A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-11 / 46. szám
EGYÜTTMŰKÖDÉS - SORSKÖZÖSSÉG Megkezdődött a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Hónap. Étiben az évben erre az igen fontos politikai és kulturális eseményre olyan időben kerül sor, amikor túlzás nélkül beszélhetünk a Szovjetunióból érkező gondolatok vonzóerejéről, és amikor több más szocialista országban is a gazdaság és a társadalmi élet minden területén a szocializmus teljesítőképességének növelésére törekednek. Tudatosítjuk, természetesen, hogy minden országnak megvannak a sajátosságai, amelyeket a szociális és gazdasági fejlődés szintje, vagy akár a hagyományok határozzák meg. A döntő tényező azonban az, hogy azonosak az okok, amiért a Szovjetunió és a baráti országok társadalmi fejlődésük meggyorsítására törekszenek. A Szovjetunió jelenlegi politikája — amelyet gyakran Mihail Gorbacsov neve fémjelez — népszerűségének egyik titka kétségtelenül abban rejlik, hogy merészen és határozottan adott új programot a szocialista fejlődés számára. Olyan programot, amelyet a jelenlegi helyzet és a történelem ismeretére alapozott. A szovjet sajtóban gyakran olvashatunk olyan elemző írásokat, amelyekkel a lenini idők óta a szovjet társadalom történetében nemigen találkoztunk. Ez a kritikai hangnem, amely egyre közvetlenebb és megszokottabb lesz, szinte elképzelhetetlen volt még néhány évvel ezelőtt. E kritikus hang mögött egy olyan társadalmi gyakorlat áll, amely máris nagyon jelentős eredményeket ért el, mind politikai, mind pedig kulturális téren. A mai Szovjetunió a közvetlenebb, konkrétabb szocializmust és a mind nagyobb demokrácia megvalósítását akarja. A 19. pártkonferencia többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy őszintén fel kell tárni a társadalmi hibákat és tévutakat, helyre kell hozni az elmúlt évek és évtizedek súlyos tévedéseit, és a jelzett politika alapján kiépíteni egy olyan szocialista modellt, amely érdekes és vonzó lesz az egész világ számára. E politikai irányvonal a külpolitikában és a nemzetközi munkásmozgalomban is meszszemenő távlatokról, sőt, máris eredményekről számolhat be. A további kilátások szinte még beláthatatlanok. Rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy az eddig megoldhatatlannak vélt politikai kérdések megoldhatók. A nemzetközi politika új nyelve — amelyet a Szovjetunió oly következetesen szorgalmaz — a megbeszélés a hosszú elemzések és értelmes engedmények sorára épül. A merev elzárkózások és titkos megbeszélések kora úgy látszik létünkéiben van. A Szovjetunióban sok olyan külpolitikai kérdést vetnek fel és közölnek, amely pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. Mindezek a kérdések élénk érdeklődést váltanak ki nálunk is és a barátsági hónap kiváló lehetőséget ad arra, hogy a Szovjetunió mai problémáival a lakosság legszélesebb rétegei megismerkedhessenek. A politikán, a gazdaságon kívül a kulturális folyamatok is rendkívül érdekesek, a szovjet kultúra emberei nyíltan és világosan beszélnek elképzeléseikről és gondjaikról. A barátsági hónap keretén belül megtekintésre kínált műsorok ezt a gondolkodásmódot tükrözik. Külön érdekessége az ez évi barátsági hónapnak az, hogy megismerkedhetünk egy távoli, kis köztársaság, a Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság sajátos kulturális életével is. STRASSER GYÖRGY Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkárának és Gustáv Husák köztársasági elnök részvételével október 24-én kiállítást nyitottak a bratislavai várban a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 70. és a csehszlovák államszövetségről szóló alkotmanytörvény aláírásának 20. évfordulója alkalmából. A Szlovákia régmúlt történetének kincsestára című kiállításon mintegy 1 300 értékes régészeti leletet tekinthetnek meg a látogatók. Felvételünkön: a kiállítás megnyitásán részt vett párt- és állami vezetők körében Miloš Jakeš elvtárs aláírja a vendégkönyvet. VISSZAPILLANTÓ OKTOBER '88 Tanácskozott a Csehszlovák Nemzeti Front KB Elnöksége. Az ülésen, melyet Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Nemzeti Front KB elnöke vezetett, dokumentumot tárgyaltak meg SZERDA 19 arról, milyen feladatok hárulnak a nemzeti bizottságokra a szocialista demokrácia fejlesztése és a gazdasági mechanizmus komplex átalakítása során Az ENSZ-közgyülés 43 ülésszakán Kang Sok Dzsu, a KNDK kulügyminiszterének első helyettese ismertette országának a Koreaifélszigeten kialakult helyzet békés, párbeszéd útján történő ren-CSÜTÖRTÖK 20 dezésére irányuló programját. A KNDK-politikus kijelentette, hogy a félszigeten ievö két koreai állam újraegyesítésének a függetlenség, a békés egyesítés és a nemzeti egység elvein kell alapulnia. Miloš Jakes, a CSKP KB főtitkára fogadta Grisa Filipovot, a Bolgár Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagját, a KB titkárát Miloš Jakeš tájékoztatta vendé-PENTEK 21 gét a CSKP KB 7. és 9 ülésen kitűzött feladatok teljesítéséről és azokról a határozatokról, amelyeket a 10. ülés a párt ideológiai munkájának teljesítéséről hozott. Husszein jordán uralkodó, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és Jászszer Arafat, a PFSZ vezetője a jordániai Akabában tanácskozott. A három vezető állást foglalt a közel-keleti rendezési konferencia SZOMBAT 22 mielőbbi összehívása mellett. Átfogóan foglalkozott a palesztin kérdés rendezésével és a november 1 -re kiirt izraeli parlamenti választásokkal. A chilei egységes baloldal mintegy 80 ezer híve tartott nagygyűlést Santiágóban. Clodomiro AI meyda, a tömörülés elnöke hangsúlyozta. a diktatúra elleni harc-VASARNAP 23 nak csupán az új szakaszát kezdte meg az október 5-i népszavazás, illetve Pinochet tábornok ott elszenvedett veresége. Helmut Kohl nyugatnémet szó vetségi kancellár négynapos hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A nyugatnemet kancellárt ot miniszter és több gazdasági HÉTFŐ 24 szakember kísérte el útjára. Helmut Kohl szovjetunióbeií látogatása során bet kétoldalú megállapodást írnak ala. Grosz Karoly, a magyar miniszter tanács elnöke Hosszéin Muszavi iráni kormányfő meghívására hivatalos latogatasra Iránba uta KEDD 25 zott. Teheránban a felek elsősorban a gazdasági együttműködés tovabbfejieszteséról tárgyaltak. ttôčfoe/ OfaojŐí r Napi lapszemlémet tartva, csodálattal olvasom egy angliai közvéleménykutatás összesítését, amely szerint egy ottani város lakói ellenérzéseket táplálnak a turisták iránt. Holott az idegenforgalom, köztudottan, növeli a devizabevételt — hogy csak a legkézzelfoghatóbb előnyt említsem ... Mindez a hazai idegenforgalom kilenchavi adatait, ezen belül pedig az idei, nyári turistaszezon gyorsmérlegét böngészve jut eszembe. Ebből kiderül, hogy minden téren növekedés tapasztalható: a korábbi évekhez viszonyítva több hazánkfia jutott a világ különböző országaiba; de a külhonból érkezők is több időt töltöttek nálunk, mint az előző évek hasonló időszakában. És ami szerintem a legfőbb: januártól szeptemberig 120 millió dollár folyt be az államkasszába, ami több, mint tavaly az egész esztendő alatt s egyben az ágazat minden eddiginél nagyobb bevétele. Nem vagyok közgazdász, ennek ellenére sejtem, hogy ez aligha elhanyagolandó összeg. Ráadásul látni kell azt is, hogy olyan termékek és szolgáltatások értékesítéséből jött össze, amelyek — őszintén szólva — határainkon kívül nem biztos, hogy versenyképesek lennének. Sajnos, a számok okozta örömbe ily módon üröm is vegyül. Elegendő, ha országjárásaim során gyűjtött saját tapasztalataimra. avagy külhonból érkezett ismerőseim élménybeszámolóira gondolok. És itt nemcsak azoknak a vegyes tapasztalatairól van szó, akik kevesebb pénzzel, netán korlátozott koronakerettel érkeztek hazánkba. Az igazság ugyanis az, hogy sok esetben a teli tárcával utazók is rossz szájízzel hagyják el országunkat, mert — mint mondják — úgy érzik, hogy csak a valutában számítandó pénzük kellett nekünk. Egyik bécsi ismerősöm tíz napig lakott a Magas-Tátra jónevű szállodáinak egyikében úgy. hogy a portásnak pénzt kellett odacsúsztatnia, mert bejelentetlenül érkezett, és ez — állítólag — rumlit okozott a szobák elosztásában. Magyarországi barátommal az italt dupla áron akarták azonnal kifizettetni egy szórakozóhelyen, s amikor ő az árlapot kérte, a pincér mérgében visszavitte a rendelést és egész estére eltűnt. A tátrai diszkók ajtónállóinak megvesztegethetőségéről sokan tudnak, amiképpen az is szóbeszéd, hogy az éttermi számla végösszege sok esetben annak függvénye, milyen nyelven adták fel a rendelést. Van, aki mosolyogva fizet, de sokan vannak az olyanok is, akik az efféle szabadrablás láttán felháborodnak és megesküsznek arra, hogy máskor másutt szabadságolnak. Talán éppen azért, mert ők is tudják: vakmerő nyerészkedők elsősorban ott vannak, ahol érvényesülni hagyják az élősködőket. Természetesen, jómagam sem gondolok arra, hogy az árdrágítókkal, a beosztásukkal visszaélőkkel szemben indítsunk keresztes hadjáratot. Már csak azért sem, mert az idegenforgalom fejlesztésének szempontjából nem a lecsapó ellenőrzések, a helyszíni bírságolások jelentik a valóban megnyugtató megoldást. Amig ugyanis a Tátrában vagy Faágában hiány lesz színvonalas szálláshelyben, amig a jobb helyeken esténként fél órát is várni kell egy megüresedő éttermi asztalra, amig a szórakozási lehetőségek a minimális szintet sem érik el, addig a hiányból személyes előnyöket kovácsolok is újratermelődnek. Mert igaz: az idegenforgalomból származó valamennyi bevétel nemcsak az ügyeskedőket, hanem az államkasszát is gazdagítja, ám ha azt „csalafintasággal" csikarjuk ki, nem valószínű, hogy jövőre is gyarapodó tendenciát mutat majd az idegenforgalom nyárvégi gyorsmérlege.
