A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-30 / 40. szám

Vízimolnárok utódai — Dunaradvány Zsitvatövel, Virttel és Ba­logpusztával együtt 1 280 lakosú község — mutatja be faluját hivatalában Chovan Lász­ló, a helyi nemzeti bizottság ötvennégy éves elnöke. Ő maga is dunaradványi (Radvaň nad Dunajom). Karván végzett mezőgazdasági mesteriskolát. Figyelmesen hallgatom a falu bemutatá­sát, még csak a szempillám rezdülésével sem árulom el az alacsony, zömök, jó benyo­mást keltő elnöknek, hogy az ötvenes évek legelejétől ismerős számomra Dunaradvány neve, a Magyar Pedagógiai Gimnázium meg­alakulásának első esztendejétől, ebből a köz­ségből is jött első osztályába egy lány. Vörös Lenke, akit az iskolában mindenki csak Bébinek szólított. Feleségemmel még ott életre szóló barátságot kötöttek. Dunaradvány Vörös Lenke révén vált szá­momra ismertté, s ha később újságíróként arra jártam, mindig megálltam a szüleinél, a? áldott jó Vörös bácsinál és feleségénél egy pohár borra, mert Radványon borral nem kínálni meg a vendéget az egyik legnagyobb vétség. Ők már nem élnek, a falu református temetőjében pihennek, négy gyermekük kö­zül is már csak három él, kettő a szülőhelyen. Bébi Ármay Józsefnéként a közeli Marcelhá­­zán (Marcelová). Jani fiuk a szülői házban maradt, Kálmán a szomszédos nagyszülői házban rendezkedett be. 1957-től a Cseh­szlovák Autóbuszközlekedési Vállalat alkal­mazottja. Persze, ha sok mindent is hallottam, a faluról a számomra ma is kedves Vörös család tagjaitól, örülök Chovan László közlé­­kenységének, bár mindjárt tudomásomra hozza, hogy csak rövid ideig állhat rendelke­zésemre. így aztán mást sem teszek, csak szorgalmasan kérdezek és jegyezgetek. Van ennek a falunak paprikamalma, illetve papri­ka- és hagymaszárító üzeme öt állandó al­kalmazottal. A mezőgazdasági felvásárló üzemnek is van itt raktárhelyisége gabona­szárítóval. Ősi településhelyen tartózkodom, ez is hamarosan kiderül. Első okleveles említése 1 267-ben történik. Ekkor már IV. Béla Rado­­want a királyi lovászok és gyümölcskertészek lakóhelyeként tartja számon. A halászat is az ősi foglalkozások egyike. Összefügg a radvá­­nyi vizimolnársággal, a sok dunai vízimalom­mal, volt úgy, hogy tizenöt is őrölt egyszerre. Az őröltetők távolabb eső helyekről is ide jöttek, s míg az örletés tartott, az őröltetöt és az igavonó jószágát etetni kellett. A hal volt erre a célra a legolcsóbb. A molnárok halá­szokat tartottak, fizették őket. Nagy fogáso­kat is megőrzött az emlékezet. Nem volt ritka a negyvenöt kilós harcsa. Vitték a henteshez, vele vagdaltatták fel. Keritőhálóval, csónak­ból folyt a halászás. Vörös Gyula, a falu egyik idősebb, hatvannégy esztendős halásza most is kint van a Dunán. A Duna itt folyik el a falu mellett. Maga­sabb fekvésű, még soha nem került veszede­lembe. A csicsói gátszakadás évében itt még kilátszott a partból vagy másfél méter. A másik parton, a magyarországin sem volt semmi baj. Almásneszmély van azon az oldalon, valamikor kompjárat kötötte össze a két partot. Menetrend szerint közlekedett. Sok munkás járt dolgozni a másik oldalra, a szönyi olajfinomítóba és másüvé, mezőgaz­daságba, nagybirtokra. Chovan László itteni gyökér, még emlékszik a kompra. Szekereket is vitt, embereket is egyszerre húsz-huszon­ötöt. A Duna az öntözésen és a halászáson, no meg a vízimolnárságon kívül semmi e­lönyt nem jelentett Radványnak. Flátrányt sem. Esetleg még azt is előnynek lehet venni, hogy a környék ide jár fürödni, sok hétvégi ház épült már a parton. A forgalom érezhető üzleteiben, vendéglátóipari üzemében, a Du­nai Malom étteremben. Régebben áldozatokat is szedett a Duna, főleg a gyermekek köréből. A vízbe fulladás most már ritkább, inkább csak idegenekkel történik meg, akik nem ismerik a folyót. Hirtelen mélyül a radványi partoknál a Duna vize. és váltakozóan mélyülő, nem lehet kiis­merni. A kavicstermelő bágerek gödröket hagynak maguk után. Ezek is meglepik, megijesztik a tájékozatlan embert. A Zsitva is Radvány fölött ömlik a Dunába. Történelmi nevezetesség, hogy II. Rudolf, Bocskai köz­vetítésével a török szultánnal itt kötötte meg 1606-ban a zsitvatoroki békét. A tárgyalá­sok helyének a hagyomány egy régi tölgyfát jelölt meg, amelyet a kegyelet egészen a hatvanas évek közepéig megőrzött. Az 1965-ös nagy árvíz sodorta el. A múltban Radványnak hajókikötője is volt. — Azelőtt ritkábban láttunk a Dunán úszó hajót. Most viszont sok személy- és teher szállító hajó úszik a folyón — mondja a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Valamikor raj­­zási terület volt a Duna partja, most meg beülnek az autóba az emberek, másfelé mennek, másféle szórakozást keresnek ma­guknak. Dunaradvány mindig is mezőgazdasági te­lepülés volt. Területe homokos, régebben kukoricát, gabonát nem is tudtak termelni. Szőlőt annál jobban. Alig van ház Radvány­­ban, ahol ne foglalkoznának szőlőművelés­sel. Egész pincesora van a falunak, ma is kedvelt találkozóhely, barátkozás, szórako­zás, borkóstolás közepette. Azt hinné az ember, hogy ilyen helyen a kocsmáros bort nem tud eladni. Pedig nem így van. Aki borhoz szokott, az a kocsmában is bort rendel. A szövetkezet is folytatja a szőlőter­mesztést. Az egyesülést kővetően Duna­­mocs a központ. Radványon van a géppark műhelye. A szálastakarmány termesztése is Radványra jellemző, itt van lehetőség az öntözésre. Karván és Mocson még nincs hasonló berendezés. Most épül! A helybeliek közül körülbelül nyolcvanan dolgoznak a szövetkezetben, a többiek a járás üzemei­ben, főleg a komáromi hajógyárban, a cipő­gyárban stb. találnak megélhetést. Fémmeg­munkáló szakmunkásból van Radványon a­­legtöbb! Már amikor reggel kiszálltam az autóbuszból, és széttekintettem, sok régi házat láttam. — Nagyon szegény község volt Radvány még az ötvenes években is. Sok volt itt a napszámos — magyarázza Chovan László. — A hatóra is szegény volt. Ha itt fúj a szél, úgy kavarja, viszi a homokot, mint másutt télen a havat. Meg kellett fogni széltörő sávokkal, fákkal, bokrokkal. Sajnos, a nagy­üzemi gazdaság ezeket a szélfogó sávokat tönkretette, de már változott a helyzet. A vezetők felismerték, hogy a szélvédő sávok szükségesek. Radványon a házaknak több mint a fele új, az ötvenes évek végétől kezdődően új utca­sorok épültek. Eltűntek a nádfedeles házak, még csak mutatóba sem hagytak meg belő­lük legalább egyet. Sárfal és nádfedél, ala­pok nélkül, ez volt az építkezés módja. Ol­csón jutottak hozzá az emberek. Könnyen kif üthetők voltak és a meleget is jól tartották. Radvány középületei is újak: a hnb, a posta­­hivatal, az üzletek, a textilboltot kivéve. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom