A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-07 / 41. szám
••• Bizony keskenyek voltak nálunk a nemzetiségi írók útjai, keskenyek és göröngyösek, alkalmatlanok a látványos nekifutásra, könnyű győzelmekre. A folyamatosság hiánya szabta meg a harmadvirágzás jegyében induló írók és költők életkörülményeit. Mindent elölről kellett kezdeni viszonyítás, összehasonlítás nélkül, úgyszólván a semmiből. Hiába olvasták az induló írók a magyarvagy a világirodalom klasszikusait vagy akár a modem írók jelesebbjeit, ha nem ismerték, többnyire nem is ismerhették az első Csehszlovák Köztársaság magyar íróinak munkásságát, a hazai magyar irodalom főbb vonulatait. A mércét, a továbblépést mégiscsak a hazai magyar irók könyvei jelentették volna, hiszen úgy-ahogy kitaposták az utat. Kitaposták, de nem a harmadvirágzás íróinak hiszen azok nem tudtak továbbindulni rajta a kellő időben, s így tapasztalatokat sem szerezhettek az előző nemzedéktől. Maradt tehát az elsietettség, tapasztalatlanság, esztétikai szegénység. Az indulásnál sem hazai magyar irodalom, sem irodalmi élet nem létezett, hogy irodalmi tudatról ne is beszéljünk. Csak két-három ittrekedt író segíthetett és segített az újjászületésben. Nem kapaszkodhattak másba, csak a reménybe és a szerény támogatást nyújtó Új Szóba, Fáklyába. Új Ifjúságba, s a többi fokozatosan meginduló lapba. Ordódy Katalint még három gyermekének nevelése s rossz lakásviszonyai is determinálták. A fővárosban évekig pincelakásban élt a család. Hiába érzett magában tehetséget a fiatal Ordódy Katalin, ha nem volt elég ideje az írásra, és csak éjjel szakíthatott erre időt. Ez volt az a „keskenyebb út", amelyen tovább kellett mennie: aszszonysorsának vállalása, háttérben irodalmi ambícióival. Az irodalom iránt érzett szerelme mégsem lobbant el nyomtalanul. Nehéz körülményei sem tántorították el az írástól. Kezdetben versek, elbeszélések, mesék kerültek ki tolla alól, később regények, útirajzok. Első verse 1953. októberében jelent meg az Új Szóban Fiamnak címmel. Három évre rá kiadták Évi, Pisti, ide süss! cimü verses meséjét, amely két kiadást is megért. 1958-ban megjelent első regénye, a Megtalált élet Az irodalomba lépése látványos megnyilatkozások nélkül ment végbe. Regénye azonban nem maradt visszhangtalanul, többek között Rácz Olivér és Dobos László méltatta könyvét. 1962- ben Fábry Zoltán terjedelmes bírálatban elemezte Ordódy Nemzedékek című háborús, illetve nemzedékregényét azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mondanivalója tanulságul is szolgál a felnövekvő szlovákiai magyar regényíróknak. „Ordódy a legjobb szándékkal, eszmei pártossággal, a háború elleni ellenállás sugallatában írta meg regényét, de nem volt tudatában annak, hogy egy nemzedékregény mennyi buktatót rejt magában. Ezeket a buktatókat igyekeztünk felmutatni és megmagyarázni, hogy a regény teljességkövetelményének hol és miért nem tehetett eleget. Ez ellenvetéssek ellenére, nyomatékosan le kell szögeznünk: Ordódy Katalin könyve harmadvirágzásunk Figyelmet érdemlő és elismerést követelő regény-tette." Ordódy Katalin könyve harmadvirágzásunk figyelmet érdemlő és elismerést követelő regény-tette." E két regény, de Ordódy későbbi regényei is nagy népszerűségre tettek szert, a könyvesboltokban hetek alatt elfogytak a könyvtárak példányait kézről kézre adták. Felerősödött hazai olvasóiban a személyes találkozás óhaja is. Az írónő az író-olvasó találkozók, irodalmi estek gyakori meghívottja lett. Regényírók esetében a tehetséggel szinte egyenrangú kívánalmat jelent a szorgalom, kitartás. A regényíró nem engedheti meg magának azt, amit a költő: az ihletre, vagy inkább a jó hangulatra várakozás fényűzését. A regényírónak folyamatosan kell dolgoznia, különben nem készül el időben a regény. A megszakítások egyenetlenséget okozhatnak a cselekmény bonyolításában, az író stílusában, de még a könyv szerkezetében is. Thomas Mann, a regényírás klasszikus mestere hangsúlyozta, hogy minden nap megírt legkevesebb másfél oldalt, hogy ki ne zökkenjen az írásból, de ha nem várt események miatt ki kellett hagynia egy napot, másnap pótolta mulasztását. Ordódy 1958 óta egy meséskönyvet, nyolc regényt és egy útirajzot írt. E mennyiség nem jelent különösebb teljesítményt, szlovákiai magyar írók viszonylatában azonban fölülmúlja az átlagot. Első regényei a még friss háborús élmények, a háború utáni viszonyok hatása alatt fogalmazódtak. Aztán tesz egy félfordulatot, Komáromba utazik, hónapokig ismerkedik a várossal, a hajógyárral és megírja a fejlődő települést és a hajógyárat megjelenítő Dunáról fúj a szél C. riportregényét. A bírálók szerint kissé elsietett és elnagyolt a könyv, nem (élekből leiedzett, hanem csinálmányos. „A könyv szerkezeti elgondolása és az élményanyag a riportregény céljának felelt volna meg legjobban. A szerző ezt nem érezte meg, és a regénykorlátok és riportregényi adottságok ellenére regény írására törekedett. Ez a próbálkozás az adott körülmények között s az ábrázolás hiányossága miatt nem járhatott sikerrel" — jegyezte meg a regényről Turczel Lajos. 1969-ben sikeresen debütál Az idegen című regényével. A könyv a modem házasság konfliktusait tárja elénk. Egy érzékeny asszonyi lélek töprengésein át vizsgálja a házasság, az együttélés szerepét. A regény esetlegességeivel is egyik legkiemelkedőbb müve Ordódy Katalinnak. Következő könyvének, A keskenyebb útnak is asszonyhőse van. Ebben is a házasság, a házasságból eredő ellentétek, a férfi és a nő párharca, az elhivatottság és a lemondás kérdései kerül-IRODALMI TÜKÖR nek előtérbe, miközben földereng a társadalmi háttér, az emberi viszonylatok koordinátája. Következő könyve, a Kiküldetés ugyancsak szerelmi történet, a szenvedély és az édes otthon ' közötti választás dilemmája. További regényében, a Kerekes kútban a szétszóródott családtagok találkoznak édesanyjuk koporsójánál. Ez a szituáció alkalmas arra, hogy az írónő kinek-kinek felvázolja az életét, életének sorsfordulóit, hol vissza — hol előrelépve az időben. „A lélektani regény hiányossága — jegyzi meg Fónod Zoltán a regénnyel kapcsolatban — hogy nem keresi mélyebben a lélek indítékait, megelégszik az epizódszerű szerkesztés lehetőségeivel." A két könyv ugyancsak jelentős sikert aratott az olvasók körében A bestseiler-fogantatású Közjáték Kumadasin c. legújabb regénye egy szerelmes fiatalember törökországi útját és izgalmas kalandjait örökíti meg. A Mediterrán széllel, c. útirajz ugyancsak Törökországban kalauzolja az olvasót. Az írónő, aki kilencszer utazta be a török földet, színesen és érzékletesen meséli el kalandozásainak legérdekesebb eseményeit. Egyszer megkérdeztem tőle, mi vonzza őt ismételten Törökországba. „Magam sem tudom, mi vonz oda — mondotta. — Hivatkozhatnék a keleti világ egzotikumára, a csodálatos kultúrtörténeti emlékekre, az egyedülálló természeti szépségekre, de ezzel mindig nem magyaráztam meg maradéktalanul, mi indít ismételten arra, hogy fölkeressem ezt az országot. A szerelmet sem lehet pontosan megindokolni. A titok éppen az a többlet, amely élteti. Én nem érzem ott magam kirándulónak, hanem olyan látogatónak, aki atyafiságát keresi fel." Jelenleg történelmi regényen dolgozik az írónő, amelyet az ifjúságnak szánt. Szülővárosának, Lévának, a lévai várnak történelmi eseményei, a török hódoltság kora ihlette az írónőt a számára új feladat vállalására ... Amikor még pezsgett az irodalmi élet s folyamatosan munkált a kollektív szellem, gyakran összejöttünk a Szlovák írószövetség székházában. A megjelent könyveket és ügyes-bajos dolgainkat vitattuk meg. Fiatalok voltunk, s a családias hangulat közepette a tréfálkozás, heccelődés sem hiányzott. Bár a tudásnak, tapasztalatnak szűkében voltunk, terveink a csillagokat ostromolták. Tüzelte vérünket a barátságos Zapletal bácsi bora is. aki az előszobában a Kis-Kárpátok illatos borát töltögette. Az összejövetel gyakran boros busongással folytatódott. Hol a Zapletal bácsi parányi borozójában, hol a Kispipában vagy a Ferenceseknél múlattuk az időt. Olykor Kati is velünk maradt, hogy fölcsipegessen valamit abból az ízesebb és őszintébb vitából, amely a fehér asztalok körül folyt. Természetesen ő is bekapcsolódott az eszmecserébe, s ha fölhevült, szelíd szeme villámokat szórt. Ilyenkor senki sem tudta meggyőzni az ellenkezőjéről, hiszen egy asszony jobban bírja szusszal és érvekkel. Különben igazi jóbarát volt, akiből nem hiányzott az együttérzés és segítőkészség, ha valamilyen kellemetlen ügybe csöppentünk. Jómagam eléggé gyakran találkoztam vele, vagy az utcán futottunk össze, vagy a Rádió Magyar Szerkesztőségében, ahol olykor-olykor interjút készítettem valamelyik könyvéről. Nyáron, amikor lehetőség nyílt az írók Alkotóházában való üdülésre, minden áldott nap találkoztunk, cseverésztünk. meghánytuk-vetettük hazai magyar irodalmunk ügyes-bajos dolgait, fölhoztuk igazi vagy vélt sérelmeinket. Regényei világát, életművét meghatározó erővel, de kissé rejtőzködve építette, építi. És ami fontos számunkra: nem kedvetleneden el útközben, nem adta föl a küzdelmet az önkifejezésért. Néhány évvel ezelőtt arról faggattam, mit tart legfontosabbnak az életben. „Mi a legfontosabb az életben? — kérdezett vissza. — Maga az élet. Úgy éljünk és munkálkodjunk, hogy sose veszítsük el életörömünket s halálunkig legyőzhetetlenek maradjunk. Akiben életöröm lakik, nem tud igazán rossz lenni, másoknak ártani. Ha érzéseink, gondolataink szertelenek is. ítéleteink és tetteink ne legyenek azok. Fejlesszük ki magunkban a boldogságra való hajlamot." Ordódy Katalin 1918 februárjában látta meg a napvilágot Léván. Iskoláit szülővárosában végezte, innen a bratislavai magyar tanitóképzöbe'került, ahol 1938-ban érettségizett. Már diáklány korában foglalkozott az irodalommal, irodalmi dijat is nyert, de csak 1953-ban került neve a köztudatba. Dolgozott könyvkiadóban, szerkesztőségekben, leghuzamosabb ideig a Hét c. képes hetilapnál. Innen ment nyugdíjba, hogy élete hátralévő részében csak az irodalomnak élien DÉNES GYÖRGY Fotó: /. Grossmann lUODVmi ±0KQB (Ordódy SOatalin, a „keskenyebb"úton induló író 15
