A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-30 / 40. szám
ACSEMADOK ÉLETÉBŐL Népszerű verseny A Csemadok KB művészeti osztálya ebben az évben is meghirdette a Melódia elnevezésű könnyűzenei versenyt. A verseny célja: felmérni a csehszlovákiai magyar könnyűzene színvonalát, megismerni és segíteni e műfaj előadóit, egyben lehetőséget adni nekik a nyilvános szereplésre, tapasztalatszerzésre. A Csemadok Érsekújvári (Nové Zámky) JB is megkapta a felhívást, hogy propagálja és szervezze meg a verseny járási fordulóját. A járási bizottság körlevélben fordult az alapszervezetekhez, művelődési klubokhoz, hogy lehetőségükhöz mérten jelentkezzenek és vegyenek részt a versenyben. A februári plenáris ülésen is foglalkozott a titkárság a verseny lebonyolításának problémájával; felkérték a jelenlevőket, hogy népszerűsítsék a versenyt az alapszervezetek tagjai között, hogy minél több, tehetséges fiatal kapcsolódjon be. A verseny szervezésében a SZISZ Járási Bizottsága társrendezőként vett részt. Megfelelő figyelmet szenteltek a propagálásra és bebiztosították a dijakat a győztesek részére. Ez nagy segítséget jelentett a titkárságnak. A Melódia ’88 járási döntőjét Szímön (Zemné) a szövetkezet kultúrházában tartották meg, hat csapat ill. együttes, énekes részvételével. A versenybe ugyan hét jelentkező volt, sajnos az utolsó pillanatban a Štúrovóból jelentkező együttes lemondta a fellépést. Így a mezőnyt a bényi (Bíňa) Sett, a kisújfalui (Nová Vieska) Classic, az érsekújvári Szolcsan J. és együttese, a szőgyéni (Svodín) Tarfis és Magyar Zoltán Štúrovóból, valamint a Nyitráról érkező DDT együttes. Sajnos, a nyitrai járásban igen csekély volt az érdeklődés a verseny iránt, ezért az egyedüli, jelentkező együttesnek lehetőséget adtak a fellépésre. A két, szomszédos járási bizottság titkárai előzetes megegyezése alapján az együttes versenyen kívül szerepelt, viszont a zsűri minősítette és javasolhatta a tovább jutásra. A Csemadok Szímői Alapszervezete segített a rendezvény lebonyolításában. A fellépők már a kora délutáni órákban próbálhattak, előkészülhettek az esti fellépéshez. A verseny, ill. műsor közönség előtt zajlott le, este 17.00 órakor vette kezdetét. A produkciókat, egyes műsorszámokat háromtagú zsűri értékelte; szoros versenyben a legjobbnak a Classic együttes műsora bizonyult. VARGA BÉLA Nemcsak a lelkűkben él a zene... Karasz Mihály bácsi hosszú furulyán még mindig meg tudja szólaltatni a régi dallamokat is. Borbély Ágnes néni nemcsak megmutatja, próbára is felajánlja a gyűjtőknek a régi viseletét. .. Gyökeres György felvételei — Szakképzett néprajzos csak egyedül én vagyok. A többiek lelkes amatőrök, bár sokuk többéves, következetes munkája szakmai szempontból hibátlan és nagyon értékes. A gyűjtök többsége pedagógus, főiskolás illetve középiskolás diák. — Van-e évről évre visszatérő, úgynevezett egészséges magva a csoportnak ? — Igen, van. Például Jókai Mária, aki most a Zoboralján egyben házigazdánk is, lévén ö az, aki a legjobban ismeri a terepet. Azután Ürge Mária, Weiszer Eszter, Böszörményi István, Duray Éva, Virt István, Ág Tibor, Katona István, akire most neheztelünk egy kicsit, mert adósa maradt a legutóbbi gyűjtésen neki filmfelvevögép előtt táncoló öregeknek. Nem hozta el megmutatni a felvételeket. Balázs Tünde is már harmadik alkalommal van közöttünk, Németh Imre és Ádám Lajos is gyakran velünk tart. A többiek jönnek-mennek. Kinek mennyit enged a szabad ideje, annyit tölt velünk. Úgy húszán szoktunk lenni. — Az idei gyűjtőmunka mire szakosodott ? — Erre a tájegységre. Ezenbelül gyűjtünk népdalokat, hangszeres népzenét, néptáncokat, szokásanyagot, viseletét, hiedelmeket, Böszörményi Pista most nem volt velünk, így a népi építészettel nem foglalkozott senki. Gyűjtjük még a kenderfeldolgozással kapcsolatos szokásokat, mindenkinek van saját témája. Beesteledik mire ide érünk a beszélgetésben, Lassan megtelik a nagyszoba, hazaérkeznek a gyűjtök. Sűrűn nyitogatják a hűtőszekrény ajtaját, előkerül a sajt, a felvágott s a konzerv a hátizsákból. A legnagyobb értéke a kenyérnek van. Bár már nagyon unják a pástétomos kenyér, halkonzerv menüt azért még maradnak. A kíváncsiság itt tartja őket. Meg akarják tudni, hogyan éltek eleink. Lehetnek a körülmények bármilyen mostohák: szállás esetenként hálózsákban a padlón vagy két fotelban összekuporodva, de tető van a fejük fölött! Meleg víz az Autocamping közös mosdójában állítólag reggel fél héttől, amíg a készlet tart, vagyis fél nyolcra már biztosan nincs. És a néprajzi gyűjtés nem a gimesi autocamping területén folyik, hanem a Nyitrai (Nitra) járás megannyi falujában és oda el kell utazni, s napközben átmenni másik faluba és este ismét vissza a campingbe. A helyi buszjáratokat — a campingbe ilyen nem is vezet — nem a néprajzi gyűjtök igényei szerint szervezték. A hatékony néprajzi gyűjtőmunka és az idő jó kihasználása érdekében egyetlen jó közlekedési eszköz a személyautó. Remélem, hogy a következő néprajzi gyűjtés idejére sikerül a közlekedés gondját az előírásoknak megfelelően, de az elvégzendő munka érdekében jól megoldani. Annál is inkább, mert a nyelvjárásgyűjtők munkáját is hasonló gondok nehezítik. És ezek után lássuk a „termést". Ki, hol, milyen szerencsével járt. Kezdődik a napot záró szakmai megbeszélés: — Gesztén (Hosťová) voltam — kezdi a sort Weiszer Eszter — Brat Margitnál és Brat Istvánnál. Alsóbodokon (Dolné Obdokovce) Lauró Ferencné és Gyepes Vilma voltak az adatközlőim. — Én is Alsóbodokon jártam — folytatja Ürge Mária — Szabó Erzsébetnél, aki parasztos szabású ingben fogadott és felajánlotta, hogy kiállításra is szívesen kölcsönöz viseleti darabokat. Lauró Ferencné Karasz Klára dudanótákat énekelt magyarul és szlo-Nagy munkában találtam Kaprálik Zsuzsát, a Csemadok KB néprajzi szakelőadóját Gimesen (Jelenec), az Autocamping egyik faházában. A néprajzi gyűjtés gazdasági ügyeit intézte: Megpróbált beleférni az ugyancsak szűkre szabott pénzügyi keretbe. A Központi Bizottság téríti ugyanis a gyűjtés útiköltségét, gondoskodik szállásról és étkeztetés helyett napidíjat fizet. Fedezi továbbá a gyűjtés anyagi költségeit. S ez alatt nemcsak papírt és ceruzát kell érteni — hogy legyen mivel felimi az adatközlők által elmondottakat — hanem hordozható magnetofonokat, kazettákat, videokamerát és videokazettákat, fényképezőgépeket és filmeket stb. Mert az érthető, hogy Herman Ottó annak idején „csak" feljegyezte és lerajzolta pl. az öreg halászt és a halászat eszközeit. De ma, a néprajzi gyűjtés utolsó órájának utolsó percében már nem lehet ilyen szerény eszközökkel dolgozni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még élnek az adatközlők és már van elérhető technika az adatok rögzítésére. Élni kell a lehetőséggel. Ezt parancsolják az őseink és ezt fogják számon kérni az utódaink! — Az idei táborba hány néprajzos érkezett ? — kérdezem Kaprálik Zsuzsát. MÉG MINDIG VAN MIT FELJEGYEZNI 6
