A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-10-28 / 44. szám

AZ IDEGEN SZAVAK SZLOVÁKOS HASZNÁLATÁRÓL Az új törvénytervezetekkel kapcsolatban bukkantak fel napjainkban a novellizáció, no­­vellizálás kifejezések mint a szlovák novelizá­cia, novelizovať megfelelői. Ha azonban eze­ket a szavakat megvizsgáljuk, megállapíthat­juk, hogy nem szerepelnek sem az Idegen szavak szótárában, sem értelmező szótára­inkban. Megtalálhatjuk viszont a novella szót, melynek jelentései a magyarban: 1. kisebb elbeszélés; 2. valamely törvény, alap­szabály, alapokmány későbbi kiegészítése. Nyilvánvaló, hogy az olvasóközönség elsöprő többsége csakis az elsőként feltüntetett je­lentést ismeri, s ezzel kapcsolja a novellizál. novellizálás szavakat. A magyarországi gya­korlatban ezekkel a kifejezésekkel nem is találkozunk, helyettük törvénymódosításról, törvénytervezet-módosításról olvashatunk ; használjuk tehát mi is ezeket! A jelentésbeli eltérésre felhozhatjuk a ma­­nifesztáció szót. A manifestácia a szlovákban ünnepi nagygyűlést jelent, a magyarban vi­szont tüntetést. Ezért meghökkentő, ha a május elseji eseményekkel kapcsolatban ar­ról olvasunk, hogy hazánkban „milliók vettek részt a május elsejei manifesztációkon." Lapjainkban azonban ilyen szavakat is ol­vashatunk: evidál, szeriózus, offenzivitás. Mindegyikükre jellemző, hogy az idegen szó szlovák megfelelőjének „lefordításával" jöt­tek létre, a magyarban ugyanis ilyen alakban nem léteznek. Az evidál az evidovať szóhoz kapcsolható, s létrejöttében — akárcsak a két másikéban — meghatározó szerepet játszhatott az analógia: pl. a propagácia — propagovať — propagál, agitácia — agitovať — agitál stb. minta. A magyarban azonban ilyen ige nincs; vagy azt mondjuk, hogy valaki valamit evidenciában tart, vagy még A Magyar Televízió első csatornáján sorozat­ban vetíti azokat az Oscar-dijas filmeket, melynek vetítési jogát még fenntartják, vagy sikerül újra megszerezniük. 1988. szeptem­ber 18-án este e sorozatban a francia új hullám legendás rendezőjének, Francois Truffautnak egy 1972-ben, francia-olasz koprodukcióban készült filmje, az Amerikai éjszaka került vetítésre. Mit jelent a cím? Az amerikai éjszaka olyan filmtechnikai megol­dást takar, amikor nappali fénynél (vagy pedig stúdiófénynél) a felvevőgép lehetősé­geit kihasználva éjszakai jelenetet vesznek filmszalagra. Tehát vetítéskor a nézőnek az a képzete támad, hogy a felvétel éjszaka ké­szült, holott a stáb normál nappali, vagy még annál is erősebb fénynél dolgozott, amikor a inkább ezt: nyilvántart. „Jelenteni, evidálni sok mindent lehet: — olvastam nemrég egyik lapukban. Az elmondottakból következik, hogy e mondat helyesen így hangzik: „Jelen­teni, nyilvántartani sok mindent lehet." Az evidál jelentését aránylag könnyen meg tudtuk állapítani, nehezebb azonban a hely­zetünk a szeriózus szóval, mely egyik járási lapunkban az alábbi szövegkörnyezetben fordult elő: „Az 1. fordulóban... elérhettük volna a szeriózus harmadik helyet". A mondat fogalmazója valószínűleg a seriózny szót for­dította így. A gondot azonban az jelenti, hogy a magyarban a szeriőz kifejezést ismer­jük, melynek jelentései a következők: 1. komoly, ünnepélyes; 2. fontos; 3. megbízha­tó, komoly. Látjuk, hogy a szövegkörnyezet­be egyik jelentés sem illik. Próbáljuk meg tehát a kérdést megközelíteni a seriózny értelmezése felől! Egy kis szótárforgatás után kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy nem is olyan egyszerű tisztázni, mit is akart mondani a nyilatkozó. A szlovák szótá­rak a seriózny jelentését a következőképp határozzák meg: vážny (komoly), spoľahlivý (megbízható), solídny (szolid). Ha tovább kuta­tunk, s megnézzük ezek szinonimáit, illetve a magyar megfelelőket, ilyen eredményt ka­punk: tisztességes, megbízható, megfelelő, tiszteletreméltó, rendes, kielégítő, illő, meg­tisztelő stb. Hogyan is értékeli tehát a nyilatkozó (az el nem ért) harmadik helyezést? Sajnos, nem tudjuk egyértelműen tisztázni. Tekintsük most át csak a legegyszerűbb megoldásokat 1. A nyilatkozó úgy véli, hogy a harmadik hely csapata felkészültsége, tudása szem­pontjából épp megfelelő lett volna. 2. A nyilatkozó azt akarta kifejezni, hogy szép teljesítmény, komoly eredmény volna, ha elérik a harmadik helyezést. 3. A csapat megelégedett volna ezzel a helyezéssel is, hiszen ez elég jónak, még megfelelőnek mondható. Ebből a példából is látható tehát, hogy az idegen szót nem egyszer kényelem­szeretetből használjuk, eszünkbe sem jut pontosabb, találóbb, egyértelműbb fogalma­zásra törekedni. Az előbbihez hasonló találgatásokba kell bocsátkoznunk akkor is, ha tisztázni kívánjuk az offenzivitás jelentését. Ez a szó szlovákból fordított szövegekben többször is előfordult, most csak az egyik példát idézem: „a párt­szerveknek . . . növelniük kell a kommunisták aktivitását és offenzivitását". Arra már e rész bevezetőjében is utaltam, hogy a magyarban nem ismerünk offenzivitás szót; szótáraink muszteranyagot felvették. Truffau ezzel a filmjével azt mutatta meg, rendkívül raffinált és „szórakoztató" formában, hogyan történik a filmgyártás. Milyen a filmesek csupa ideg, skizoid világa. Mi minden történik, amíg egy film elkészül. Tulajdonképpen, amit láttunk, az film a filmben. Ez így önmagában nem újdonság, hiszen ezt az ötletet (játék a játék­ban) csontig rágták már a pódium, és a film, de még a zene világában is. A csodálatos az, ahogyan Truffaut (aki egyébként önmagát, a rendezőt alakítja a filmben) megeleveníti előttünk az örült kavalkádot. Raffinált rende­zőként tartják öt számon a szakmában, aki úgy képes úgynevezett „művészfilmet" létre­hozni, hogy közben szórakoztat és könnyed eleganciával vezeti a történet fonalát. (A csak az offenzíva főnevet (jelentései: 1. nagy erejű támadás; 2. támadó fellépés, eljárás), az offenzív melléknevet (jelentései: 1. táma­dó; 2. bántó, sértő), illetve az offenzi/e határozószót tartják számon. Tehát megint csak kezdhetjük a szótárazást, a szlovák Idegen szavak szótárában az értelmező szó­tárakban, a szlovák—magyar szótárakban kutatva a megfelelő kifejezéseket. Ezekből végül is megtudjuk, hogy a szlovák szöveg­ben szereplő ofenzívnosf szót „výbojnosť ér­tetemben kell érteni; magyarul tehát — bi­zalmas szóval élve — azt mondhatnánk, hogy a párttagoknak rámenősnek kellene lenniük. A rámenős azonban ebben a szö­vegben nem alkalmazható, más megoldás­hoz kell tehát folyamodnunk, kissé át kell fogalmaznunk a mondatot, például Így: „A pártszerveknek el kell érniük, hogy a pártta­gok aktívabbak, határozottabbak, (céltudato­sabbak) legyenek, határozottabban lépjenek fel. Elképzelhető azonban az antonim (ellen­tétes) értelmű defenzív, defenzíva, illetve ezek magyar megfelelőinek alkalmazása is: A pártszerveknek el kell érniük, hogy a pártta­gok feladják a defenzív (védekező) magatar­tást. Természetesen még további jó megol­dások is léteznek. Tapasztalatom szerint a kevésbé gyakor­lott fordítók azért ragaszkodnak az idegen szóhoz, mert úgy vélik, hogy ezáltal „ponto­sabban" fordítanak. Példáinkból azonban ki­tűnik, hogy sokszor csak akkor adjuk vissza jól az eredeti szöveg jelentését, ha az idegen szó helyett annak szövegkörnyezetbe illő magyar megfelelőjét alkalmazzuk. Az utolsó forgatókönyvet is maga irta.) Megismerked­hetünk azzal, hogy a filmkészítés tulajdon­képpen nem lehet a szó szoros értelmében vett „elmélyült" művészi alkotómunka — a filmművészet létrehozási technikája eleve megszabja a folyamat mibenlétét. Figyeljük csak meg a filmben bemutatkozó figurák jellegzetességeit. Elsősorban is a filmben megjelenő „film” férfi főszereplőjének ab­szolúte skizoid alkatát, akit Jean-F>ierre Lea­­ud alakít zseniálisan. Róla el kell azt is mondani, hogy Truffaut felfedezettje és nemrég egy Gion Nándor, jugoszláviai ma­gyar Író Magyarországon forgatott regényé­ből készült film főszerepét is ő játszotta. Truffaut filmjében a hétköznapi életre telje­sen alkalmatlan balekot alakit, akivel a buta csapókezelö lány úgy tol ki, ahogy neki tetszik. (Megszökik az angol kaszkadőrrel.) Jaqueline Bisset, a manökenből filmszínész - nővé avanzsált szépség egy tőle jóval koro­sabb orvos-férj mellett talpraállt nőt játszik. Feledhetetlen az is, amikor a film egyik jelenetében a rendező-főszereplő kijelenti: a rendező arra való, hogy válaszolgasson a neki állandóan feltett különféle kérdésekre. két példa pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy bizonyos esetekben a mondatszerkezet átalakítására, nagyobb mértékű változtatá­sára is szükség van, hogy érthető, helyes és magyaros szöveget alkossunk. SZABÓMIHÁLY GIZELLA A MÚLT HETI SZÁMUNKBAN KÖZÖLT NYELVI TOTÓ MEGOLDÁSA megállapítást nyert ... megállapítottuk az intézkedéseket folyamatba helyeztük .. . intézkedtünk késedelmet szenvedett... ké­sett új fajta ellenőrzést hozott javaslatba... új fajta ellenőrzést javasolt Ezek a példák azt bizonyítják, hogy a fölösleges „körülményeskedhetnémség" nem közvetíti világosan, egyértelműen gon­dolatainkat, sőt éppen az ellenkezőjét kelti annak, amit mondanivalónkkal el akarunk érni. Ne beszéljünk tehát érthetetlen papiros­­nyelven; hanem az élet nyelvén, ahogy Illyés Gyula is írja Művészet c. versében: „Gondolattal tégy túl a lángelmén, az lesz a nagy dolog! De még nagyobb: mondd el az egyszerű nép napi nyelvén." Fotó: Gyökeres Valentine Cortese játssza az öregedő és iszákos színésznőt. Fergeteges alakítás, amelyhez Psota Irén magyar hangja még csak jócskán hozzá tud tenni. Vajda István, a szinkronrendező igazi profi munkát végzett Prokop Gabriella szellemes magyar szövegé­ből. Milyen csodálatos: olyan ez, mintha egy film-blödlit nézne az ember (tulajdonképpen az is!), de nem mindegy, hogy milyen nívón. Ez a művészet nyitja-kulcsa: ha valamit el akarok mesélni valamiről, akkor a lehető legpontosabban tudnunk kell a formát, ami gondolataink kifejezésére alkalmas. S mikor ezt tudjuk, akkor már „csak" meg kell csinál­ni. Ha mindez összejön, akkor olyan jól lehet szórakozni, ahogyan ez az Amerikai éjszaka nézőinek megadatott. Ráadásul még Oscar­­díjat is adnak érte. Megérdemelte. KISS PÉNTEK JÓZSEF AMERIKAI ÉJSZAKA FRANCOIS TRUFFAUT FILMJÉRŐL 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom