoltán szavait:

..Intsük, tanítsuk egymást szeretettel, félreértve egyéni hiúságot vélt jobban, tudóst, semmi egyebet sem tartva szem előtt, mint a magyar beszédkultúra ideálját."

használatos alakjukkal, pl. aliment, diletant, dokument stb. (Meg kell jegyezni, hogy a helytelenül használt idegen szavaknak ez a csoportja elsősorban ránk, Csehszlovákiában élő magyarokra jellemző, s a magyar és szlovák nyelv közt létrejött interferencia, ebben az esetben negatív hatás következménye.)

2. a betűtévesztéssel, tehát rosszul ejtett és használt idegen szavak, pl. piagát, ekszpreksz, dezert stb.,

3. a szótévesztéssel használt idegen szavak (lásd: obszervatórium konzervatórium helyett!).

Az első csoport idegen szavai közt leggyakrabban az -ans, -ens, um, -ió, -as, -us végződésű latin eredetű szavak szlovák változatának használata (átvétele) okozza a helytelen szóhasználatot. Az alábbiakban lássunk néhány példát. (A latin végződés után a magyar nyelvben helytelen szlovák alakot, majd a magyar nyelvben használatos, tehát helyes latin végződésű alakot, zárójelben pedig az idegen szó magyar jelentését közlöm).-ans, (-áns), -ens:

1. absolvent — abszolvens (valamely tanfolyamot, főiskolát sikerrel végző (abszolváló) és vizsgát tett hallgató),

2. asistent — asszisztens (olyan személy, aki valamely szakember, főleg orvos munkájában segítséget nyújt, vagy: egyetemi tanársegéd, főleg klinikán),

3. diletant — dilettáns (műkedvelő; tudománnyal, művészettel a kellő felkészültség, szakismeretek nélkül foglalkozó személy),

4. diverzant — diverzáns (alattomban felforgató tevékenységet folytató személy).

5. emigrant — emigráns (önkéntes külföldi száműzetésben élő személy),

6. kolaborant — kollaboráns (a megszálló ellenséggel együttműködő személy, hazaáruló).

KINCSÜNK

AZ/W/WHy

AZ IDEGEN SZAVAK HELYES HASZNÁLATÁRÓL

Az idegen szavak használatának fő szabálya nyelvünkben, hogy amit közérthető formában magyar szóval is kifejezhetünk, azt nem mondjuk idegen szóval. Igenám, de az idegen szavak erőltetett kiszorításával megmosolyogtató helyzetek állnának elő. mint például akkor, ha arra a kérdésünkre „Hová mész?", a kérdezett így válaszolna: „Megyek a kis vendéglátóipari üzembe, ahol gépkávét, süteményeket és italokat árusítanak". Mi a helyes válasz? „megyek az eszpresszóba”. Ez a kis példa is talán jól bizonyítja, hogy az elfogadott és közismert idegen szavak használatára szükség van, mert kifejezőbbé és gördülékenyebbé tehetik beszédünket. Előfordul viszont — nem is ritkán — olyan eset is, amikor a beszélő ilyeneket mond: „A gyerek befejezte az egyetemet, most ott dolgozik mint aszisztent." „Ekszpreksz levelet kaptam". „A fiam olyan szépen hegedül, hogy obszervatóriumba akarom öt beiratni”. E három mondatban az idegen szavakat helytelenül használta a beszélő, ugyanis a helyes szavak a következők: Asszisztens, expressz, konzervatórium.

Már a fenti három példa is illusztrálja talán, hogy a nyelvünkben helytelenül használt idegen szavakat három csoportra oszthatjuk fel. Ezek a következők:

1. a szlovák nyelvben használt, s a magyarba átvett idegen szavak, melyeknek végződése nem azonos a magyar nyelvben-um, -ium:

1. aliment — alimentum (tartásdíj),

2. diár — diárium (napló).

3. dokument — dokumentum (hiteles tárgyi bizonyíték, okirat, tanújel),

4. inštitút — institútum (intézet),

5. interval — intervallum (időköz),

6. koncentrát — koncentrátum (tömény oldat),

7. motív — motívum (indítóok, erkölcsi indíték, mozzanat),

8. referát — referátum (beszámoló),

9. koreferát — korreferátum (kiegészítő előadás).-is:

1. analýza — analízis (elemzés, részekre, elemekre való bontás, mint tudományos módszer),

2. hypnóza — hipnózis (az öntudat és az önálló akarat részleges vagy teljes hiányával járó állapot, amelyben az alvó személy az ezt kiváltó személy akaratának van alávetve),

3. hypotéza — hipotézis (csak részben igazolt tételeken alapuló, a kutatást elörelenditö tudományos feltevés valamely jelenség megmagyarázására).-ió:

1. diskusia — diszkusszió (vita. megvitatás, eszmecsere, tanácskozás),

2. emancipácia — emancipáció (egyenjogúsítás),

3. federácia — föderáció (szövetség, államszövetség),

4. ilustrácie — illusztráció (szővegkép. szöveg közti ábra, képekkel, példákkal való szemléltetés, megvilágítás).

5. imitácia — imitáció (utánzat),

6. komisia — komisszió (bizottság).

Befejezés a következő számban

SÁGI TÓTH TIBOR

11