A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-07 / 41. szám
TUDOM/W TECHNIKA az e téren tett felfedezéseket figyelemmel kísérve, azokat magam is óhajtottam látni s egyszersmind gyönyörködni az univerzum nagyszerűségében szép estvéken. Csakhamar belátva azonban, hogy ezen újból épült kis csillagdámnak más célja is lehet, mint éppen létesített (saját költségén) a kalocsai érseki gimnáziumban, ahol elsősorban az oktatást szolgálta, de harminc éven át itt végezte rendszeres protuberancia-megfigyeléseit Fényi Gyula (1845—1927) jezsuita páter is, akit az egyetemes csillagászattörténet is REKVIEM EGY CSILLAGDÁÉRT A Természettudományi Közlöny 1878-as évfolyamában Heller Ágost (1843—1902) fizikus és fizikatörténész a magyarországi csillagászati kutatások akkori állapotát elemezve írta a következőket: „Magyarországnak jelenleg országos csillagvizsgálója nincs, e tekintetben csak múltunk van, és reméljük — jövőnk lesz. Egy tudománykedvelő földbirtokos, aki tevékenységét az ég tudományának szenteli és e célra nagy összegeket fordítani nem vonakodik, továbbá egy nemeslelkű főpap, ki jelenleg csillagvizsgálót állít fel; az ógya/lai és a kalocsai csillagvizsgálók mentenek meg bennünket attól a szégyentől, hogy 6 000 négyszög mérföldnyi édes honunk teljes sivatagot, ürességet nem képez az európai csillagászati obszervatóriumok hálózatában." Azt a tudománykedvelő földbirtokost, akire Heller Ágost utal — Konkoly-Thege Miklósnak hívták. 1842-ben Budapesten született és 74 éves korában, 1 916-ban Ógyallán (ma: Hurbanovo) halt meg. (Sírja — meglehetősen elhanyagolt állapotban — az ógyallai temetőben található; de erről majd később.) A tudománykedvelő jelző talán a műkedvelőt is asszociálja az emberben, pedig Konkoly-Thege európai hírű csillagász volt, aki elsősorban a napfoltok, a bolygók, a meteorok, az üstökösök és a kisbolygók kutatása terén ért el méltán elismerést kiváltó eredményeket. Róla és Ógyalláról is egyegy kisbolygót neveztek el. Az 1867-es kiegyezést követően lassú ütemben ugyan, de újraindultak a geofizikai és csillagászati kutatások Magyarországon. Konkoly-Thege Miklós 1867-ben meteorológiai megfigyelő állomást létesített ógyallai birtokán, majd négy évvel később 1871 -ben ugyanott felépítette kis „magánészleldéjét", amelyet idővel jelentősen kibővített. Vállalkozásának indítékairól egyebek között ezt mondta 1874 márciusában a Magyar Tudományos Akadémián: „Midőn 1871. év nyarán obszervatóriumomat felépítettem, nem volt szándékomban benne rendes észleléseket tenni, célom főképp az vala, hogy miután a csillagászat iránt különös vonzalmat éreztem. saját szenvedélyem kielégítése, hozzáfogtam a rendes észlelésekhez, s eddigelé a fősúlyt a napfoltok és a hullócsillagok észlelésére fordítottam, ámbár naplóm néhány spectroscopikus, (...) planéta észleléssel is bír, azt még csekélynek tartom, hogy jelenleg egész terjedelmében közöljem..." Nem egészen három év alatt valóban nem lehetett még köteteket megtölteni a megfigyelési eredményekkel, ráadásul az obszervatórium müszerállományának feltöltése még javában tartott. Egy 10 cm átmérőjű Steinheil-féle reflektor (tükrös távcső) volt az első műszer, amelyet hamarosan egy 26 cm átmérőjű Newton-reflektor és egy 16 cm átmérőjű Merz-optikájú refraktor (lencsés távcső) követett. Később asztrofizikai és spektroszkópiai berendezéseket is beszerzett, méghozzá a Saját pénzén, ami eléggé megterhelte a költségvetést, hiszen a csillagászati műszerek mindenütt és minden időben drága portékák voltak. A csillagda bővítése is rengeteg pénzt felemésztett, hiszen az első kupola mellé további hat épült. Az már szinte magától értetődik, hogy Konkoly-Thege Miklós idővel munkatársakkal vette körül magát, hiszen egyedül nem győzte volna a megfigyeléseket. Ezeket is ö fizette s lakhelyet is biztosított számukra ógyallai kastélyában. Az 1880-as években itt dolgozott a később egyetemi tanárrá lett Kövesligethy Radó (1862—1934) és a budapesti szabadság-hegyi csillagvizsgáló leendő igazgatója Tass Antal (1876—1937) is. Eközben Konkoly-Thege Miklós jelentős szerepet vállalt a magyarországi észlelőhálózat kiépítésében is. Az a nemeslelkű főpap, akit Heller Ágost emleget, Haynald Lajos bíboros érsek volt; ő épp Konkoly-Thege Miklós segítségével egy obszervatóriumot csillagdából! (Fotó: Szűcs Jenő) számontart. Gothard Jenő (1857 — 1909) herényi földbirtokos és csillagász is Konkoly-Thege hatására kezdett el az asztronómiával foglalkozni és herényi birtokán épült csillagdájában Konkoly-Thegétől vásárolta (illetve kapta) a műszereket. Konkoly-Thege Miklós ógyallai csillagvizsgálója a magyarországi csillagászati kutatások központja lett. Az 1890-es évektől olyan jelentős csillagászok dolgoztak itt, mint Harkányi Béla (1869—1932), Térkén Lajos (1877 — 1940) vagy a később matematikusként világhírűvé vált Fejér Lipót (1880— 1959). Az itt született eredmények közül meg kell említeni Konkoly-Thege kutatásai mellett (ezeket egyébként számos könyvben összefoglalta, pl. Praktische Anleitung zur Anstellung Astronomischer Beobachtungen mit besonderer Rücksicht auf die Astrophysik, 1883; Handbuch der Spektroskopie, 1880; s a csillagászati fényképezéssel is foglalkozó Bevezetés a fotográfozásba, 1891 c. munkáiban) Kövesligethy Radó spektrumkatalógusát, Harkányi Béla a Nova Perseire vonatkozó megfigyeléseit, Tass Antal és Terkán Lajos vizuális fotometriai észleléseit. Konkoly-Thege Miklós minden pénzét a csillagvizsgáló működtetésére költötte, s aligha meglepő ezek után, hogy anyagi helyzete idővel katasztrofálissá vált. 1899-ben magánészleldéjét felajánlotta az államnak, és így az intézmény tovább működhetett, mivel az állami szervek vállalták, hogy a csillagvizsgálót fenntartják és fejlesztik. A csillagda igazgatója Konkoly-Thege Miklós maradt, aki azonban ezt a munkát ingyen végezte, nem volt hajlandó fizetést elfogadni érte. Az ógyallai csillagvizsgáló ígéretes fejlődését a világháború kitörése lefékezte, majd le is állította, s 1918-ban a műszerek nagy részét Budapestre költöztették. A két világháború közötti időkben nem volt számottevő csillagászati kutatás Ógyallán, csak a második világháborút követően, az ötvenes évektől kezdve indult be ismét a megfigyelés. Konkoly-Thege eredeti épületei mellé új létesítmények (pl. egy planetárium, napfizikai obszervatórium) épültek, s ide került az Amatőr Csillagászat Szlovákiai Központja is. Az ógyallai csillagvizsgáló munkatársai kétségtelenül sokat tettek az amatőr csillagászati mozgalom fellendítéséért a hatvanas-hetvenes években. Az ide érkező látogatók megtekinthették Konkoly-Thege Miklós csillagdájának belsejét is, s meggyőződhettek róla, hogy a kupolák még száz év elmúltával is könnyen nyithatók és zárhatók, sőt amatőr csillagászok a meg-Ez maradt a maradt műszerekkel értékes megfigyeléseket is végezhettek. Az persze nem volt titok, hogy az épület állaga már sokat romlott, elvégre 1918 óta komolyabb tatarozást nem végeztek rajta. így hosszas fontolgatás után 1982-ben döntés született róla, hogy ezt az értékes műemlékként számon tartott épületegyüttest felújítják. A tervek szerint a munkálatokat 1983—1985 között kellett volna elvégezni, s ide került volna egy Konkoly-Thege emlékmúzeum is. Sajnos a rekonstrukcióba bele sem fogtak, ehelyett 1984-ben egy újabb felújítási terv született, de még ebben sincs szó bontásról és újraépítésről. 1986-ban felszántották a kastély parkjának gyepét, aztán 1987 decemberében megdöbbentő gyorsasággal földgyalukkal ledöntötték a műemléképület legnagyobb részét. A kupolákat egyszerűen a földre lökték, noha nyilván akadtak volna érdeklődők, akik szívesen megvásárolták volna. Akik jártak az ógyallai csillagvizsgálóban megdöbbenve hallották a történtek hírét. Végül az újságírók eredtek az ügy nyomába, közülük Hana Somorová, a Pravda munkatársa volt a legkitartóbb, s nyomozásának eredményeiről a Pravda na nedeľu 1988. július 8-i számában közölt egy egészoldalas kritikus hangvételű cikket. Ebből kiderül, hogy senki sem hajlandó vállalni a történtekért a felelősséget, illetve azt igyekeznek bizonygatni, hogy a csillagdát eredeti alakjában ismét felépítik. Hana Somorovával együtt mi is joggal kérdezhetjük: mi köze ennek a műemlékvédelemhez? Elvégre sehol a világon nem bontanak le egy létező épületet csak azért, hogy változatlan formában újra felépíthessék. Olyan ez. mintha valaki mondjuk Leonardo Mona Lisáját úgy akarná restaurálni, hogy előbb megsemmisítené, majd újra megfestené. Sajnos, a dolog már megesett, s most már csak abban reménykedhetünk, hogy legalább a „kópia" elkészül. A tervek szerint az év végéig állnia kell az újraépített csillagdának, a téli és a koratavaszi hónapokban befejeznék a belső munkálatokat és 1989 nyarán-őszén már meg is nyithatnák. De vajon ilyen előzmények után hihetö-e ez még? Jó volna azt is ti dni, hogy a tervezett Konkoly-Thege emlékmúzeumról nem feledkeztek-e meg az illetékesek a nagy pingpongcsata közben? A kérdés már csak azért is indokolt, hiszen Hana Somorová cikkéből kiderül — de aki járt ott, az enélkül is tudja —, hogy a csillagvizsgáló nem érzi kötelességének Konkoly-Thege Miklós sírjának ápolását, mert úgymond az nem hozzájuk tartozik. Sajnos a város sem törődik vele, pedig épp Konkoly-Thegének köszönhetően Ógyalla neve a csillagos égboltra is felkerült, s ilyen település odafenn nem sok akad! Gondolom a Csemadok alapszervezete is önvizsgálatot tarthatna ez ügyben, s talán megtalálná a megoldást. Az ógyallai csillagvizsgáló tragikus sorsa kapcsán még egy tényre szeretném felhívni a figyelmet. Dél-Szlovákiában ez és a rozsnyói (Rožňava) népi csillagda szolgálta az amatör csillagászati mozgalmat és a csillagászati ismeretterjesztést. Most — ha csak átmenetileg is — a Nyugat-szlovákiai kerület déli járásaiban semmilyen csillagda nem működik, noha itt igen színvonalas amatőrcsillagászati tevékenység folyik. Őszintén reméljük, hogy ez a kedvezőtlen helyzet csak rövid ideig tart majd, s az ógyallai csillagvizsgáló is hamarosan újraépül. LACZA TIHAMÉR
