A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-04 / 45. szám
DUNAKILITI TÁROZÓ lATISLAVA üzemvIz CSATORNA |RajW Dunákili Mosorv^ , , , magyaróvár f Kolarov< GabčíUovo iPalkovičovo VÉDELMI LÉTESÍTMÉNYEK Nagymaros Štúrovo Komán DUNAKILITI DUZZASZTÓMŰ NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐ DUZZASZTÓMŰ. VtZERŐTELEP, HAJÓZSILIP. KÖZÚTI HlD y Lomarom Q^_ □Áe almás MEDERKOTI MEDERSZABÁLYOZÁS BUDAPEST MEDERRENDEZES BÓSI VÍZLÉPCSŐ VÍZERŐTELEP, HAJÓZSILIP, KÖZÚTI HÍD DUNA A vízlépcsőrendszer helyszínrajza kifejtette, hogy a gabčíkovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer építése ökológiai szempontból jól elő volt készítve. A környezetvédelemmel kapcsolatban a vízlépcsőrendszer tervezői teljesen tudatában vannak annak, hogy a táj veszélyeztetése, károsítása vagy tönkretétele nem egyszerűen csak hiba, hanem a jövő előtt is jóvátehetetlen bűn lenne. Épp ezért az előkészítés valamennyi szakaszában különös nagy nyomatékot kapott az ökológiai szempont. Csehszlovákia és Magyarország illetékes szervei arra kötelezték a témakörrel foglalkozó tudományágak és szakterületek művelőit, hogy egy rendszerként kölcsönhatásaikban is vizsgálják meg az építkezés műszaki, ökológiai jellemzőit, esetleges kockázati tényezőit és teremtsék meg a beruházás környezeti, természeti és társadalmi hatásainak szintézisét. A korábbi megállapítások, elképzelések, kritikus áttekintésével újraértékelésével, valamint további vizsgálatokkal bebizonyosodott, hogy a fejlesztés megfelel korunk környezetvédelmi követelményeinek, a vízlépcsőrendszer egyes elemei kellően csökkentik vagy teljesen megelőzik a nem kívánatos hatásokat. A tudományos elemzések döntő többségéből levonható a következtetés, hogy a vízlépcsőrendszer megépítése nem okoz jóvátehetetlen környezeti káro kat. Straub F. Bruno, aki e kérdéssel, mint a magyarországi környezet- és természetvédelmi tanács elnöke foglalkozott, így fogalmazott egy interjúban: „Én ezt a kérdést ötvenéves tudományos kutatói múltam, a tudományos módszer alapján tekintem. Sem az írásos dokumentumokban, sem a kívülálló kritizálok véleményében egyetlen olyan valóban tudományos ellenvetést nem találtam, amelynek alapján azt kellene mondanom, hogy ezt a tervet nem szabad megvalósítani." A Duna egész Európa közös természeti kincse. Nyolc ország több mint 70 millió lakója a kontinensünkön élő 12 százaléka érzékeli közvetlenül hatását. A medrében hömpölygő víztömeg nélkülözhetetlen eleme, létfeltétele az élővilágnak, embernek, növénynek, állatnak, pótolhatatlan nyersanyaga szállító pályája az állandóan fejlődő gazdaságnak és egyben befogadója a sokféle tevékenység salakjának, a szennyvíznek. A Duna— Majna—Rajna-csatorna megnyitása után a Fekete-tengert és az Északitengert összekötő 3 500 km-es transzkontinentális víziútrendszer keleti gerincévé válik. Érthető és természetes tehát, hogy a Duna sorsa és jövője iránt megkülönböztetett érdeklődést tanúsítanak Európa lakói. A budapesti Aqua Kiadó publikációjával, egy valóban népszerű szép kiadvánnyal gazdagította az épülő vízlépcsőrendszerrel foglalkozó irodalmat. STRASSER GYÖRGY 5
