A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-28 / 44. szám
Földrajzilag Európa szívében élünk, olyan területen, ahol gyakoriak a történelmi jelentőségű események. Európa szíve hetven éve talán minden előbbinél hevesebben jelezte, hogy a kontinens az egész világ fejlődését meghatározó nagy változások időszakába lépett. Magukat öröknek hitt birodalmak összedőltek és helyébe új — a függetlenség útjára lépett — államok keletkeztek. Hetven éve, 1918. október 28-án a Csehszlovák Köztársaság született meg. A cseheknek és a szlovákoknak az a törekvése, hogy együtt éljenek közös állampolitikai alakulatban, igen régi keletű. A Csehszlovák Köztársaság megalakulására azonban csak a nagy októberi szocialista forradalmat követően került sor. A győztes forradalom mutatta meg a cseh és szlovák proletariátusnak is, hogy melyik az az út, amelyen haladva megteremthetik a dolgozók nemzeti és társadalmi felszabadulását. A dolgozók forradalmi mozgalmának hatására már a század elején formálódni kezdtek az elnyomottak forradalmi szervezetei : a különféle népi bizottságok és munkástanácsok. E szervek már a kezdetkor alapjaivá válhattak volna egy új szocialista típusú államapparátusnak. A burzsoázia azonban mindent elkövetett, hogy megőrizze osztályuralmát és az új köztársaság az ő céljainak megfelelően épüljön. Erre irányuló törekvésében aktív támogatást kapott a szociáldemokrata és a nemzeti szocialista párttól. Az utóbbi előszeretettel szította a nacionalizmust. A nacionalizmus a haladó erők soraiba is beszivárgott és mindenkor sok kárt okozott az új államnak. Rontotta mind a cseh és szlovák viszonyt, mind az ország nemzeteinek és nemzetiségeinek egymáshoz fűződő kapcsolatát. Csehszlovákia sorsát az uralkodó burzsoázia a nyugati imperialista hatalmakhoz — elsősorban Franciaországhoz — kapcsolta. Ezeknek az államoknak az oldalán — a nemzetközi imperializmus érdekeinek a szolgálatában — a burzsoázia a fiatal csehszlovák államot is bevonta a szovjet Oroszország és a forradalmi munkásmozgalom elleni szégyenletes intervencióba. Sajnos, a nyugati hatalmak, amelyekre külpolitikájában az új állam vezetősége támaszkodott, a döntő pillanatban — Münchenben, ötven éve, 1938. szeptemberében — elárulták, cserbenhagyták Csehszlovákiát. Áruló magatartásukkal Csehszlovákiát a világ reakciós erői mesterkedésének a tárgyává tették, és utat nyitottak az ország feldarabolásához és a második világháborúhoz. Az új állam születéséhez kapcsolódó negatív jelenségek ellenére a Csehszlovák Köztársaság megalakulása nagy lépést jelentett előre a fejlődés útján, és történelmi eseménynek tekinthető. Az új állam már keletkezésekor magában hordta a nagy októberi szocialista forradalom eszméi által ihletett és a forradalmi munkásosztály igényelte szocialista alapokra épülő társadalom megteremtését. Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek igazi érdekeit a szocialista alapokra épülő társadalom alternatívája képviselte. Ezért is vált ez az elképzelés, illetve törekvés a ÜJ AI .1 AM SZU későbbiekben a szocialista irányba mutató fejlődés alapjává. A csehszlovák és a magyar burzsoázia kezdettől fogva elferdítette a tényeket, bomlasztani igyekezett a dolgozók sorait a forradalmi munkásságot üldözte, a kommunistákat hazaárulással vádolta. Ennek ellenére a haladás legjobbjai — nemzetiségre való tekintet nélkül — a nemzeti és szociális szempontból erős, szabad Csehszlovákiáért, a csehek, a szlovákok, a Csehszlovákiában élő magyarok, ukránok, lengyelek és németek közös szocialista államáért harcoltak. A nemzetiségi kérdés lenini szellemben történő megoldása már a nagy októberi szocialista forradalom kezdetén igen jelentős forradalmasító hatást váltott ki, és egyike volt azoknak a döntő fontosságú külső tényezőknek, amelyek közvetve és közvetlenül is előmozdították az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását és lehetővé tették a Csehszlovák Köztársaság megalakulását. A nagy októberi szocialista forradalom és azok a tapasztalatok, amelyeket a nemzetközi proletariátus az első világháború végén és a háborút követő két évben felcsapó forradalmi hullám időszakában, majd később szerzett, nyilvánvalóvá tették, hogy az új történelmi helyzetben a burzsoázia képtelen megoldani a társadalom, főképp a dolgozó rétegek legalapvetőbb problémáit. Bebizonyosodott az is, hogy csupán a kommunista párt vezette munkásosztály — mint a leghaladóbb társadalmi erő — hivatott arra, hogy vezesse a harcot a forradalom által meghirdetett eszmék következetes megvalósításáért, élére álljon azoknak a társadalmi rétegeknek, amelyek nem elégedtek meg a kivívott állami szabadsággal, hanem célul tűzték ki a szociális felszabadulást, a nemzetiségi szempontból elnyomott területeken pedig a nemzeti felszabadulást is. Valamennyi társadalmi probléma — tehát a nemzetiségi kérdés — megoldásának forradalmi alternatívája a hazai feltételek között már a csehszlovák állam megalapításáért folytatott küzdelem utolsó szakaszában éreztette hatását. Ez a hatás nyilvánult meg a Szlovák Tanácsköztársaságnak a csehszlovák területen első ízben megalakult proletárdiktatúra jellegű államának rövid, de igen jelentős tevékenységében, a szociáldemokrata munkásmozgalmon belüli baloldali forradalmi csoportok létrejöttében, főleg pedig Csehszlovákia Kommunista Pártja 1921- ben történt megalapításában, nem utolsósorban a pártnak a burzsoá Csehszlovák Köztársaság fennállása idején és a későbbi történelmi időszakban kifejtett munkájában. Csehszlovákia Kommunista Pártja a köztársaságban élő nemzetiségek helyzetének a lenini nemzetiségi politika szellemében történő rendezését mindenkor fonhetven éve született új állam fővárosa: Prága „Államosítsák októberében A prágai Vencel tér 1918. október 28-án: az új állam — kia — megalakulásának napján Csehszlová-
