A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-23 / 39. szám
ľttmiK /aJ/ŕiň&JTL A POSTA TÖRTÉNETÉBŐL mellé pedig a reájuk függesztett címen kívül, még egy külön levő adrest (címet) kell adni. (Amint látjuk ez az eljárás egészen a mai napig érvényben maradt). Es most szóljunk arról, amiért a posta létrejött: a levelekről, a levél anyagáról, alakjáról és a pecsétekről. Az ókori Egyiptomban és Kisázsia területén a papiruszsásból készített hosszú tekercsekre írtak. E növényről kapta nevét később mindenfajta papír. Nádból faragott tollal, később könnyebb madártollal írtak rá. A tekercseket vékony zsinórral összekötötték és lepecsételték. A középkorban a pergamen került divatba, mely Pergamon városáról kapta nevét, ahol fiatal bárányok, kecskék bőréből készítették. Az igazi rongypalevél. De voltak kedélyes hangú címzések is: Gorove István Barátomnak, Leopold utcza az Apáczák ellenében Gorove házban, Ftesten. Találtam olyan levelet is, melynek hátoldalán a pecsét mellett német és magyar nyelven ez állt: T. Posta Director Úr megkérettetik ezen levél kézhez adására! Az irodalomban olvastam egész anekdotába illő címzésekről is: „Adassék e levél kedves édesapámnak Túron." A brassói posta gyüjtőszekrényében pedig ilyen levelet tatott az utazóknak és a naptár iránti igényt is növelte. Az 1838. évi Nemzeti Kalendáriumban például imigyen közük a postai díjszabás jegyzékét: Levél posta-taxája. Magyarország területén az első rendszeres postajáratot I. Ferdinánd rendeletére 1530-ban Bécs és Pozsony között létesítették. Később Bécsújhelyen át Komáromig, majd Esztergomig bővítették ki az útvonalat. A király Taxis Mátyást nevezte ki Magyarország főpostamesterévé. Ez a család aztán több évtizeden keresztül állt a magyarországi és az osztrák posták élén. A mohácsi csata után a három részre szakadt országban egységes postahálózatot csak a nyugati és az északi részeken lehetett kiépíteni. így például a postajárat Bécsből Komáromon át Kassáig vezetett. A föpostamester kötelessége volt a postavonal fenntartása, az állomások ellenőrzése, a postamesterek kinevezése. A hivatalos leveleket és a királyi futárokat ingyen szállította, illetve látta el lovakkal. A postamesterek jövedelme a levélviteli és a különböző szolgáltatási, utazási dijakból állott. Az első postarendtartási törvényt 1621-ben adták ki. Rendszeresen hetente kétszer gyűjtötték össze a leveleket, csomagba kötötték, lepecsételték és így küldték tovább. Minden levél ivjéért négy polturát fizetett a feladó. Magánembert csak útlevéllel vagy a föpostamester rendeletével vihetett a posta. Egy ló és egy személy után állomásonként 90 dénár volt a tarifa, ezenkívül ostorpénz is járt. A XVIII. század közepén már jelentős postahálózat alakult ki. Budapestről öt irányban ágazott szét a közlekedés. Észak felé Rózsahegyen, Krakkón át egész Szentpétervárig lehetett eljutni. A déli irányú út pedig Székesfehérváron, Pakson, Zimonyon keresztül Belgrádba vezetett. A postamesterek tekintélyét növelte a díszes egyenruha is. A korabeli leírás szerint az így festett: skarlátvörös posztóból volt a kabát, melyet fekete bársony hímzett gallér és szintén fekete bársony hajtókák díszítettek. A hímzés s az uralkodó nevének kezdőbetűivel jelölt gombok aranyozottak voltak, valamint az egyenes kard is. A nadrág és a mellény fehér posztóból készült és hozzá sarkantyús csizma járt. Fejüket háromszögletű kalap fedte, fekete kokárdával, aranyozott szegéllyel és a kabáton levő hasonló gombbal. A kocsisok is cifra gúnyát kaptak. A nehézkes postadelizsánszok (szekerek) helyett éjjel-nappal közlekedő gyorskocsikat helyeztek forgalomba, amelyek négyesfogaton a vezetőn (konduktor) kívül öt utast „kényelmesen" szállítottak. A korabeli kalendáriumokban a vásárok lajstroma mellett feltüntették a „posták közönséges járásának" pontos menetrendjét és az „apróbb" postajáratokat is. Ez a részletes, az átszállásokat is jelölő postai menetrend nagy segítséget nyúj0-tól bezárólag 6 mérföldig 2 kr. pengő p. (pénzben) 6-tól bezárólag 12 mérföldig 4 kr. pengő p. (pénzben) 12-től bézárólag 18 mérföldig 6 pengő p. (pénzben) pír készítésének titka a kínaiaktól arab közvetítéssel került Európába. Később külön iparággá nőtt ki a levél- vagy postapapír gyártása. A tintát, mely a régi leveleken eléggé megfakult, legtöbbször házilag állították elő: koromból, szederlevélből, gubacsból stb. és enyves vízzel keverték össze. Még a múlt század közepén is olvashatunk a Praktikus házi tanácsadókban tintakészítésröl szóló recepteket. A levelek nagysága különböző volt. A teleirt papirost szépen összehajtogatták és igy boríték formát kapott. (A borítékot csak a múlt század elején, Angliában találták fel.) A levelet az összehajtott helyen lepecsételték. Rendszerint saját címeres pecsétnyomóval vagy pecsétgyűrűvel. A tizenhatodik század közepétől erre a célra fekete vagy vörös spanyolviaszt használtak. A címet eleinte latinul írták és az illető személy minden titulusát felsorolták. Néha az egész levél csupa címből állt. Az íródeákok, a fiskálisok nagyon szép, egységes betűket használtak. Később az írásra már nem fordítottak olyan nagy gondot és a címzés nehezen olvasható. Német, francia és végül a XVIII. század fordulóján egyre gyakrabban a magyar címzések is előfordulnak a történelmi Magyarország területén. Legtöbbször csak a név, a hely és az útvonal szerepel a levélen. Például: Madáme Terésia Zerdahelly gén. de Semsey, per Rosenberg á Tirnao. Ez azt jelentette, hogy Szerdahelyi Teréziának, szül. Semsey, Rózsahegyen keresztül Tirnavába (Nagyszombat) íródott a láttak: „Megszökött fiamnak Segesvárott, vagy ha már ott nem volna, egyebüvé." A már említett postai díjszabásokat, tarifákat előre kellett lefizetni és ezt a levélen piros, téglaszínű számmal jelezték. A legtöbb levélen egy 6-os vagy 12-es fordul elő. Néha a postamester is odafirkantotta a nevét, a felvevő hivatal igazolását és helyét. Hogy a munkáját megkönnyítse, a 18. század elején már pecsétet készítettek. Ezek a pecsétek legtöbbször német nyelvűek voltak: Waitzen (Vác), Ofen (Buda), Sommerein (Somorja), Rosenau (Rozsnyó) stb. A magyar nyelvűek a múlt század közepén terjedtek el. A pecsétek színe fekete volt, csak a nagyon sürgős vagy hivatalos leveleket jelezték piros pecséttel. De előfordulnak zöld, kék színű pecsétek is, aszerint, hogy a postamesternek milyen tintája volt. A hivatalos levelek címét (különösen a körlevelekét) előre kinyomtatták, csak a vármegye vagy város helyét hagyták üresen. Ide aztán tintával írták be utólag a helynevet. Latinul még rányomtatták az Ex offo (Hivatalból) jelzést is. Amely azt jelentette, hogy ezekért nem kellett fizetni. A bélyeg előtti levelek, értékes, hasznos tapasztalatokat nyújtanak a korabeli közművelődés és a postaforgalom állapotáról. A következő részben az első bélyegekről és a levelezőlapokról számolunk be. és így növekedett 6 mérföldenként 2 krajcárral a díjszabás, egész 14 krajcárig. „Az itt kitett taxák (díjak) fizettetnek minden egyszerű fél bécsi lat nehézségű levélért. Nagyobb nehézségű levelekért egyenlő arányban emelkedik a taxa fél latról fél latra bezárólag 16 latig... A harminckét latnál nehezebb levelet csak lat után taxáltatnak ... A levélposta csak öt fontos levelet, írást fogad el." Ez bizony még akkoriban is igen körülményes leírásnak számított. Külön oldalon közli a naptár a pesti postára érkező és onnan induló gyorsszekerek napi- és órarendjét. Például Megérkezik a posta: vasárnap, kedden és pénteken reggeli 8 órakor a gyorsszekérrel Bécsből, s külföldről, egyéb napokon nyáron : délesti 5 és 6 óra között; télen későbben. Elindul a posta minden nap reggel tizenegyedfél órakor. Győrön, Pozsonyon által Bécsbe s a külföldre. Gyorsszekér Budán Minden vasárnap, szerdán és pénteken éppen délutáni óraütéskor indul a gyorsszekér Budáról Becsbe, ahova a következő napon az estvéli 8 órára és igy 31 óra alatt felérkezik. Budától Bécsig egy személy fizet 14 forint 54 kr. pengő p. A bránkár vagy bagázsiás (málhás) szekerek, melyeken az utazóknak bútoraik, pénzek és portékák küldetnek minden kedden és szombaton estvéli 7 órakor indulnak Budáról Bécsbe. A pénzzel terhelt levelekre megkívántatik, hogy a feladó saját nevét, hivatalját, s lakását hátulról felírja. A holmik vagy portékák OZSVALD ÁRPÁD
